‹‹‹ vissza a(z) Kutya fórumhoz
Nem tudom mennyit sétáltok, és mennyit mozogsz napközben. Én mindig jövök megyek. Gazdi apujával dolgozom a műhelyben stb. szóval eléggé lefáradok estig, meg még kisebb is vagyok mint te.
Nem tudom mennyire ránt meg a gazdi amikor húzol. Lehet nagyon erősen is. Az oktató mutatta egyszer, mi csak néztünk a gazdival, hogy úgy rángatta az engedetlen ebet, hogy alig ért a földre a mellső lába...nálam erre még nem volt szükség, gondolom ez temperamentum függő is, én elég nyuszika vagyok.
Azt olvastam még, hogy ajánlatos a gazdinak hirtelen irányváltoztatásokat tenni, és legalább 4-5 útvonalon közlekedni, hogy a kutya ne tanulja meg merre mentek, hanem mindig figyelnie kelljen, mit akar a gazdi. Vagyis mentek egy utcányit és ahelyett, hogy a sarkon bekanyarodnátok, visszafordultok arra amerről jöttetek, visszamentek a nyomotokon, aztán megint vissza, és akkor kicsit elbizonytalanodik, hogy miért visszafele vagy nem a szokott úton megyünk és figyel.
Ha nagyon rossz a helyzet akkor akár lépésenként meg kell állni és úgy menni. Ez elég idegtépő. De pár nap alatt sztem hatni fog.
Aztán legyen olyan amikor viszont minden megkötés nélkül lófrálhat a kuty, hogy tudja itt most szabad, de van amikor szót kell fogadni.
Jaj, te nagyon ügyes vagy, Bodza!
Sajnos mami mindent úgy csinál, ahogy te is írtad de én, bármi történjen is, úgy húzok, mintha a halál elől menekülnék. 
Van láncos nyakörvem, anélkül valószínű minden alkalommal felhólyagosodna gazdi keze, mint egyszer az elején. Ezzel kevésbé húzok, sőt, ma már van, hogy szépen gazdi mellett megyek de sokszor kell emlékeztetni.
Nagyon furcsa ez gazdiéknak, mert alapjában véve gyorsan tanulok és szépen megcsinálok mindent, amire kérnek de ez a séta, ez valamiért botrányos.
Elejétől fogva tanítottak a lábhoz-ra de olyan, mintha egyátalán nem tudnám mi az. Szóval így elképzelésem sincs, hogy hogyan kéne viselkedni, mikor a gazdik kivisznek az utcára.
Ma már azért jobb a helyzet. Anya is gondolt erre a főnök dologra, hátha azt hiszem, hogy én vagyok itt a mindenható de ez másban nem nyilvánul meg, engedelmeskedem minden kérésnek. Azért úgy csinálja, hogy mikor sétára indulunk, engem leültet a kapu elé, apa és Stefi kimennek, anya is elindul és én mehetek ki utoljára. Visszaérkezésnél ugyanez. De igazából nem nagyon kötöm össze ezeket a szálakat és mielőtt a kapuhoz érnénk, minden erőmmel vonszolom a gazdit.
Egyszerűen nem találnak gazdiék magyarázatot, hiszen tényleg minden másban odafigyelek anya szavára és nem lázadok ellenük.
Azt hiszem, továbbra is így lesz, ahogy írtad, hogy ha húzok, akkor megállunk, jól leszidnak (olyankor szégyellem ám magam nagyon!), majd anya előttem megy 1 lépést és megdicsér, ha mögötte jövök.
A rántás, képzeld, nem használ! Valószínű képes lennék megfulladni, akkor sem állítom le magam.
Jaj, ez így elég tragikusan hangzik, azért már tényleg javultam, innentől talán csak jobb lesz, mert esőben is, minden nap elvisznek sétára, nem akarják feladni.
Reméljük, hogy egyszer majd (talán nem is olyan nagyon sokára) én is kiérdemlem az 5 méteres pórázt 
ja még annyi, hogy van amikor lábnál kell mennem, akkor kapom a lábhoz parancsot és ha pl. elment az autó vagy a gyalogos, akkor mondja a gazdi, hogy mehetsz és akkor enged a póráz hosszán. De olyankor figyelnem kell kicsit, mert ha mondja hogy gyere, hozzám, akkor oda kell szaladni és mondja, vagy, hogy ül, vagy áll / várj vagy lábhoz-gyere és megyünk úgy tovább.
Hát én nem húzom a gazdit. Az első 1 perc az nagyon vidám, méter magasakat ugrálok örömömben és a gazdi nyakába akarok ugrani, mert annyira szeretem, hogy visz sétálni.
Aztán lenyugszom, onnantól szépen megyek a közelében.
Igaz nekünk kb. 5 méter hosszú pórázunk van, amin van egy kis mozgás szabadságom, de általában nem használom ki, ha meg mégis rohannék, akkor a gazdi, mondja, hogy "Bodza, ne siess, vagy azt, hogy Vááárj" és akkor lassítok, vagy megállok és bevárom. Ha meg nagyon lemaradok valami érdekes szagnál, akkor a gyere szó a varázs szó
Nekem úgy alakult ki ez a nem húzzuk a gazdit séta, hogy miután már picit nőttem, próbálkoztam én is az "én megyek elöl, mert én vagyok a főnök" formával, de ezt a gazdi nagyon gyorsan leállította...
