Élettörténetem folytatása...

‹‹‹ vissza Jenny adatlapjához vagy blogjaihoz

Írta hoffmannsaci gazdi (Jenny), 2009. August 19. 13:51:12 #1638

Aztán végleg nem láttam, de ismertem a biztonságot adó otthont, a gazdiék segítőkészségét, kiigazodtam a lakásban. Már csak pisilni-kakilni vittek le az utcára. Képes voltam egész napokat fekve tölteni, s vártam a simikézést, a gazdiék hangját. Már csak enni és inni keltem fel, de akkor nagy lármát csaptam. Telt-múlt az idő, megint eljött a tüzelési korszak. De valami nem stimmelt. Nem múlt el. Gazdiék orvoshoz vittek, de antibiotikum, injekció, antibiotikum.rábeszélés a további orvosságokkal kezelésre, aztán ultrahangaz orvos szerint semmiaztán megint antibiotikum, injekció, hitegetés. Éjszakánként már sírdogáltam, gazdiékat kerestem, akik odavettek mindig magukhoz. Mivel nem láttam, a fotelban aludtam már egy jó ideje, de azt mindig úgy rakták, hogy át tudjak mászni hozzájuk, ha szükségem van rájuk. Már a teljes kétségbeesés lett úrrá gazdiékon, mivel egyre büdösebb váladék jött belőlem. Elvittek másik orvoshoz. Nem akartam, már féltem az újabb megpróbáltatásoktól. Vagy éreztem valamit? Nőgyógyászati vizsgálatot kaptam, újra ultrahangoztak, s gazdiék ott tudták meg, hogy nagy a baj. Daganatos vagyok, s már áttétes. Ha meg is műtenek, nem biztos, hogy túlélem az altatást, s ha túlélem az altatást, nem biztos, hogy túlélem a műtétet. Vagy, ha túlélem mindkettőt, fájdalmaim lesznek, s szenvedni fogok.
Meg kellett hozni a döntést.
Párom - Jenyke szavaival: papi-gazdi - mondta ki. Képtelen lettem volna rá! Pedig csak pár évet töltöttem Jenykével, mégis a szívembe zártam a kis királykisasszonyt! A kezemben aludt el örökre! Szaladj Jenyke, fuss az örök mezőkön, aztán majd valamikor mindannyian találkozunk a Szivárvány-hídnál
Van még kettő de belegondolni sem merek, hogy velük is meg fog történni. Még a mai napig etetésnél három tányérkát veszek elő!
Szeretek sok időt tölteni velük, kényeztetni Őket, amíg lehet. Visszakapom szeretetben, odaadásban, hűségben. Ők a legjobb barátaim!

Utolsó 10 hozzászólás

Írta szter930 gazdi (Bubu Emlékére), 2011. June 29. 18:41:04 #990704

Drága Jenny!
Sírva olvastuk el a történeted ez nagyon megható...
Süti barátomat már ismered, a kis tengerimalac fiút, akivel jókat játszotok fent az égben
Vigyázzatok továbbra is egymásra!
Ha egyszer eljön az én időm várj rám, hogy még egy ismerősöm legyen akivel jókat játszhatok majd
Nyugodj békében Jenny!
"Egy jó kutyának a halála utána legjobb hely, a gazdája szívében van!"

Írta sziszko78 gazdi (KókuszTinaKumquat), 2011. March 04. 20:12:58 #857552

Írta Reni1024 gazdi (Stellyke), 2010. July 13. 16:57:33 #571231

nagyon megható a történeted a gazdim is meg siratta

Írta Erika71 gazdi (SZÉP Feri), 2009. November 23. 10:27:39 #198948

Egy a biztos!Soha.de soha nem felejtjük el őket! SOHA!!!!!!!!!!!!!

Írta Anita22 gazdi (Cirmi), 2009. November 21. 10:58:13 #197128

Nagyon sajnálom ami veled történt, de a lényeg, hogy egész életedben nagyon szerettek téged, és sosem fognak elfelejteni

Írta Hajnika_ gazdi (Bendzsi), 2009. October 31. 09:50:34 #170871

A gazdim most nagyon sír!
nagyon megható volt ez a gazdim szemébe könnyeket csalt

Írta Kert-Gabriella gazdi (Kicsike), 2009. October 12. 09:43:05 #142103

Mint mindig, amikor ilyen megható, szeretettel tele "életrajzot" olvas gazimnak újra szüksége van némi időre, hogy könnyei között irhasson is valamit. De lehet ez nem is olyan fontos hiszen ÉLSZ és mindaddig élni fogsz amig szeretettel gondolnak rád, emlegetnek, remek fotókat látnak és nem utolsó sorban ilyen kedves, megértő és együttérző barátaid vannak. Kandúrpacsi Neked és az egész családnak.

Írta ntimi gazdi (BUBÓ), 2009. September 17. 06:35:32 #109008

DRÁGA JENY!
ELOLVASTUK A TÖRTÉNETED. NAGYON SAJNÁLTUNK.TERMÉSZETESEN TÉGED IS MEGSIRATTALAK,ÉS BEVALLOM MÉG ÉLETEMBEN NEM SÍRTAM ENNYIT,MINT MIÓTA BLÖKI.HU-ZOK. LEGYÜNK BARIK! PUSZI ÉS PACSI:BUBÓ

Írta ketlin gazdi (SÁBA BUCI), 2009. September 08. 12:54:09 #98632

Drága kicsi Jeny! Mostár nem fáj, ne félj Itt vagyok, én a barátod! Leszek a szemed a segítőd a gyámolítod, egészen addig míg kis társaiddal újra nem találkozol és még azon túl is örökre !