Írta hoffmannsaci gazdi (Pamacs), 2009. December 05. 16:07:17 #3671

Ez mind Mikuláskor történt...

Jajj! Mit csináltam, miért tettem????!!!
Megmagyarázhatatlan számomra, de olyat tettem, amit soha nem csináltam még. Loptam.
Bűnbánat ide, vagy oda, megtörtént.
Az úgy volt, hogy gazdikámék vacsorára készültek. Mi is ugyanazt kaptuk - rántotthúst - Gina tesómmal még előtte, hogy a meghitt vacsorát ne zavarjuk. Azt nagyon szeretjük. Finom volt, elég is volt. De az az illat, ami még a gőzölgő húsból áradt! Leírhatatlan illat, ami vágyat keltett bennem, megindította újra a gyomornedveimet.
Gazdikáék megtálaltak, szép gyertya is égett az asztalon. Minden oda volt készítve, tányér evőeszköz szalvéta, pohár és az ünnephez híven egy üveg vörösbor. No meg a rántotthús és köret, savanyúság. Gyönyörű volt a gyertyafényes asztal.
Gazdikáék úgy gondolták, jöhet a Mikulás! Csak pár pillanatra hagyták felügyelet nélkül az asztalt, én hopp, ott-termettem a széken, s lekaptam a legnagyobb szelet rántotthúst, s úgy tömtem magamba, mintha soha nem ettem volna, majd megfulladtam azért, hogy nehogy észrevegyék. De észrevették. Gina csak lentről leste, hogy mit csinálok! Most nem ugrott oda összeveszni rajta. Úgy látszik, tényleg Neki elég volt, amit kapott.
Végülis, nem fulladtam meg, de a frászt hoztam a gazdiékra azzal, ahogy fuldokoltam. Nem szídtak meg, nem bántottak, pedig kiérdemeltem volna a telhetetlenségem miatt.
Igérem, többet, soha többet ilyet nem teszek. Rossz érzés fuldokolni.
........, hát még a gazdinak végignézni a fuldoklást teljesen lemerevedve a döbbenettől, féltéstől, kétségbeeséstől.... Nem tudtam megszídni, bántani, kiabálni Vele. De meglepődtem, mert ez a cselekedet nem Pamacsot jellemzi. Gináról jobban el tudom képzelni, de Ő meg nem tud felugrani a műtétje óta az asztal mellett lévő székre, sőt sehova, Őt fel kell helyezni, le kell venni.
Azért mindkettő megkapta a mikulási ajándékát!