1-2 alkalommal, amikor húzni kezdtem, akkor határozottan azt mondta, hogy "Mit csinálsz, nem szabad" és erősen visszarántott, hogy kb. 1 lépéssel menjek mögötte, így tettünk meg 1-2 métert utána, nagy öröm, dícséret, juti, ha szökséges.
1-2 nap és megtanultam, hogy ne menjek el nagyon, ha mégis, akkor behívással vissza: " Bodza, hozzám, gyere." és visszaszaladok. Ezután leültet a gazdi a baloldalára és nagy dícséret.
Azt nem szabad hagynia, a gazdidnak hogy folyamatosan húzzad. Hanem egy erős, határozott rántással kel leállítani a húzást, ha kell, akkor 1 lépés, rántás + "lábhoz", 1 lépés, rántás + "lábhoz", 1 lépés, rántás + "lábhoz",
Addig amíg meg nem érted ki a főnök. Ha kell akkor lánc nyakörv. Nekem van, nem fáj, csak jobban érzem, ha a gazdi meghúzza, így hamarabb reagálok. Nagy szeműt vegyetek, mert az nem húzza a bundát.
Nekem lehet, hogy nem volt örömpisim... gondolkodom de azt hiszem nem. Én mindig sunyin bepisiltem a házba. 
Szerencsére csak járólapra de párszor megtettem. Olyankor nem örültek nekem gazdiék, úgyhogy gyorsan leszoktam róla.
Viszont a zászlónkkal való csapkodás nekem is ismerős. Gazdi akkor szokta megtapasztalni, ha esett az eső és ő azért kijön hozzám, én olyankor megörvendeztetem egy-kis vízzel. Ez akkor igazán szórakoztató számomra, ha előtte találtam egy kis dagonyázni való sarat, mert akkor abból is jut neki!
Jaj, sajnos hétvégén megint nem tudok menni tanulni! 
Apa dolgozik, anya hazament meglátogatni a szüleit. Én meg majd unatkozom. Mesélj majd, hogy milyen volt, mit tanultál!
Egyébként te szépen sétálsz?Nem vontatod a gazdit? Mert én az első 1-2 sétán szépen mentem, aztán nagyon dilis lettem és hatalmas erővel húzom a gazdit. Kb olyan 5 hónapon keresztül minden egyes séta egy kínszenvedés volt, mert nem bírtam magammal. Semmi sem érdekelt csak, hogy előre jussak, akkor is ha fuldokoltam közben... Mostanra kezd javulni de még van mit tanulnom (bár a mostani javulás is már felér a gazdiknak egy megváltással). Neked nem volt ilyen gondod?
Jajj, szegénykém! Vigyázz magadra!!! Csak óvatosan
Sajnos macska és macska között nagy jellembeli különbségek lehetnek...Maja az új jövevény is aranyos, de sokkal öntörvényűbb Mici néninél.
Én nem vagyok egy nagy garázda, max az újság papírt szoktam milliméteres kis fecnikre szedni, ha találok egyet.
A legújabb, hogy a kennelemen belűl növő szőlőtőkéket rágtam meg kicsit, meg lekajáltam róla a termést, de nem bánták a gazdiék, csak mondták, hogy mértékkel, nehogy hasmars legyen.
Te szoktál még "örömpisilni" ? Én sajnos még néha, amikor vmi nagyon izgi történik. Ez még nem is lenne baj, csak attól kap a gazdi frász, ha szép farokzászlómmal jól szétkenem mindenhol
Reméljük hamarosan leszokom erről...
Micike, egyem meg, nagyon aranyos lehet
Gazdi is egyre inkább vágyik egy cicára, pont a leírt dolgok miatt. 
Erre is volt egy cica, ő kandúr volt, Kukac néven , ő is megérte a nyugdíjas kort. Bárhol volt de tényleg bárhol, ha a házban valaki sárgadinnyét evett, perceken belül ott termett és addig nyávogott azon az édes, gurgulázó hangján, ameddig meg nem kapta az adagját. Imádta a sárgadinnyét.
Ragaszkodás terén pedig ahogy telik az idő, a helyzet csak javulhat, úgyhogy megnyugodhatnak a gazdijaink, ugye Bozda? Lassan megtanulunk ragaszkodni a családhoz.
Képzeld, ma óriásit estem, miközben mamival játszottunk. Két lábra álltam, hogy visszaszerezzem tőle a kolbászos játékom, amikor elvesztettem az egyensúlyom és hátradőltem rá a vizes tálkámra, úgyhogy meg is fürödtem 
Letörtek darabok a vizes tálam alatti tálcából, én meg ahelyett, hogy fájlaltam volna a hátam, gyorsan meg akartam menteni pár törmeléket, hogy legyen mit rágnom de mami lefülelt. 
Imádok rágni.
Te nem tettél még kárt a kerti berendezésekben?
Rám kicsit mérgesek, mert korábban 1 majdnem ember magasságúra nőtt bokrot elfogyasztottam, egy másikat pedig kiástam és úgy rágtam szét. 
Dehát az olyan jó...
Persze, alkalmi süketség nálam is van szerencsére ritkán, de én inkább az idegen kutyák láttán csinálom ezt
Ezt a ragaszkodásos dolgot az én gazdim is kicsit nehezen viselte, mert előtte csak macskái lehettek és hát Micike a 14 éves cica mama, olyan hogy akkor lehet dögönyözni, simogatni amikor csak akarod, mindig van kedve egy kis hízelgéshez, ölbe lehet venni és órákig lehet a hasát masszírozni...
