Írta AliNati gazdi (Alex), 2015. March 19. 14:41:08 #24642

Az én naplóm 1. 12

Gyönyörű nap volt tegnap. Luca megint itthon volt. Három napja - pontosabban öt, mert még a szombat-vasárnap is - csak fekszik vagy a székében ül. Ma azonban nem. Kihasználta az alkalmat, és kijött hogy játsszon velünk. Egy ideig a tollas-szalagos játékot húzogatta, aztán leült elém. Én azonban hátra sétáltam, ő meg utánam jött. Nati szintén. Egy ideig a konyhakertbe sütő csodálatos napfény melegében fürödtünk, aztán felálltam, és Natalira ugrottam. Játszottunk egy kicsit, aztán Nati kirohant a kertből. Én Luca nyomában visszakullogtam a terasz előtt füves térre, ahol remekül lehetett rohangálni. A kislány bement, majd egy jutalomfalatos zacskóval tért vissza. Azt mind megkapom? De nem volt egyszerű megszerezni. Bizony, elérkezett a tanulás ideje. Luca parancsolt:
- Alex, ül! Ülj le! - egy kicsit megnyomta a hátsómat, mire leültem. - Ügyes vagy! Jó cica! - azzal odadobott egy jutalomfalat darabkát.
Boldogan bekebeleztem, és vártam a következő feladatot. Azt mondta, hogy "fekszik!". Értetlenül meredtem rá ülőhelyzetemben. Ő lehajolt, és egy jutalomfalatot a fűre helyezett. Most fel kéne állnom, hogy érte menjek? Ő azonban megfogott a hátamnál, de nem emelt fel, és a jutalomfalatot hívogatón hátrafelé húzta. Oda akartam rohanni - de a keze visszatartott, és fekvés lett belőle. Erre megdicsért, és odaadta a jutalomfalatot. Mi van?! Nem értem. Na, mindegy, valószínűleg nem is kell. A lényeg, hogy valamit jól csináltam. Akkor azt mondta, "maradj!". A nagy fához vándorolt, azonban követtem, mert nem tudtam, hogy azt nem szabad. Visszavitt. Egy ideig még bajlódott velem, sokszor le is szidott. Máskor mindig mosolyog, ha követem! Nem értettem, mi lehet a baj - és kétségbeesetten vágytam arra, hogy túl legyek ezen; értsem, amit mond. Elszórakoztunk egy ideig. Kissé megkavarodtam. Hol menjek, hol üljek, hol feküdjek, hol maradjak. Azonban kezdett menni. Ha hívtak, mentem. Ha leültettek, leültem. Ha lefektettek, egy kis segítséggel lefeküdtem.