«« előző videóvissza a videók listájához következő videó »»

Tamás emlékére

Feltöltve: 2010. November 13. 22:27:11

Hozzászólások száma: 5

Írta anett66 gazdi (Tamás), 2011. April 02. 08:40:24 #885544

Nagyon szép ez a történet,és remélem,hogy a gazdimmal újra találkozunk majd a Szivárvány -hídon

Írta hoffmannsaci gazdi (Pamacs), 2011. March 25. 18:32:22 #878745

Szivárvány-híd....II. rész....

Azok az állatok, akik betegek, vagy öregek voltak, visszanyerik egészségüket és életerejüket. Akik megsérültek, sebeik begyógyulnak és olyanok lesznek, mint ahogyan fiatalon ismertük őket.
Az állatok boldogok és elégedettek, kivéve egy dolgot: hiányolják azt a valakit, akit szerettek, akit hátrahagytak.
Minden állat együtt kergetőzik és játszanak, de eljön a nap, amikor valaki egyszer csak megáll, és a távolba tekint. Tekintete elszánt, teste lelkesen reszket. Egyszer csak elszakad a csoporttól, a fű fölött szinte repülve, lábai egyre gyorsabban és gyorsabban viszik előre.
Megpillantja gazdáját, és amikor gazda és hű kedvence végre találkoznak, egymásba kapaszkodnak örömmel, hogy soha ne váljanak el többé. Boldog puszik záporoznak a gazda arcára, újra megsimogathatja imádott kedvence fejét, és újra belenézhet bizalomtól csillogó szemébe, oly rég eltávozott életéből, de soha nem tűnt el szívéből.
Azután átsétálnak a Szivárvány-hídon, együtt... Sajnos egy üzenetben nem tudtam átküldeni, mert nem fért bele a karakterekbe. Ha úgy gondolod, Jenny testvérkémet keresd meg, Ő az ég királykisasszonya, aki mindenre megtanít, amit egy égi kiskutyának tudnia kell....nézz körül nála, úgy a blogjai, a képei és videói között, s ha úgy ítéled meg jelöljed. Ő senkit nem jelöl, de sok égi barátja van.

Pamacs barátod

Írta hoffmannsaci gazdi (Pamacs), 2011. March 25. 18:23:20 #878726

Tamás kétlábúkája!

Egy történet, amiben én hiszek A NÉGY TESTVÉR kétlábúkája.
A NÉGY TESTVÉR: Pamacs, Ő a barátod, új kistestvére Csibike, Ő nincs regisztrálva, de Pamacs oldalán megtalálható, Jenny és Gina az égből.
Fogadd szeretettel e történetet.... Szivárvány-híd...I. rész....

Elveszteni egy szeretett állatot mindig nehéz.
A körülményektől függetlenül mindenki végigmegy a bánat különböző fázisain, s hogy mennyi ideig tart, nincs kőbe vésve, hanem mindenkinek saját természetétől függ. Ők nemcsak egyszerű állatok voltak számunkra, hanem a családunk tagjai, a gyermekeink.
Néhányan nincsenek tudatában annak a különleges, erős kapocsnak, mely a házikedvenc és gazdája között feszül, és nem tudnak együttérezni velünk, az elvesztett állatot gyászoló gazdával. A szomorúságból való kilábalásban segít, ha olyan emberek vesznek körbe bennünket, akik odafigyelnek, szeretik az állatokat, és osztoznak a fájdalmunkon.
A legfontosabb, amit emlékezetünkben kell tartanunk, hogy szerettük őket, és ők szerettek minket. Gondoskodtunk róluk, igyekeztünk törődni velük, és figyelni az egészségükre. A fájdalom, amit érzünk, a legjobb bizonyíték arra, mennyire szerettük őket.
Barátunk most már egy békés helyen van, egészségesen, megújulva. Játszik, pattog, makog, és várja az időt, amikor újra találkozhat velünk, és áthaladhatunk a hídon, az örökkévalóságba. A mennyországtól innen van egy hely, amit úgy hívnak: a Szivárvány-híd.
Amikor egy állat, aki közel állt valakihez meghal, a Szivárvány-hídhoz jut. Egy nagy rét terül el a lábánál, hogy minden állat szaladgálhasson, és együtt játszhassanak. Állandóan süt a nap, és elegendő étel, ital található ott, hogy mindenki kényelmesen érezze magát.
folyt. köv.