Én jövök megyek, 1 percet nem tudok a popómon ülni, és nem igazán vagyok oda amikor a gazdi nyal fal...bezzeg az idegenek mindig hízelkedek ki tudja hátha adnak vmi kaját
De amikor megijedek akkor rögtön bebújok a gazdi háta mögé
Hát igen, a "tied" ebből a szempontból jó, csakhát elég logikus, aztán kitalálhatják Lehet, hogy 1 kicsit túlzottan paranoiásak vagyunk de sajnos már annyi rossz ért minket ilyen téren..
Örülök, hogy nem lett túl kimerítő a sztori. Még vicces is lehet, hogy csak két macska támadt ránk de látni kellett volna, komolyan félelmetesek voltak!Életünkben nem láttunk ennyire elborult agyú állatokat. 
Szerencsére megúsztuk
Egyetértek a gazdátlan kutyáktól való tartózkodással, bizony sose lehet tudni.
Egyébként szerintem neked is menni fog az engedélyre evés, ha magaból indulok ki, mert annyi idősen én is nehezebben figyeltem a gazdira, ha "parancsolgatott" Az oviban eljátszottam az okosat, otthon meg csak ha kedvem volt. Mostanra kicsit komolyodtam (persze azért nem viszem túlzásba! ). Régebben anya még el volt keseredve kicsit de ahogy tellik az idő, egyre jobban egymáshoz növünk. Anyának eddig olyan kutyái voltak, akik nagymamánál, unokatesóknál éltek, mert ameddig otthon lakott, nem lehetett kutyája 
És ezekben az állatokban, akik hetente csak 1x-2x látták a gazdit, sokkal hamarabb kialakult az erős ragaszkodás és ehhez anya hozzá volt szokva. Én meg nem adtam meg olyan könnyen magam Meg kell harcolni a nagy emberszeretetemmel meg a kölyökkori kajlasággal. De szerencsére végre rájött erre a mami, úgyhogy már megnyugodott és nem siettet semmit és így nem is bánkódik.
Te szoktál alkalmi süket lenni, amikor szembejön 1 szimpatikusnak vélt emberke?
Semmi baj, tökre bírom az ilyen sztorikat. Izgultam, hogy mi lesz a vége, már azt hittem, valami gonosz ember támadt rátok.
Nekünk eddig a csak olyan rossz élményünk volt, hogy kertből kiszökött kutya, akart támadni, de gazdi nagy bátran eléállt és rákiabált, hogy "mész haza de rögtön", aztán ez távol tartotta, közben meg szépen eloldalaztunk. Az az alapszabály, hogy gazdi nélküli kutyával tilos haverkodni. Ki tudja van-e oltás meg nem beteg-e...
Nálunk az engedélyre evés ott hibádzik, hogy az ott ül, még nem megy 100%ban, ezért gyakorolnunk kell. Meg a gazdira figyelés is nehézkes. Engedelmeskedem, de nem nézek rá...evésnél mi a "tied" parancsot használjuk, azt mondta az oktató, mindig próbáljunk vmi rövid, hangsúlyos szót találni.
Hú, bocsánat, ez egy kisebb regény lett!
Hihih, nagyon aranyos lehetsz!
Hogyha esetleg ez segít a tanulásban, én úgy tanultam meg az engedélyre evést, hogy előbb már remekül ment az ül. Fontos, hogy bárhol, bármikor lecsücsüljek (persze anélkül, hogy a gazdi lenyomná a popómat). Az "ott ül"-re is engedelmeskedni kell, mert mami mondja, hogy üljek le, leteszi a tálam, elhátrál és közben többször emlékeztet, hogy "ül! ott ül!" Elmegy kb 2 méterre, vár egy kicsit, én folyamatosan őt nézem és akkor mondja, hogy már ehetek. Nekünk azt is mondták a kiképzők, hogy ajánlatos egy teljesen semleges szót keresni, ami nem az evésre utal, hogy idegenektől tényleg ne fogadjon el semmit. Tehát pl gumikacsa! De végülis ez tényleg csak akkor kell, ha fennáll a veszély, hogy csúnya dolgok történhetnek.
...Bár ezzel meg az a baj, hogy az ember általában feltételezi, hogy nem bántják a kutyáját, mert miért is tennék aztán egyszercsak ott a baj....
Sajna most, hogy korán sötétedik, mi is mindig este sétálunk, mert apa is későn érkezik haza. Képzeld el, tavaly télen, az egyik ilyen sötétedés utáni sétánkon megtámadtak minket!
Stefikével sétáltunk, tehát összesen 4-en voltunk a 2 gazdival együtt de ez sem tántorította vissza azt a két elmebeteget... Stefi kiszagolt valamit egy sötét bokorban, ami szerencsétlensgünkre egy olyan utcán volt, ahol alig volt világítás. Stefi egyre beljebb mászott a bokorban, én csak füleltem nagyon aztán egyszercsak kitolatott de szélsebesen! Én is megijedtem, úgyhogy másik irányba ugrottam és ettől a pórázaink teljesen összegubancolódtak, a gazdik meg majdnem átestek rajtuk. És akkor köpködve, fújtatva kivágódik két macska a bokorból! Nagyon csúnya hangjuk volt, biztos szidtak minket, mint a fene!
