Írta Csilla27 gazdi (Honey), 2010. August 14. 09:25:12 #9977

egy kiskutya rövid élete 1

Nem igazán emlékszem a helyre, ahol születtem. Szk volt és sötét, és az emberek sohasem játszottak velünk. Emlékszem Anyura és az puha bundájára, aki sajnos gyakran beteg volt és sovány. Alig tudott tejet adni nekem, a bátyáimnak és a húgaimnak.Emlékszem közülük sokan elpusztultak, még mindig nagyon hiányoznak nekem. Emlékszem viszont a napra amikor elválasztottak Anyutól. Olyan szomorú voltam és féltem is, a tejfogaim épp csak kinttek és nagyon is Anyuval kellett volna maradnom még, de beteg volt és az Emberek állandóan azt mondogatták, hogy pénzre van szükségük és elegük volt a rendetlenségbl, amit a húgaimmal csináltunk.Betettek minket egy ketrecbe és egy idegen helyre vittek. Csak kettnket. Összebújtunk és nagyon féltünk, és még mindig egyetlen kéz sem jött hozzánk cirógatni, vagy babusgatni. Csak az a sok fény, hang és szagok!Egy üzletben vagyunk ahol rengeteg különböz állat van! Néhány vijjogva csiripel, van amelyik nyávog, megint mások kukucskálnak csak.A húgommal együtt egy kis kalitkába vagyunk zsúfolva és más kölykök hangját is hallom körülöttünk. Látom az embereket amint bámulnak rám, szeretem a kis embereket, a gyerekeket. Olyan édesek és mókásak, mintha játszani akarnának velem!Egész nap a kalitkában maradunk, néha gonosz emberek megütik az üveget, hogy megijesszenek bennünket, néha kivesznek minket, hogy megmutassanak az embereknek. Néhányan gyengédek, néhányuk viszont bánt minket, viszont mind azt mondja- Á milyen aranyosak! Szeretnék egy ilyet!De végül egyikünket sem vitt haza senki.