Írta hoffmannsaci gazdi (Pamacs), 2012. May 06. 14:55:46 #20477

Hosszú 4 napos hétvége kalandjai...Harma

Bementünk a kapun, s már le is vették rólunk a pórázt, de Machoról még nem. Őt először kikötötték, míg kipakoltak. Mi addig feltérképeztük Pamaccsal a kertet. Megállapítottuk - nem változott semmi tavaly óta. Pamacs már jelölte is a bokrokat. Aztán előkerült a telektulajdonos kiskutyája is, akit Picurkának hívnak. Így már négyen voltunk kutyik. Én a szemtelenségemmel Picurnak kijelentettem, hogy itt én vagyok a falkavezér. Tudomásul vette a kiscsajszi. Pedig az az Ő birodalma volt. No ne ijedjetek meg, csak egy kis morgást csináltam, s ezzel már át is adta az uralmat Picur. Elkezdődött az ismerkedés. Először csak módjával, aztán egyre jobban belemerültünk. Közben Machoról is lekerült a póráz és a hám. Kipróbálták kétlábúkák, hogy mi történik. De Macho nagyon ügyes volt, nem szaladt el, feltérképezte Ő is az egész kertet. Kétlábúka egy ideig még ment utána, ellenőrizte, aztán látta, hogy minden rendben lesz. Négyen összetartottunk. Macho megtanulta, hogy nem szabad elmenni. Persze azért figyeltünk rá állandóan. Alig telt el pár óra, már úgy összeszokott a négyes csipet-csapat, mintha mindig együtt lettünk volna. Hatalmasakat játszottunk, a bokrok között bújócskáztunk, futkároztunk, kergetőztünk, labdáztunk, bírkóztunk, vagyis játszottunk, önfeledten játszottunk. De volt egy kis baleset is. Beleestem a vízaknába. Pedig csak bele szerettem volna nézni, de megcsúsztam, s zsupsz! Már benne is voltam. Felakadtam szerencsére egy lécen, nem estem egészen le. Kétlábúkának köszönhetem, hogy kiszabadultam, mert Ő mindig résen volt, figyelt ránk. Erre a zajra is figyelmes lett, s már szaladt is, hogy segítségemre legyen. Csibike és Machó is ott ólálkodott, így hamar rájött, hogy mi történt velem, lemászott és kivett engem. Többet már nem is mentem a vízakna közelébe sem! Este egyikőnket sem kellett elaltatni, Úgy kimerültünk, hogy alig tettük le a hátsónkat, fejünk már aludt is. Kiszedett bennünket a sok mozgás, a jó levegő. Másnap kora hajnalban csodás madárcsicsergés ébresztett. Rögtön mentünk az ajtóhoz, s kikéredzkedtünk mind a négyen. Már futottunk is dolgunkat végezni, aztán megint hatalmas futkározásba, bírkózásba kezdtünk a még harmatos fűben. Gyorsan melegedet az idő, volt amikor el is aludtunk a jó árnyékot adó fa alatt a fűben. Aztán elérkezett az idő, amikor indulni kellett haza. Picur maradt a kétlábúkájával. Mi búcsút vettünk. Picur érdeklődően nézett utánunk. Hazafelé az autóban aludtunk végig. Amikor hazaérkeztünk, s a lakásba felmentünk, mind a hárman kinyúltunk. Csend volt másnap reggelig.