Borzasztóan megijedtünk, mert az orrunkig se láttunk és hát majdnem elgáncsoltuk a gazdikat. De ez nem volt elég a két harcimacskának, jöttek felénk és támadtak! Másodszorra kaptunk szívbaj az ijedtségtől, nagyon megleptek minket. Az egyik pofozkodni is akart, hiába hátráltunk mindketten Stefivel, az csak közelített és köpködött. Anya nagynehezen észbe kapott, közénk állt de a macskát egy percig sem érdekelte, őt is megtámadta volna. Csúnya dolog de anya bele is rúgott (bár az inkább egy simogatás volt lábbal, mint rúgás, annyira gyenge volt) de ezzel sem törődött az a káromkodó szőrgombóc és rá akarta vetni magát Stefire. Itt kaptunk észbe igazán, hogy nagy a baj, mert ezek biztos, hogy veszettek!Én akkor még kicsike voltam, nagyon féltettek. Mindkét gazdi kiabált, csapkodott de az a két macska annyira dühös volt, hogy semmi nem érdekelte őket csak az, hogy jól elbánjanak velünk. 
Nagynehezen leráztuk őket, gazdiék elvontattak minket a helyszínről, nekünk földbe gyökerezett a lábunk, annyira meglepődtünk és megrémültünk.
Stefi mindig üldözőbe vesz 1-2 macskát de ilyet szerintem még ő sem látott a lassan nyugdíjas kora alatt ilyet, hogy őt támadja meg két nyávogó fickó.
Úgyhogy vigyázzatok a téli sétákkal, mi csak olyan utcákba megyünk be, ahol rendesen világítanak. A parkban sajna semmi fény nincs, viszont ott még nem találkoztunk soha macskával, mert mindig kutyások járnak oda.
Anya tervezi egy paprika spray beszerzését, biztos, ami biztos. Az nem okoz kárt az állatban de csípi a szemét egy darabig, így nem tud támadni. Azért is kell, mert van 1-2 rottweiler, akik nagyon mérgesek és akkorákat ugrálnak, hogy képekes átugrani a magas kerítésüket.
Félelmetes este sétálni de mi Stefivel mindig annyira örülünk, ha megyünk, hogy Stefi sokszor szabályosan bele akar ugrani a hámjába. Én énekelni szoktam, hogy gazdi, siessetek már, én kész vagyok.
Szia!
Mi voltunk suliban, igaz szemerkélt az eső, de engem persze egy csöppet sem zavart, a gazdit annál inkább, mert úgy be volt bugyolálva sállal meg sapival, hogy ki se látott, ment össze-vissza...no meg csúszott a cipője a vizes füvön...bezzeg a jó kis szőrös mancsok, bírták a strapát
Sajna az én gazdim látástól Mikulásig dolgozik, sokszor sötétedés után sétálunk, meg hétvégén kirándulunk, sulizunk. Szóval csak este van gyakorlás, meg hétvégén.
Napközben gazdi apuját boldogítom az asztalos műhelyben (forgácsban fetrengés, fadarabka lopás, ebédmaradék kunyizás...)
A reggelit, meg a vacsit én is úgy kapom csak meg, hogy le kell ülnöm szépen a házam elé, és a gazdi leteszi a földre, és azt mondja, hogy "tied", de én amint leér a tányér rávetem magam...de legalább nem ugrálom össze...erre azért is volt szükség, mert néha a gazdi nagyija etet meg, ő is velünk lakik, és neki kicsit rossz a lába, ezért nem szabad az ételért lökdösődnöm, nehogy baja essen. Múltkor rá is csodálkoztam, hogy nem mondta a nagyi, hogy tied, meg nem simizte meg a fülem, ahogy a gazdi, teljesen el is bizonytalanodtam, hogy akkor ehetem-e, de aztán, mondta, hogy "egyél, jó kutyus" gondoltam, ez ugyanolyan mint a tied...legalábbis úgy mondta
Hmm, nem hallottam még ezt, hogy lehetetlen megtanítani az engedélyre evést Meglepődtem. Eddig nagyon jól ment, egyedül tegnapelőtt voltam teljesen megkergülve de aztán megint szépen ültem a kaja előtt és figyeltem gazdit, mikor mondja ki a varázsszót.
Szerintem okosak vagyunk mi, ne higgyük el, hogy van lehetetlen 
Az őrző-védőt nem úgy értettem, hogy járni akarunk, csak az ovi-suli után lehet oda is menni. De persze nekünk is az agility tetszik
Sajna tegnap elmaradt a tanulás, mert egész nap csúnyán esett az eső és így csak dagonya lett volna az egész. Te voltál, Bodza?
Mi is gyakorolunk otthon minden nap, ez házifeladat is. Reggeli és vacsi között mami szokott nekem jutalomfalatokat adni de csak úgy kapom meg, ha előbb teljesítem a fekszik-et vagy a többit. Ilyenkor aztán hiába vetem be a "szépen nézést", mami nem hagyja magát ellágyulni.
Hát én több fórumon is azt olvastam, hogy Goldiknak szinte lehetetlen megtanítani, hogy csak engedélyre egyen, max. annyit, hogy az utcán ne szedjen össze mindent, de mivel családi kutya és kezet csókol a betörőnek típus, így nagyon nehéz megértetni vele, hogy Ő aki az egész emberiséget imádja és csodálja, miért ne fogadhatna el egy kis nasit??? Őrző-védőre nekünk megmondták, hogy teljesen alkalmatlan a fajta, ne is szadizzuk vele. Az agility meg vadászvizsga mezei és vizi az nagyon fekszik nekik.
