-Segíteni akarok nektek!Megküzdök a félelmemmel!Csak képezzetek ki!-mosolygott Jenny.
-Na ez a beszéd!-mondta Spar.
-Egy döntés, és még most kiszállhatsz! -mondta Spartacus. nem hagyom, hogy miattam szenvedjetek. Aki nem bírja, az most szálljon ki!
-És ha valaki nem tud harcolni?Én nem bírom a vért!-mondta Jenny.
-Rendben?! -csodálkozott Spartacus. Te nem ismered Ien-t. Ő ölte meg az anyámat, hogy idecsaljon, és egy hét múlva letámadjon minket vagy száz, kiképzett, bedrogozott, vérszomjas macskával. És ez "rendben van"?!
-Úgy értem, megvédjük egymást. Hát ha harcot akar, akkor legyen harc!
*törtek ki
Csak elfelejtettem a megfelelő szót, de már megvan 
-Ien Carpenter hadsereget szervezett ellenem. -tudósította a többieket Spartacus.
-Csata? -kérdezte Karolina.
-Mindent eldöntő végső harc. 1 hét múlva.
-Rendben! -egyezett bele Lina.
*Melankolia és Dodó is visszaindult a faházhoz
-Szerintem nem! De a faházban jobban biztonságban lennénk. Menjünk tovább. -mondta Vadóc.
A többiek addig csöndesen gondolkodtak egy kis tisztáson.
-Remélem nem járnak gyakran ide emberek!-szakította meg a csöndet Jenny.
Leila megint csak csóválta a fejét. Nem tetszik neki Spartacus ezen oldala, de már kezdi megszokni.
-Szegényke nagyon megijedt volna!-folytatta.
-Engem nem érdekel az a kölyök!-kiabált Spar.
-Szeretném, ha gyerekeink születnének! -jelentette ki határozottan Dodó, az ölesés után.
-Hogy mi? -nézett értelmetlenül Melankolia.
-Szeretném, ha sok kicsi Melankolia és Dodó szaladgálna köztünk! Szeretnék sok kicsi apróságok felnevelni, a feleségemmel!-mondta Dodó halvány mosollyal az arcán.
Melankolia erre csak elmosolyodott, majd beleegyezően bólogatott! És hogy erősítsék ezt a hatást, szenvedélyes csókban fejeződött ki.
*közben Leila odaért Sparhoz.
-Ien Carpenter csatát robbant ki. -mondta fáradt hangon Spartacus.
Leila rosszallóan megrázta a fejét.
-Akkor jobb is, hogy Tracy-t elvitték az emberek.
A többiek is jobbnak látták a távozást, de Leilától külön. Elindultak kicsit később.
Dodó szorosan átölelte Melankoliát.
Jövök.
Leila elviharzott. Ő csak segíteni akart.
Molli, gyere, itt a virtuális simi, meg ölelés! 
Ja, bocs. Leilának. ( tenni smileit-t de nincs hozzá kedvem 
)
-Mégis hogy a fenébe nyugodhatnék meg?! Őt már a saját kölykömnek éreztem. És egy darab is volt, amit Lucy hagyott magából nekünk...Mégis, hogy nyugodhatnék meg?! Mondd már meg! Miattam elvitték az emberek. És el sem tudom képzelni, mennyire félhet. Idegen emberekkel lenni. -törti ki Melankolia.
-Szerintem, jobb ha Spar' után mész! -mondta dühösen, de még is halkan Dodó.
-Én tehetek mindenről... -írt tovább Melankolia.
Dodó hátranézett, hogy hová megy Spar, de már nem látta, eltűnt az erdőben.
-Semmi baj. -próbálta vigasztalni Leila.
-De elvitték t... az emberek... én kiáltozott de én már nem tudtam mit tenni.
-Az emberek jól is bánhatnak vele.
-Mégis hogy? Honnan veszed ezt?
-Csak tudom.
-Leila az embereknél élt, mielőtt Sparral találkozott volna. -mondta Vadóc.
-Ezt sosem mondtad.
-Nem tartottam szükségesnek. Jó helye lesz ott Tracy-nek.
