‹‹‹ vissza Sugi adatlapjához

Írta atlantiszi gazdi (Sugi), 2011. August 27. 07:38:14 #17589

Undok darázs

Eddig szerettem mindenféle bogarakat, de a darazsakat most már nem. Barátságtalan kis dögök. Tegnap úgy jártam az egyikkel, hogy kedvesen közeledtem hozzá, eszembe se jutott bántani, csak egy picike puszikát akartam neki adni. A hálátlan meg úgy megszúrta az orromat, hogy elsírtam magam. Ne tudjátok meg mennyire tud az fájni és égni!
Meg be is dagadt a nózim. Gazdim szerint olyan lett a buksim, mint egy vasaló, összesimult az orrom a homlokommal. Félrefordított fejjel kellett nézelődnöm, mert nem láttam előre a nagy orromtól. Gazdim gyorsan adott egy kalcium injekciót., meg rengeteg gyógypuszit. Szerencsére nem szuriba adta be az injekciót, hanem csak úgy beleöntötte egy kis tejcsibe. Gyorsan leapadt. Most már hasonlítok magamra.
Gazdi megígértette velem, hogy többet nem játszom bogarakkal.

kommentek száma:5tovább

Írta atlantiszi gazdi (Sugi), 2011. August 23. 16:48:57 #17536

Rám találtak


Valamikor ez év márciusában születtem, pontosan nem lehet tudni, hogy mikor. Az első négy hétben anyukámmal voltam és sok testvéremmel. Velük biztonságos volt. De aztán április 15-én hajnalban történt egy szörnyűség. Beleraktak engem és tesóimat egy kartondobozba, a dobozt meg letették egy állatmenhely kapujához. Még szerencse, hogy nem rosszabb helyre. Nagyon hiányzott az anyukám, félelmetes volt az a doboz, még jó, hogy legalább a tesók ott voltak. Reggel aztán a menhelyi dolgozók kivettek bennünket a dobozból, és betettek egy nagy kölyök kennelbe. Az se volt jobb, mint a doboz. Sőt! Nagyon sokan voltunk ott, és mindenki sokkal nagyobb volt nálam. Nem engedtek oda a kajához, mert kicsike voltam és félrelökdöstek, még meg is vertek. Pedig finom konzerv kaja volt előttünk. Próbáltam én enni, de csak annyit értem el, hogy a bundámon több kaja volt, mint a pocimban. Egész nap éhes voltam, fáztam is, hiányzott anyukám, idegen volt a hely és a sok kutyus. A levegő estefelé már igen lehűlt, fagyos éjszakák voltak akkoriban.
Még szerencse, hogy az új mamim zárás előtt egy véletlen folytán éppen bejött a menhelyre. (Azt, hogy miért jött be éppen akkor, majd egyszer elmesélem, kicsit misztikus történet.) Ott remegtem üres pocival az egyik sarokban teljesen egyedül, a többiek közelébe sem mertem menni. Aztán jött Mami, és azt mondta: Gyere kis Napsugaram hazaviszlek! És felemelt. Elfértem a tenyerében, akkor még csak 70 dekás voltam, a másik kezével meg betakart. Az jó volt. Biztonságos és meleg.
Igazán kerek akkor lett a világ, amikor hazaértünk az új otthonomba. Mamim gyorsan megfürdetett langyos vízben, mert nagyon büdi voltam a kutyakajától, meg mindenféle gusztustalanságoktól, ami egy ilyen zsúfolt kennelben van. Kaptam finom vacsorát, igaz cica konzerv volt, mert nem számítottak az érkezésemre. Klassz pihe-puha helyet is összehoztak nekem sebtében egy gyümölcsös kosárkában. Úgy elnyomott a fáradtság, hogy 10 órát aludtam egy szuszra. Reggel arra ébredtem, hogy van Mamim, Papim, otthonom, tesók helyett Bobó kutyus és Mici macska.

kommentek száma:16tovább