Kajlázás még nálunk is megy kicsit de már sokkal kevésbé, mint az oviban. Mi otthon is szoktunk néha kicsit gyakorolni, így a suliban már egész jól mennek a dolgok. Kivéve, ha a gazdi nem tudja, hogy merre van a jobbra meg a balra át...
Én is voltam suliban 1 éves kor alatt, de én is voltam ott a legfiatalabb. Meg is mondta a kiképző, hogy még nagyon gyerek vagyok hozzá, mert a többiekkel ellentétben, én szerettem nagyon kajláskodni
Nálunk a suliban, 2-3 hónapos kutyik is voltak!
Jaa, értem
Nem tudom, lehet, hogy nálunk akkor össze van vonva az ovi-suli, mert mi is vesszük ezeket az ott ül, ott fekszik meg messziről behívást. Az ovin belül nagyjából 3 csoport van a kezdőktől a haladókig, aztán ha mindhármat kijártuk akkor lehet, hogy vége és agility, őrző-védő meg még nem tudom micsoda van. Azt hiszem ideje lesz pontosan kiderítenem ezeket a dolgokat.
Jupiii, holnap megyünk
Ma sokat rosszalkodtam. Gazdiék meg akarjákt tanítani az engedélyre evést, a korábbi rossz szomszédos tapasztalatok miatt, ami eddig szuperül ment de ma... nem bírtam magammal se reggel, se este. Dehát valakinek rosszalkodnia is kell, ugye?
Hát igen, hancúr az csak a pályán kívül lehet, hogy megszokja a kutyi, hogy odabenn figyelni kell a gazdira és nem a többi kutyával szórakozni.
Mi is az ül, fekstzik, áll, lábhoz, jobbra-balra, hátraarc ezeket vesszük, de sokkal pörgősebben, nincs annyi pihi.
Bejön még az ott ül, ott fekszik, ami azt jelenti, hogy először póráztávban köröz a gazdi a kutya körül, neki pedig ott kell maradnia mozdulatlanul, később ennek már póráz nélkül is, messzebbről is mennie kell.
Meg van néhány behívás, vagyis messzebbről oda kell szaladnia hozzám.
Hát, nálunk nagyjából 1 éves korig ovisok a kutyák, ha jól tudom. Itt tanulják meg az alapokat, az ül-áll-fekszik-hozzám parancsokat, aztán a felnőtteknél nem tudom hogy megy. Mintha mondtak volna olyat, hogy lesz vizsga a télen, az ovi végén, suli kezdetén..de nem biztos 
Ti miket tanultok az iskolában?Szóval miben más az ovitól?Közös játék már nincs?
Helló!
Mi ma is voltunk suliban! És igeeeeen, suliiii volt nem ám ovi, és tök jól ment, nagyon szófogadó voltam
Én azt hiszem 7-8 hetesen kerütem a gazdimhoz. Megkaptam a 6. hetes oltást meg a chipet és utána.
Hát a tesók közül én elég lusti és félénk voltam, de a gazdi nem bánja, hogy nem vagyok olyab virgonc, mert egy kis játékkal és simivel mindenre rá lehet venni.
Léna nekem azt mondták, hogy 6 hónapos kortól lehet suliba járni.
Vagy lehet nálatok inkább haladók vannak és kezdők?
Tangi, akkor holnap gondoljunk majd egymásra, hogy jól sikerüljön minden
Engem picike koromban választottak ki gazdiék a testvérkéim közül....pontosabban labradorok közül, ugyanis engem áttettek az idősebb és virgoncabb labradorok közé, mert elettem a kaját a tesóim elől
Hehe! Léna! Mi is hetente vasárnap járunk suliba
Következő kérdésem: Milyen idős korotok óta vagytok a mostani gazditoknál?
Nagyon okos barátaim vannak! Mindegyikőtök iskolába, óvodába jár!
Ott biztosan nagyon sok okos dolgot tanultok.
Én az alapvető együttélés szabályait, a gazdikáimtól tanultam meg, nagyon büszkék rám!
És szerencsés helyzetben vagyok, mert olyan helyen lakom, ahol rendszeresen találkozom, játszom kutyusokkal!
Sok sikert minden kedves barátomnak! Biztosan ti lesztek a legügyesebbek!
Puszika: Sziszi
Így van, Bodza, minden kutyának kell a tanítás, a foglalkozás. Ha minden gazda megtenné ezt, nem lennének szörnyű támadások, altatások és ítélkezések.
Tök klassz, hogy te már iskolába készülsz.
Nekem még ovi van, talán télen jön a következő szint.
Mondjuk nekünk elég ritkán van foglalkozás, csak egyszer 1 héten, vasárnaponként. De hát nem lehet mit tenni, örülünk, ha addigra teljesen szabaddá tudjuk tenni magunkat.
Volt már valaki valamilyen vizsgán, versenyen?
Most még ovis vagyok, de talán 1-2 hét múlva mehetek az iskolába is.
Nagyon szeretem, mert ott találkoztam az első barátommal, Lucky-val, akiről képet is láthattok a profilomban.