Leila mondatára újra sírni kezdett Mel'.
Dodó simogatta.
*Spartacus közben visszament a faházhoz. Hirtelen valaki elkapta.
-Szia Spartacus!
-Helló Ien!
-Ray meghalt... miattad!
-Lucy is... miattatok!
-Én Mimi is... miattad!
-Te ölted meg az anyámat!
Erre Ien elmosolyodott.
-Ez még csak a kezdet! Már várakozik a seregem... nagyon nyugtalanok... 1 hét múlva csatát indítunk... egy mindent eldöntő, vérre menő végső harc veszi kezdetét 1 hét múlva.
A mondta végén erősen meglökte Spar'-t majd elment.
Közben a többiek is odamentek.
-Jaj, szegényke! -mondta Jenny.
Nem nagyon szoktam sírni, nem hatnak meg az ilyen dolgok, de a 36-os csodálatosan elszomorított. Elég hülye kifejezés, de ha elolvassátok megértitek. A 37. fejezet pedig már tényleg könnyeket tudott csalni a szemembe. Ha valaki jól ír, akkor ez Ő! ( Persze nehogy azt higgyétek, hogy bőgtem, csak olyan jó volt )
Viszont a 36.-ost kötelező! Ez valami csodálatos!
Ha valaki ezt elkezdte olvasni, akkor a 28. fejezetet hagyja ki! Komolyan. Főleg fiatalok... én is erősen elgondolkodtam rajta, hogy akarom-e én ezt tovább olvasni...
Spartacus Melankolia szavait hallva, mit sem törődve hátat fordított, és elindult visszafelé.
A hang irányába indult.
-Mel?!Miért sírsz?-kérdezte.
-Tracy.....Tracy- hüppögte Mel.
-Mi az?Hol van?
Melankólia újra sírni kezdett.
-El...elvitték.....az...az....-mondta.
-Kik?
-Az.......Az......az emberek!
Tücsi, Cherry, ezt most ne vegyétek rossz néven, nem szidásnak szántam. Sőt. Mert nagyon jól írtok, és vártalak titeket, pont ezért csalódtam bennetek! Imádtam veletek írni ezt a történetet! 
Csak, hogy visszahozzam azt a mosolyt, amit az előbbi írásommal letöröltem az arcotokról, egy kis dicséretet is kaptok. 
Szerintem ezen fél év alatt nagyon sokat fejlődtünk írásban is! A történeten látszik, hogy hol kezdtük, és hová jutottunk. Ez a kis szünet, szerintem csak jót tett, és újra felvirágoztattuk a történetet! 
na, még a befejezés előtt kiírom magamból az érzelmeimet.
Eközben a többiek vadászgattak, Vadóc egyszer csak hangos sírásra lett figyelmes, miközben a próbált összpontosítani, egy mókus elkapásához.
-Áh, ez így nem megy! -kiabálta. Ki a franc sír?! -idegeskedett tovább.
-Tracy!-próbálkozott tovább de semmi válasz.
Lekuporodott és sírni kezdett.
Melankolia mindebből semmit sem hallott, ő messzebb állt. Tracy próbált beszélni, de egy hang sem jött ki s száján.
-Segítség! -bökte ki végül.
-De aranyosan nyávog! -mondta az egyik ember.
Melankolia valahogy mégis meghallotta Tracy kiáltásait.
-Tracy! -Kiáltott Mel'. Rohanni kezdett a bokor irányába, de már késő volt. Tracy eltűnt.
Na, ezt jól elcsesztük. :p és teljesen mást írtunk.
Melankolia mindebből semmit sem halott, ő messzebb állt. Tracy próbált beszélni, de egy hang sem, jött ki a száján. Lemerevedett.
-Segítség!-bökte ki.
-De aranyosan nyávog!-mondta az egyik ember.
-Tracy!-kiáltott Mel.Rohanni kezdett a bokor irányába de már késő volt,az embereknek nyoma se volt.
A hangok egyre közelebbről hallatszódtak.Egyszer csak néhány ember állta körül Tracy-t és nézték egy darabig.Közben beszélgettek:
-De édes kiscica!
