‹‹‹ vissza Tutuka adatlapjához vagy blogjaihoz
A minap jutott eszembe és muszáj leírnom, ami tavaly nyáron történt. Nagyon vicces volt. Gazdiékkal sétáltam a Dunaparton. Szép idő volt, minden nagyon rendben, csak már nagyon szerettem volna a kedvenc időtöltésemnek hódolni. Ilyenkor a gazdi mindig dobál a vízbe én meg kihozom a lasztit. Már alig vártam, hogy szunnyadó energiáimat ily módon is levezethessem. Amint ott ballagok, egyszer csak mit látnak szemeim? Valami nagy ívben röpül a vízbe. No lám csak: a gazdi se szó, se beszéd bedobta a labdámat? Na akkor nosza ,repüljünk utána! Ilyenkor én már nem szoktam gondolkodni,csak az ösztönöm vezet. A kis töltésről egyenesen be a vízbe....ahogy ott repültem a víz felett, hallottam a gazdi kétségbeesett üvöltését, de akkor már nem volt visszaút! Átrepültem az ott horgászó férfi feje felett és becsapódtam a Dunába - ahogy szoktam - .Persze a labdám sehol, csak a rémült embert láttam, aki a gazdi iszonyú üvöltésétől és tőlem, halálra rémülten állt, kezében még a maradék kenyérgombóccal, amit éppen bedobott a halaknak.....Szegény azt sem tudta mi történt, csak amikor a gazdim bocsánatot kért a nevemben, akkor könnyebbült meg, hogy még sem valami földön kívüli támadta meg....
Hozzászólások száma: 0
Tomii92 bejelentkezett a blökire
kb 17 órája
feriburkusbalufrici bejelentkezett a blökire
kb 21 órája
Bruno új tagja a blöki.hu-nak
1 napja
Timi888 bejelentkezett a blökire
1 napja
kincseim2 bejelentkezett a blökire
1 napja
zsazs bejelentkezett a blökire
2 napja
Pamacs Emlékére hozzászólt a saját képéhez
3 napja
hoffmannsaci bejelentkezett a blökire
3 napja