A fekszik parancs, még nekem is néha összekeveredik a "a heverészik, mint egy lusta disznó" parancsszóval, amin a fél suli röhög, de annyira jó, amikor mindenki tök vidám körülöttem, meg amikor a gazdi próbál ilyenkor szigorúan rámszólni, de közben a szeme nevet
Az ül, az áll és fekszik, az már tűrhetően megy, de a lábhoz kimerül a pórázrágcsálásban...de ha egyszer olyan jól esik...
Én nagyon ajánlom a sulit, minden magára adó Goldinak, mert sajnos az utóbbi időben elszaporodtak a pletykák a goldik rossz, makacs természetéről. Szerintem ez annak tudható be, hogy sok goldival nem foglalkoznak eleget, hagyják unatkozni, amintől persze minden kutya rosszcsonttá válik, a másik az a tévhit, hogy egy goldinak még suliba sem kell járnia, olyan okos, hogy magától tud mindent, hát nem, igenis kell a tanulás, otthon, vagy tanárral, de szükséges.
Helló! Nekem egy igazi gazdim van, aki nevel, etet és mindig kapható egy kis fogócskára, rágcsálásra.
Plusz van még pár haver, a gazdi anyuja aki mindig kényeztet, amiért a gazdi mérges, igazi nagyiként viselkedik gazdi-anyuja, aztán van gazdinagyi, aki néha bevállalja az etetést, ha a gazdi nem ér addig haza, őt is nagyon szeretem, és neki szót fogadok mindig, mert tudom, hogy már öreg és mindig ad enni
Van még a gazdi párja, aki kedves, egy kicsit fél az olyan szőrös jószágtól, mint én, úgyhogy vele is kedvesnek kell lennem, és csak akkor játszom vele, amikor ő is szeretné, azért őt is csípem, mert el szokott vinni a gazdi elé, amikor angolról, vagy edzésről jön haza.
Aztán van a nagyfőnök, gazdi apuja, ő nagyon szigorú, mindig hízelgek neki, ő az igazi falkavezért a csapatban.
Nagyon jó a suli, Vili! Sok mindent tanulunk, haverokat szerzünk, tehát jó buli. És ha nem csinálod a feladatot, kínos helyzetbe tudod hozni a gazdit, és egy jó vicces jelenetsor lesz belőle
Én alapdolgokat tanulok: Ül, Áll, fekszik, helyben maradás, behívás stb.
Hali.en hamarosan fogok suliba jarni.ugy..2het mulvaEs az mien?
Én már kijártam nagyon fiatalon, nagyon mókás volt, rengetegszer hoztam kínos helyzetbe a gazdimat Mert nekem akkor még senki nem mondta, hogy a Feküdj! parancsszóra csak hasra lehet feküdni és nem lehet hanyatt dobni magam
Mi igen csak most a tüzelésem idején itthon kellett ülnöm egy csomót. De mi ezt már beszéltük Tangival. Ovis vagyok, nemsokára a felnőtt csoportban lesz a helyem (akkor mondhatom csak, hogy iskolás vagyok).
Ti miket tanultok?
Nekem is 3 gazdim van. Apa, anya és a kisgazdi.
Apát imádom, mert mindig mindent megenged nekem.
Anya nagyon finomakat főz, de ő egy kicsit szigorú.
A kisgazdival meg nagyon jókat tudok labdázni és birkózni.
Köszönöm Léna! valóban nagyon szép élete volt a Tininek, de ettől függetlenül a Kittykének is ugyanúgy tudunk örülni és rengeteget tud ő is segíteni nekünk. És őt is imádjuk csak másképp. Ő egy igazi rongyeset akire soha nem lehet megharagudni. Egy eleven tűz
Ha lehet beszúrnék ideTinkáról egy képet
Nekem is 3 gazdim van. Anya Apa és a Mami, de ha választanom kéne akkor nállam Apa a favorit.
Tangi, én is rágcsálom a gazdikat Nekem 2 gazdim van, egy lány, egy fiú. Főleg anyát rágcsálom, mert ő hagyja
Azt szoktam csinálni, hogy ha elkezdi a simogatást a fejemnél és halad lefelé a hátsó lábaim felé, akkor hátranézek és figyelem, hogy mit csinál, mindig a kezén tartom a szemem de ilyen kis sunyin figyelem. És szuszogok hozzá aztán elkezdem ráncolni az orromat, ilyenkor anya már csipked és mondja, hogy ráncoljak csak, ráncoljak és ilyenkor szoktam jól elkapni a karját.
Kitty, nagyon szépen írtad le a történeteteket, részvétünk Tinkáért. De neki legalább igazi hosszú és bizonyára nagyon boldog kutyaélet adatott meg!
Nekem 3 gazdim van. Egy fiú (Kisgazdi, Imááádom!) Egy nő (Közepesgazdi) És egy férfi (Nagygazdi). Kisgazdi 5 nap múlva lesz 10 éves, az a szokásunk nyáron, hogy eldobja magát a fűben, és hagyja, hogy "Tépjem". illetve: Nem tépem, csak a szájamba veszem a karját, vagy a kezét, és rágcsálom, persze nem agresszióból. Nagyon jó kis játék
! És persze, mielőtt eldobja magát a Kisgazdi, szaladgálunk egy jót. Egy másfél órás ilyen játék után, teljesen ki vagyok fáradva!
Imááádom a Kisgazdit!
Nagyon jó kis történetek!
Kérdésem a következő a fajtatársaimhoz: Milyen nemű a gazditok, hány van belőle, és milyen közös szokásotok van?