-Biztos valaki kidobta!
-Vigyük haza!
Megfogták és ő a félelemtől meg se tudott mozdulni.
Kár, hogy egy kicsit eltűnt a történetből az az eseménydússág, ami a legelején volt. Összefoglalóként sokkal többet írtam az első részbe, mint mostanság. Persze az apróbb izgalmakat, a nagyobb harcok, kalandok, és a több érzelem váltotta fel, ami nem baj, mert jó! Most elég szomorú, és búcsúzkodó, hibafeltáró hangulatom van, mert elkezdtem egy összefoglalót írni a történetből, és már a befejezésen kattog az agyam. Szóval most idefogok még biggyeszteni pár hozzászólást, ami letörölheti az arcotokról a mosolyt. 
Sajnálom, hogy a négyből, csak ketten írunk rendszeresen. Nem kötelezem, és nem is kötelezhetem a tagokat arra, hogy írjanak, hiszen ez egy állatos oldal, itt -a csalókon kívül- mindenkinek van állata, és ha felelősségteljes gazdi, foglalkozik is vele. Na, meg nyár van, és nem kell egész nap a gép előtt ülni, de azért néha írhatnátok...
Annak ellenére, hogy Tücsi új tag, még egyszer sem írt, annak ellenére, hogy már mindjárt, pár napon belül befejezzük a történetet, amit fél éve, Dec. 13-án kezdtünk el közösen, Orsi605-tel, Katus4-gyel, és kaomilla12-vel.
Szóval, ha visszatértek, reklamációt nem fogadok el, hogy mi történt a karaktereitekkel, a tudtotokon kívül...
Hihetetlen, hogy mennyire beletudok feledkezni ennek az olvasásába. 
Hosszú, de érdemes nekikezdeni elolvasni. 
Nem szerettem sose a fanfiction-onokat, de ez nagyon jó!
http://shadowfanfictionhu.blogspot.hu/p/fejezetek.html
Mel' elmosolyodott. Most úgy érezte, Tracy valóban az ő kislánya.
-gyere, menjünk, ott egy bokor. -mondta neki.
-De én egyedül szeretnék menni.
-Jól van, mehetsz egyedül. -egyezett bele Melankolia.
Tracy befutott egy bokor mögé. Elvégezte a dolgát, és már jött is volna kifelé, de éles hangokat hallott. Nem mert kijönni a bokor mögül.
jaj, de cukik! Imádom a csőrüket. *__* Az utolsó volt már profilképed, ugye?
Itt vannak a kiskacsák!
(Bocsi a minőség miatt csak sötét volt)
-Hát, itt nem nagy a szaporulat. -rázta a fejét Dodó!
-Akkor mi elmegyünk sétálni. -mondta Melankolia Tracy-re nézve.
A többiek bólintottak. Tracy-ék különváltak.
-Mami?! Ki kell mennem vécére. -kérlelte Tracy.
( és majd most tűnik el, ahogy pl egy bokor mögé megy, és az emberek elviszik)
Elindultak.
Mindenki nagyon figyelt hátha lát egeret vagy pockot.
-jó! -egyeztek bele a többiek.
-Sétáljunk egy kicsit a környéken és vadásszunk!-ötletelt Jenny.
Lina elmosolyodott azon, hogy már nem sír, hanem nevet.
-Mit csinálunk? Hiszen még csak dél lesz. -kérdezte Melankolia.
A fórumokhoz csak blöki.hu tagok szólhatnak hozzá!
A fórumokhoz történő hozzászólással elfogadod a fórumszabályzatot.
Kitti0313 bejelentkezett a blökire
kb 14 órája
Kitti0313 bejelentkezett a blökire
kb 23 órája
Berci és Cipi barátok lettek
1 napja
Kitti0313 bejelentkezett a blökire
1 napja
Bella hozzászólt a Mi a kedvenc játékotok? fórum-hoz
3 napja
Bella új tagja a blöki.hu-nak
3 napja
Dancika404 bejelentkezett a blökire
3 napja
Norbikee bejelentkezett a blökire
3 napja
