Írta hoffmannsaci gazdi (Jenny), 2009. August 19. 13:44:42 #1636

Élettörténetem1994.01.30.-2008.07.04....

Valamikor régen, még 1994. január 30-án születtem többed magammal. Már akkor is méretre a legkisebb voltam. Törzskönyvezésem, tetoválásom, első oltásom után kutyavásáron egy fényes nyermekszempárral találkozott kicsit félénk, de érdeklődő tekintetem. Nem lehetett ellenállni nekem, megvásároltak a kislánynak, hazavittek, nevelgettek. Én jó kiskutya voltam, soha nem csináltam rosszat, nem bosszantottam gazdiékat. Tulajdonképpen legtöbbet a papi-gazdi foglalkozott velem. A kislánynak csak játszópajtása voltam. Nagyon megszerettük egymást. Aztán később jött Gina tesóm (róla többet a blogjában, képe a képeim között), s már ketten voltunk. Először még én voltam a falkavezér, de hamar a fejemre nőtt. Nem baj! Átadtam az uralmat! De a gazdiért mindig vetekedtünk. Mindenhova együtt mentünk, tudtunk két pórázzal úgy közlekedni, hogy nem gubancolódtunk össze soha. A kislány felnőtt lett, papi-gazdi egyedül maradt. Aztán teltek-múltak a szebbnél-szebb évek papi-gazdival, Aztán az egyik sétánál jött egy kis vakarék, Ő volt Pamacs (róla is a blogjában, képe a képeim között). Még picike volt, mi már Úrhölgyek Ginával, de nagyon hamar felcseperedett, s udvarolgatott mindig nekünk. Mindkettőnknek. Ez idő alatt a két gazdi is beszélgetett. Pamacs lökte nekünk a dumát, bemutatta a különböző trükkjeit, mi Ginával mindig jól kitárgyaltuk otthon, de napról-napra jobban tetszett nekünk a kiskrapek. Aztán, hát aztán, aztán rájöttünk, hogy hoppáa kiskrapek gazdija összejött a mi gazdinkkal. Hát egy idő eltelte után így lettünk mi hárman. Én, mint Jenyke, Gina és Pamacs, vagyis öten, mert ott voltak még a gazdiék is! Klasszul teltek az évek. Sokat járkáltunk, kirándultunk, nyaraltunk gazdiékkal. Aztán, aztán kezdődtek a bajok. Hályogos lett a szemem, elég idős voltam már, nem műtötték meg. Elvoltam a rossz látással, de egyre kevesebbet mozogtam, rosszul láttam, nekimentem dolgoknak.
(folytatás II. részben)