Az én történetem ott kezdődik, ahol az elődömé véget ért. Anyának volt egy 16 éves gyönyörű keverék kutyusa akit Tinkának neveztek. Ővolt neki a legjobb barátja lelkitársa és a gyermeke is egyben. Sajnos szegényke már nagyon öreg és legyengült volt és 2008. 03. 19-én átkelt a szivárványhídon.Anya a fájdalmát és a hiányát nem bírta elviselni ezért elkezdett kutatni az interneten és egy golden rerievert keresni aki akkor született amikor a Tinike meghalt, mert abban reménykedett hogy visszakapja az Ő egyetlenét. Hisz a Tinka annak ellenére hogy köze nem volt a retikhez olyan volt mint a nagykönyvben megírt igazi reti színre, szőrre. viselkedésre egyaránt. Nos megis talált engem Békésen egy tenyésztőnél. Nagyon boldog volt hogy rám talált és úgy képzelte el,hogy velem ott folytatja ahol sajnos abba kellett hagynia de rá kellet jönnie, hogy nincs két egyforma kutya én bebizonyítottam neki. Hiszen én kölyökként nem voltam olyan lelkizős meg bújós mint a Tini. Kezdetben ezen meg is volt sértődve, de mára már nagyot fordult a kocka. Mostmár egy lépést nem teszünk egymás nélkül pontosabban nem tehetnek nélkülem, mert mindíg és mindenütt ott vagyok velük és imádjuk egymást, rengeteget játszunk meg csavargunk együtt. És mindent megengednek nekem. Végülis már az első perctől fogva megszerettük egymást. csak szokatlan volt mindenkinek az hogy leányzó létemre felülmúltam csínytevésben a legelevenebbfiú kutyát is. De már csak nevetnek a rosszalkodásaimon és átnevezték segítő munkának a tevénykedéseim nagy részét. A nevemetpedig az elődöm után kaptam "kistinka" KITTINKA= Kitti.
Ui: Sajnos nem igazán tudom írásban átadni azt amit érzek illetve megfogalmazni azt és úgy amit igazán szeretnék, de mióta élek azóta imádom a kutyákat és a macskákat is és állandó szereplői az életemnek, de mindenkinek van egy első igazi nagy szerelme aki után soha többé nem tud mást úgy szeretni ahogy azt az elsőt.
Hékás, ellustultunk itt?
Goldenek, írjatoook.
Elolvasgattam, amiket írtatok, tök jó kis történetek. Bella, nálunk is az a helyzet, mint nálatok, hogy van 1 öregebb kutyus és már nem szeret velem játszani.. Mikor ide kerültem, akkora voltam, mint ő és akkor még jókat játszottunk, miután elfogadta, hogy nap, mint nap itt leszek vele. De most már túlnőttem és egyátalán nem foglalkozik azzal, hogy játszani akarok vele. Gazdiékkal bezzeg játszik, ha beengedik a házba (én meg kintről nézem
)
Engem úgy választottak ki a többi kutya közül, hogy a 2 gazdim este 7-kor találták meg a szüleim hirdetését és rögtön útnak is indultak. A kennelekben volt 1 csapat labi, egy csapat golden meg egy csapat fekete labi. A labradorok már nagyobbak voltak és eszméletlenül kepesztettek, hogy a gazdik velük foglalkozzanak. Felmásztak a kerítésre és átpréselték a fejüket, miközben ott kapaszkodtak, nagyon viccesek voltak A goldenek meg csak pislogtak, amin anyu gazdi meg is lepődött, az ő rokonáéknál tenyésztették 1 ideig a goldikat és azok mindig nagyon vidámak, ugrálósak voltak. Anyu bement a goldenek kenneljébe és a tenyésztő emberke kivett egy kiskutyát az összekuporodott rakásból. Leültette, simogatta és mutatta, hogy ezek mindent megcsinálnak:felfelé fordította a kis fejét, mintha az eget kéne néznie, arrébb állt és a kisgombóc meg úgymaradt! 
Annyira kis imádnivaló volt, meg volt szeppenve. Anyu először őt akarta kiválasztani ez után a mutatvány után de a labik két oldalról nagyon küzdöttek a figyelemért. És akkor az egyik csoport labrador között megpillantott egy heverő és flegma tekintetű kisasszonyt. Kérdezték, hogy ő miért került száműzetésbe és mondják a tenyésztők, hogy mert ő a főnök és mindig kiharcolta magának, hogy ő ehesse a legtöbbet. Nagyobb is volt a többi goldinál és ezt látva a tenyésztők áttették a jóval energikusabb és idősebb labrador kölykök közé, hogy majd elgondolkodik tán.. Ilyen alapon választottak engem, én csak néztem rájuk, hogy ti meg mit akartok a testvéreimtől?? (bár anyu sokat hezitált köztem és a kis eget néző között és a szíve szakadt meg, hogy őt otthagyta) A tenyésztők azt mondták, hogy ezeknél a piciknél meg kell küzdeni egy pusziért, ki kell érdemelni. És tényleg. Nem osztottuk feleslegesen őket a tesóimmal. Aztán hazavittek (a hosszú autózás rossz volt nekem ) és teljesen meg voltam illetődve. Nagy magabiztosságomnak és harciasságomnak híre se volt... Hosszú időbe telt, mire ragaszkodni kezdtem gazdiékhoz, eleinte féltem, aztán csak szerényen szemléltem körülöttem a dolgokat.
