Írta hoffmannsaci gazdi (Pamacs), 2009. June 23. 15:39:24 #505

Rövid élettörténetem...

Nincs a világon jobb lélekgyógyász az arcunkat nyalogató kiskutyánál!
Qei me amat, amat et canem meum. - Aki engem szeret, szereti a kutyámat is!



Egyszer volt, régen volt, volt egy valaki, aki nagyon korán egyedül maradt. Sokat sírt, nagyon magányos volt. Ennek a valakinek volt egy barátnője, aki felismerte a problémát, s úgy oldotta meg, hogy gazdit kész tények elé állította, engem megvásárolt, majd telefonon felhívta, s bejelentette hogy este jön, hoz neki valamit. Engem estefelé beletett egy kosárkába, azt letakarta. Nagyon sötét volt, én féltem, de csendben maradtam. Új otthonomba érve kibontásra került a kosárka, s én megilletődve, bátortalanul, kicsit kiváncsian kimásztam, s odabújtam, majd odalaffantottam pici piros nyelvecskémmel az akkor nekem még ismeretlen arcára. Azóta együtt vagyunk, s nagyon szeretjük egymást. Sokat nevet az én bohóckodásomon. Sokat sétálunk, kirándulunk, még nyaralunk is együtt. Sokat kényeztet, finom falatokat kapok, még a születésnapomat is megünnepeljük, ajándékokat kapok.
Sok idő elteltével én megismerkedtem Ginával és Jenykével, a két kutyalánnyal, s elkezdtem udvarolni, lökni a szöveget a csajsziknak, majd később azon vettem észre magam, hogy a csajok gazdijával összejött az én gazdim. Azóta lett nekem papim is és két testvérem. Sajnos most már csak egy, mert Jenyke 1 éve elment az örök mezőkre Ő már ott játszik.
Ginával már 6 éve vagyunk testvérek, de a kaján a mai napig összeveszünk. De mindig Ő kezdi. Persze gazdiék nem hagyják, közbelépnek, szétszednek, most már külön, egymástól távol etetnek bennünket. Ja meg még a plüssegeremet halássza el előlem mindig, pedig az az enyém, de ha nem figyelek, elcsaplizza. Amúgy jól kijövünk egymással, sokszor egymás mellett alszunk. Ő hangosan horkol a fülembe, én csöndben szuszogok.
Klassz, hogy van egy lány játszópajtásom, és nagyon jó, hogy van papi-mami, akiket nagyon szeretek.