‹‹‹ vissza a(z) Nagyemlős fórumhoz
"Az, ami a ló két füle között sűvít, az a menyország fuvallata."
"Nem leszel lovas attól,hogy lóra ülsz."
"A ló lovas nélkül is ló, de a lovas ló nélkül csak ember."
"Az arny valójában nem csillog és nem csörög. A napon ragyog ,sötétben nyerít."
A kutya és a ló
Koppants, a kutya és Villám , a ló egy gazdánál szolgáltak. Villám már elég régen ott volt, Koppants alig két hónapja, mert még csak nemrégiben pillantotta meg a napvilágot. Nem volt ő még bizony több két hónaposnál. Azért jó barátságban voltak, ha Koppants néha szeles is volt, meg fitogtatta is azt a nagy csuda bölcsességét.
Mert Koppants talán még a bagolynál is bölcsebbnek hitte magát. Egy délelőtt azon vetélkedett Koppants Villámmal az udvaron, hogy melyikük is hasznosabb a ház körül, és hogy melyiket lehetne inkább nélkülözni.
kutya-ló barátság- Tulajdonképpen mi szükség van itt rád? - kérdezte Koppants. - Hisz a ház körül alig van munkád, ezért könnyen is tudnának ám téged nélkülözni! Talán olyan nagy dolog, hogy néha kimész a mezőre, és húzod kicsit az ekét, vagy hogy fölszántod a földet? - Villám szelíden, türelmesen hallgatta az ifjú mindentudót. - De nézz csak meg engem - düllesztette ki a mellét Koppants - nekem bezzeg van itt dolgom elég! Éjjel-nappal mindig csak dolgozom! Villám helyeslően bólintott:
- Igaz, ami igaz, Koppants, tudom, hogy sokat dolgozol.
- Azt elhiszem! Reggel még föl sem ébredt az első kakas, de én már fönt vagyok, és körbeszaladom a baromfiudvart. Azután mikor a gazdám is kikel az ágyból, mi ketten kimegyünk a mezőre, és egész álló nap rendben tartom ott a nyájat. Mindezt csak azért mondottam el neked, hogy fogalmad legyen arról, mit csinálok, mennyi a munkám.
- Szorgalmas vagy, azt meg kell adni! - bólogatott Villám.
- Hogy csak szorgalmas? - hetvenkedett Koppants. - Még a hangyák is tanulhatnának tőlem szorgalmat meg munkabírást, bizony ám! Alighogy hazajövök a mezőről, és szinte még be sem falom a vacsorámat, vár ismét a munka. Ti bezzeg kényelmesen alusztok bent az istállóban, a jó meleg, álmosító levegőben, de az én számomra még este se ért véget a nap. Egész éjjel őrzöm a csűrt, az istállót meg a házat, hogy el ne lopják a búzát, hogy el ne lopjanak téged, és hogy ki ne rabolják a gazdánkat. Szeretném tudni, hogy végigcsinálnád-e ezt utánam? Villám tűnődve nézett Koppantsra.
szántás lóval, ekével- Tudod, hogy szeretlek, Koppants koma, nem is akarlak bántani téged azzal, amit most mondok, de igaz, hogy láttam már néhány telet, és azt hiszem, többet is tapasztaltam nálad. Nem tagadom, nagyszerű munkát végzel, Koppants barátom, minden megbecsülést meg is érdemelsz érte, azt hiszem azonban, az én munkám se alábbvaló. Mert igaz, hogy csak az ekét húzom, fölszántva a földet, de ha nem szántanék, nem lenne a csűrben búza meg takarmány, ami a nyájat táplálja, s ha nem volna takarmány, nem volna nyáj sem, amit te oly büszkén őrzöl kint a mezőn! - Koppants erre nem is tudott mit válaszolni, csak nyelt egy jókorát, és minthogy hirtelen halaszthatatlanul sürgős dolga akadt kint a ház előtt, bőszen vakkantgatva eliszkolt. Villám pedig bölcsen és megértően bólogatott.
Átdolgozta: Végh György
Katica-Mami,Bolygokám gyertek máskor is nagyon örülünk és várunk Titeket mindig nagy szeretettel és tisztelettel!
Kicsi vizslalány vagyok, bolondos, játékos, mint az egészséges egyévesek és életem első paci ismeretségét kötöttem Úrhölggyel.
Bevallom, kővé dermedtem, amikor megláttam, de Ő szelid gyönyörű nagy szemével bizalmat, jóságot árasztott, így megbatárkoztam Vele. Aki úgy ragyogott mint a Nap, az én Mamám volt, aki azt se tudta, hogyan szeretgesse, ölelje- puszilja, kényeztesse fímonságokkal ezt a gyönyörűt. Persze, ők ketten nyugdíjasok azonnal egy nyelvet beszéltek, és ragyogtak a barátságban. Megfogadtuk, hogy keresünk szép pacis verset, vagy írást és ide elhozzuk mindenki örömére.
Köszönöm, hogy itt lehettem, futok két nagy kört a paci tiszteletére!