Mára magabiztosan zúzom szét a kertet, falom fel a 1,5 méter magas rododendron bokrot és most már a teraszon lévő padot is kisajátítottam 
Hát ez volt a történetem, hol a többi goldié? 
Sziasztok!
Az én anyukámmék már rég óta szerettek volna kutyát,de már volt egy itthon a papóéknak. Ö sajna tavaly Júniusbaneltávozott tölünk. Akkor határozták el anyuék,hogy vesznek egy saját kutyát. Az interneten találtak rám,több heti keresgélés után. Igaz én messze voltam tölük ( 3 óra autóval ). De amikor anya meglátott,azonnal mondta,hogy neki én kellek. n voltam az utolsó, a legkissebb,kis gyámortalan. Sajnos beteg is voltam,de anyáék akkor is engem akartak. 7 hetesen kerültem hozzájuk. Eleinte csak a dokit járták velem. s én is karácsonyi ajándék vagyok anyának. A nevem meg azért lett Jimmy mert ez tettszett anyának. Lassan 1 éves leszek,és nagyon szeretem öket,igaz néha rossz vagyok,de ezt már megszokták.
Én azért lettemTangi, mert kiskoromban (2 hónaposan) Egy konzervdobozzal elvágtam a nyelvemet :-( . Azóta oldalra lóg. És az angol Tounge-azaz nyelv szóból már csak magyarosítani kellet, és hogy kutyához illő név legyen, egy I betűt a végére raktak, így lettem én Tangi.
Kedves Tangi barátom!
Úgy emlékszem, hogy van ilyen témakör, hogy miért ez lett a nevem. A tiedére emlékszem is, hogy a nyelvedről kaptad.
Puszika
Hosszú történet. A gazdik elmentek az Európa kutyakiállításra, hogy el tudják dönteni, milyen kutyájuk legyen. Találkoztak a tesómmal és a tenyésztőmmel. Megismerkedtek, és nemsokára eljöttek, hogy megnézzenek. A kisgazdim pedig kikönyörögte, hogy haza vigyenek. Nagyon szeretem őket, szerintem jó helyre kerültem.
Még azt szeretném megtudni fajtatársaimtól, hogy miért pont ez lett a nevetek?
A szüleim első karácsonyra készültek a fiatal gazdi nélkül (Ő Angliában dolgozott!), mikor a mamám egyik este az ismerősétől úgy jött haza, hogy milyen aranyos volt ott a kutya. Leült a számítógép elé és azt kereste, hogy milyen kutya is lenne jó nekik, akit lehet lakásban tartani és családcentrikus. Így esett a választás a golden retrieverekre. Rögtön megnézte, hogy hol vannak kiskutyák. Másnap több tenyésztőnek is telefonált és még aznap este eljöttek értem Szekszárdra. Nem ők, hanem én választottam ki őket. Míg nézegette a papa meg a mama a kicsiket én el nem mozdultam volna tőlük, és mondták, hogy nekik senki más csak én kellek. A karácsonyt már boldog családi körben ünnepeltük!!! Én családom karácsonyi ajándéka vagyok. Közben a fiatal gazdi is hazajött, most már 4-gyen vagyunk és én mindenkit nagyon szeretek!
A gazdim 2008 májusában elment élete első kutya kiállítására. Ott sok-sok kutyus volt és már akkor is tervezte, hogy kiskutyát szeretne (Szamojédspiccet). Mentek, mendegéltek, míg meg nem látott egy gyönyörű kutyust. Ő egy golden reti volt. Ott rögtön eldöntötte végelegesen, hogy ő Golden retit akar, ha törik, ha szakad.
Oda mentek a kutyus gazdijához és érdeklődtek, hogy menniybe kerül, menniyre okos kutyus...
Hát az ár egy kicsit borsos volt törzskönyvvel, de a gazdi nem tágított...
Teltek, múltak a napok, és akkor a gazdi rokona kapott egy nagyon aranyos Westi kutyust. Ott rábeszélte a szüleit, hogy neki kell kiskutyus és a szülei is beleegyeztek.
Utána a gazdim érdeklődött... Annyi mindenkit felhívott, hogy az csuda...
Már amikor a 10. embert felhívta teljesen el volt keseredve, hogy sehol sincsen... Vagy túl drága volt, vagy túl messze volt... és akkor megtalált engem... Hazahozott, dokihoz vitt, megvédett a másik kutyusától, akivel már nagyon jó haverok vagyunk, igaz, hogy szegénykém már nagyon öreg és nem szeret velem játszani... én nagyon szeretm őt és a gazdimat, a családját... a gazdim papáját, mert ő is anniyra jó fej, ő szoktatott össze a másik kutyussal... Nah ennyi az én tröténetem
Pacsi mindenkinek 
A fórumokhoz csak blöki.hu tagok szólhatnak hozzá!
A fórumokhoz történő hozzászólással elfogadod a fórumszabályzatot.
Kitti0313 bejelentkezett a blökire
kb 4 órája
Kitti0313 bejelentkezett a blökire
kb 13 órája
Berci és Cipi barátok lettek
1 napja
Kitti0313 bejelentkezett a blökire
1 napja
Bella hozzászólt a Mi a kedvenc játékotok? fórum-hoz
3 napja
Bella új tagja a blöki.hu-nak
3 napja
Dancika404 bejelentkezett a blökire
3 napja
Norbikee bejelentkezett a blökire
3 napja
