Írta Chagall gazdi (Chagall), 2012. July 07. 23:01:36 #20985

Chagi tappancsa és humorérzéke

Szóval Chagall esete a toklásszal 2009-ben:

Chagi az egyik nap nem tudott hazajönni a boltból ahol dogoztunk. Egy lépés után panaszos nyöszörgéssel lefeküdt és elkeseredetten nyalogatta a lábát. Mit tesz ilyenkor egy jól nevelt gazda? Ölbe veszi a kicsi kutyáját és úgy sétálnak haza. A megszokott bokroknál és fáknál leteszi a kutyát, hogy a dolgát végezhesse. Látszik ám, hogy nagy a baj, mert semmi megfelelő pozició keresgélés nincs. Ott történik a pisi és egyéb dolgok ahol lerakom. A művelet után panaszos pillantással jelzi, hogy ő bizony továbbra is ölben utazna. Kutya ölben közlekedik hazáig, én nagy aggodalmamban még levegőért kapkodni is elfelejtek mire hazaérünk. Gyors telefonon másnap kora reggelre időpontot kunyeráltam a dokinktól. Igaz neki rendelés előtti, de Mr tacskó nem szenvedhet másnap délutánig.
Másnap kora reggel hamar letudjuk az 5-6 km-es gyalog túrát, főleg úgy ,hogy csak én gyalogolok, Chagi az ölemben utazik. Mire megérkeztünk élt bennem egy halovány gyanú, hogy a kutya végig szunyókálta az utat. Alapos mancs vizsgálat során kiderült, hogy egy toklász okozza a bajt, ami a talppárnák között fúródott be és a lábfején óhajt kijönni.
Következett aminek ilyenkor következnie kell, sebtisztítás, injekciók, kötözés.
Chagall természetesen nem tud a fájós lábára állni így a már megszokott gólya viszi a fiát stílusban közlekedünk. Tőlem azért már sok mindent láttak a környéken lakók, de azért láttam egy-két ledöbbent arcot amikor a kutyát oda támasztottam egy fához pisilni...A következő napjaink gyakorlatilag ebben a monotóniában teltek, korán reggel túra a dokihoz, majd munka és haza. Chagall gyakorlatilag ölben közlekedett végig 4 napot.
a TOKLÁSZ-NEGYEDIK NAPJÁN az én kicsi bibislábú kutyámat nyitott bolt ajtajába raktam le, gondoltam nézelődik-levegőzik. Mivel lábra nem tud állni, gond nem lehet. Ebben a hitemben egészen addig maradtam meg, amig egy gördeszkás legény el nem suhant az üzlet előtt.... Saját szememmel láttam a csodát, ahogy az én 4 napja ölben cipelt, nagyon lábfájós kicsi kutyám örjöngő fúriaként vetődik... mit vetődik, száguld a gördeszkás után. Én meg utána. Miután többször is emlegettem a nevét és az összes szentet, Chagall rájött, hogy ő most erősen megbukott.
Gyorsan leült, VIGYORGOTT, emelte a fájos lábát és csóvált.. tett kettő darab lépést..horrorisztiusan bicegve.. Hogy ő? Á, dehogy ő nem szaladt a deszkás után, ilyen fájos lábbal????
Esküszöm bevettem volna ha nem vigyorog... persze még fáj a lába és bicegett.. de,hogy engem, hogy palira vett... aznap már szépen sétálva jött haza..
Mind a ketten tanultunk valamit ez életről azt hiszem

kommentek száma:0tovább