Álomlátás
2010. április 14
Lovam szemében álmot látok.
S az álomban önmagam.
Sötéten tátongó ösvényen járok,
Lidérc árnyak közt magányosan.
Lábam előtt bánatkígyó tekeredik,
Az utat előttem könnyeim öntözik.
Lassan lépek, óvatosan, s hirtelen
Alattam a föld megroggyan.
Dörögnek, dübörögnek évszázados kövek,
Villám cikázik, fuvallat borzolja végig a földet.
Félreugrok, s körvonalát látom meg egy lónak.
Nemes, büszke állat, patái szikrát szórnak.
Nyereg, s zabla nélkül utánam vágtat,
Szemében ígéret, s határtalan bánat.
Hozzá lépek némán, simogató kézzel,
Szívemben új célokkal, s megújult reménnyel.
Megtaláltuk egymást, közös útra leltünk.
Végre megnyugvást lelt hánykolódó lelkünk.
Lovam szemében
2010.03.21
Lovam szemében tükröt látok,
S a tükörben önmagam.
Lovam hátán szabadságot érzek,
széllel szárnyalok boldogan.
Valami furcsa érzés űz hozzád,
ősi vágy, melynek nem lelem okát.
Talán egy régi vétek vár jóvátételre,
s azért hajt az érzés újra, s újra nyergedbe?
Valamikor réges - régen, félelmetes, sötét éjjen,
lehet , hogy én is rád vadásztam.
Nyíllal kezemben, bozót rejtekében prédára vártam.
Az íj megfeszült, a nyíl kipattant,
s a könyörtelen vas átdöfte nemes nyakadat.
Ott feküdtél megadóan, vérző sebeiddel,
nem mozdultál, csak néztél rám vádló szemekkel.
Könyörgésed akkor nem értettem, hisz nem éreztem mást,
csupán a győztes vérgőzös diadalát.
Ki tudja, hogy melyik életemből való ez a történet,
Mikor nyílvesszőm megölte valamelyik ősödet.
Most itt vagyok újra, hogy szemedbe nézzek,
de már fegyvertelenül, s most én kérek:
Engedd jóvátennem a régi vétkem,
hogy ne kelljen szégyenkezve szemedbe néznem.
Fogadj hát el engem, hajdani vadászod,
hogy megtörjük együtt az ősi átkot.
Beszédes Szemek-Vilcsek Adrienn verse!
(Kérdések egy lóhoz)
2010. június 27
Miért látom olyan bánatosnak mélyfekete szemedet?
Miért érzek bűntudatot ahogy fürkészem tekinteted?
Talán valami ellened elkövetett bűn terheli lelkemet?
Valami ősi átok lebeg köztünk amit megfejteni nem lehet?
Varázsló vagy.
Lelkem vihara egy csapásra elcsitul, ha puha orrod simogathatom.
Gyógyító vagy.
Kedvem felderül, ha tenyeremen érzem meleg leheleted.
Szívem melegséggel telik meg, ha nézem, ahogy békésen őrlöd a friss szénát vagy zabot.
Kedves vagy.
Bizakodóan kínálod fel nekem, hajdani vadászodnak simogatásra szép, nemes nyakadat.
Csak azok a szemek, azok a beszédesen szomorú szemek!
Azok üzennek nekem olyan megfejthetetlen, mélyben rejlő titkokat.
A lovas imája
Teremtő Uram a Mennyekben!
Adj nekem erőt, hogy irányítani tudjam lovamat.
Adj nekem gyengéd kezet, és tiszta gondolatokat.
Add, hogy megértsem őt, és ő is megértsen engem.
Te valami különös szeretettel töltötted meg szívemet ezek iránt
a teremtmények iránt, s én igérem neked, hogy ezt soha nem tévesztem szem elől.
Lelkemet megajándékoztad az irántuk való mély tisztelettel, ami
nem hogy gyengülne, de az idő múlásával egyre inkább erősödik bennem.
Add,hogy szívem mindig fényárban ússzon mikor a nap sugara finoman megérinti őket.
Add, hogy lelkem mindig felderüljön amint meghallom szelíd nyihogásukat.
Add, hogy mindig édesnek érezzem a friss széna és a bontatlan zab illatát.
Add, hogy mindig mosolyra késztessen ha egy meleg orr érinti kezemet.
Élvezem egy forró nap örömét a farmon, a vágtató ló kecsességét és pompáját.
A patadobogás hallatán fátyolos lesz a szemem és elszorul a szívem.
Add, hogy ez mindig így legyen.
Teremtőm !
Adj nekem türelmet, mert a lovak olyanok mint a vitorlába fogott szél, s a befogott szél szeszélyes.
Add, hogy ne ijesszem meg őket,és ne ártsak nekik.
Ehelyett mutasd meg a természetes utat hozzájuk, hogy megértsem őket.
De mindezek felett, Uram, töltsd meg velük az életem !
Ha majd itt kell hagynom ezt a világot, ne küldd lelkem olyan mennyországba ahol ők nincsenek velem.
