Írta hoffmannsaci gazdi (Pamacs), 2010. August 25. 21:38:30 #10263

Pamacs és Gina három napja Monoron... I.

2010.08.20-21-22.
Pamacs szavaival:

Barátaim! Képzeljétek el, ismét három napot töltöttünk együtt kétlábúkáékkal és barátaikkal Monoron abban a szép nagy kertben, ahol már múltkor is voltunk. Akkor olvashattátok az élményeinket, és a videónkat is megnézhettétek.
Úgy látszik jók lehettünk, hogy megengedték ismét, hogy mi is mehessünk.
Olyan, de olyan három napunk volt, hogy azt el sem lehet ugatni.
Nem volt ám lustálkodás nekem sem és Ginának sem. Egész nap jöttünk, mentünk, szaladgáltunk, s próbálkoztunk az úszómedencével. De nem igazán volt most kedvem úszkálni. Inkább a régi barátaimat kerestem fel a kifutójuknál. Tudjátok a nyulakat, a tyúkocskákat és a kacsát. De nem igazán akartak megismerni a butuskák. Hát bemutatkoztam nekik megint, jó hangosan beugattam nekik üdvözlésképpen, s kapartam a kerítésüket, hátha kinyílik rajta az ajtó, s akkor közelebb tudok menni hozzájuk. De ők beszaladtak a kifutóból az óljukba, oda egészen hátra, s jól összebújtak. Miért? Hát nem tudom. Pedig én csak üdvözölni akartam Őket. Azt akartam mondani nekik, szevasztok skaccok, hát már megint itt vagyok, meglátogattalak benneteket. Nos mit adjak nektek? Kukoricát? S már szaladtam volna kukoricát törni nekik, hogy jó friss legyen. De nem akarták, sőt a kétlábúkák sem, mert mindig kitessékeltek onnan.
Aztán képzeljétek el, krumlit szedtünk. Én is segíthettem. Néha felkaptam egy-egy szemet, s belerágtam, aztán feldobtam, elkaptam, szaladtam vele egy kört, aztán kiköptem ott a talicska mellett, hogy tegyék a többi közé. De az soha nem került bele. Mikor meguntam, megint elosontam a kifutóhoz a barátaimhoz. Ők erre jó nagy zajt csaptak, amire felfigyeltek a kétlábúkák, s megint eltessékeltek. Aztán, mert mindig visszaszöktem, kikötöttek pórázra egy nagy fa alatt lévő padhoz. Nem mondom, ott jó hűvös volt, meg nagy fű is volt, de én úgy vágytam vissza a nyuszikhoz.

Folyt. köv. II. rész