Mert ez a szeretet megszépíti az életemet, s ezért én óvom ezt az érzést, és mindig áldani fogom érte a nevedet.
Amen
Fordította: Vilcsek Adrienn
angol nyelvről, ismeretlen szerző után
2010.04.07.
Simon István: Mirza
Ahogy első gazdája hívta,
mi is csak így becéztük: Mirza.
Sejtelmünk se volt, mit jelent a szó,
mit magával hozott a kiscsikó,
mikor egy tavaszi vásár után
udvarunkba vezette apám.
Mirza, Mirza... mint rejtelmes talány
csendült a szó nagyanya ajakán.
Sehogy se akart békülni vele,
aztán ráhagyta: ,,Egye a fene
ezt a bolondos, furcsa szót."
S így hívta ő is a kiscsikót,
kinek deszkából tákolt kaloda
volt istállónkban külön otthona.
Nappal persze ficánkolt nagyon,
játszott a tyúkokkal az udvaron.
Nyihított, dobbantott, majd megszaladt,
űzte a bugó szarvasbogarat.
Nagyanyát leste: ölbe fát ha vitt,
hát elkísérte a konyhába is.
Meglátta és kiáltott sikítva:
"Hej, de megijesztettél, te Mirza!"
S ráveregetve a kampós nyakra,
kockacukorral kicsalogatta.
Vasárnap, ha ballagott misére,
lányok között a csikó kisérte.
Kert alól, ha paprikát hozott,
mögötte Mirza ugrándozott
s selymes füvön, petrencék között,
így szerzett nagyanyának örömöt.
Örömöt, kedvet... Aztán egy napon
ebédnél így szólt apám: eladom,
sok az adó, lassan a sírba visz,
és télire majd kell a csizma is.
Ült némán a megrémült család,
mindenki letette a kanalát.
S kinek neve talány maradt, titok,
elvezették a kedves kiscsikót.
Áthajolva a pudvás kapufán,
nézte a távozót még nagyanyám,
és halkan suttogta, szepegte sírva,
mint legszebb szót a földön: Mirza, Mirza.
Ismeretlen szerző: A ló fohásza
Amikor véget ér a napi munka,
nyújts nekem menedéket, tiszta
almot és elegendő helyet az istállóban. Adj nekem ételt és italt, és
vigyázz rám.
Beszélj hozzám, mert a hangod
lesz a gyeplő, légy jó hozzám, és
még boldogabban foglak szolgálni
még jobban foglak szeretni.
Ne rángasd a szárat, ne nyúlj a
pálcáért, amikor emelkedőhöz
érünk, ne üss meg, ha nem értelek, adj időt, hogy rájöjjek, mit
akarsz mondani.
Ne gondold, hogy engedetlen
vagyok, ha nem teszem azt, amit
te akarsz. Lehet, hogy valami
nincs rendben a szerszámmal,
vagy a patámmal.
Vizsgáld meg a fogaimat, ha nem
eszem, talán kilyukadt az egyik,
és tudod, hogy az mennyire tud
fájni.
Ne köss ki túl szorosan és ne
vágd rövidre a farkam, mert ez
az egyetlen fegyverem a szúnyogok és legyek ellen.
S ha eljön a nap, drága gazdám,
amikor többé nem lehetek hasznodra, ne hagyj éhezni vagy
fázni, és ne adj el.Ne adj oda
idegennek vagy olyan gazdának,
aki halálra kínoz és éheztet.
Légy kíméletes hozzám, és adj
nekem gyors és kegyes halált;
Isten megjutalmaz érte, most és
mindörökké, hadd kérjem ezt
tőled, és ne gondolj tiszteletlennek,
ha annak a nevében kérlek,
aki az istállóban született
Ámen.
Forrás:
verseksmsek.com 
Szeretettel köszöntelek Kedves Látogató!Úrhölgy vagyok egy 19 éves nyugdíjas ügető kanca.Sok-sok éve már fájós lábaim miatt nyugdijba kerültem mint verseny paripa,de nagyon jól érzem magam! 10 kutyával élek egy Fejér megyei falucskában nagy szeretetben békességben az én Mamimmal ás Papámmal!Aki szereti a pacikat hozzon sok szép verset idézetet RÓLUNK lovacskákról!Köszönöm ha meglátogatsz!Üdvözlettel :Úrhölgy és Adrienne!
A fórumokhoz csak blöki.hu tagok szólhatnak hozzá!
A fórumokhoz történő hozzászólással elfogadod a fórumszabályzatot.
Pamacs Emlékére hozzászólt a saját képéhez
kb 1 órája
hoffmannsaci bejelentkezett a blökire
kb 1 órája
feriburkusbalufrici bejelentkezett a blökire
kb 5 órája
Nitacyca bejelentkezett a blökire
2 napja
kincseim2 bejelentkezett a blökire
3 napja
Ada és Lilko barátok lettek
2024. April 21.
Ada és Lola barátok lettek
2024. April 21.
hirmannszilvi bejelentkezett a blökire
2024. April 21.
