Írta hoffmannsaci gazdi (Pamacs), 2010. May 03. 20:54:24 #7698

KÓRHÁZBAN VOLTAM...2010.05.03. I. rész

Az első napom életemben, amikor kétlábúkám otthagyott valahol! Kórházban voltam.
Reggel, hétfő létén kétlábúkám itthon maradt.Nem tudtam mire vélni. De ugyanúgy kezdődött a nap, mint máskor. Hajnali kelés, sétáltatás. De...de nem kaptam utána jutalom falatot. Miért? Szaladgáltam a konyha és a spejz között. De hiszen innen szokta elővarázsolni...néztem az ajtót, de nem történt varázslat. Aztán hamarosan megint rámadták a hámot és a pórázt. És amikor leértünk az emeletről, a kocsi felé vették az irányt. Tudtam akkor már, hogy kirándulni megyünk, sokat fogok megint futkározni. Hamar helyet is foglaltam a hátsó ülésen. Ahogy haladtunk, kétlábúkám egyre több simiben részesített. Kb. 10 percet kocsikáztunk, s egyudvarra hatjottak be velem. Hoppá! Gazdikám! Hát itt már többször voltam, s ez nem jó hely. Ez az Állatkórház volt. Tiltakoztam, de hiába.Bementünk a váróterembe. Mi voltunk az elsők pechemre. Hamar szólítottak is! S akkor, akkor levették rólam a pórázt és a hámomat is. Az én hámomat. S egy zöldpizsamás a nyakamra akasztott egy pórázt, de hám nélkül, s elvitt a drága kétlábúkámtól. Nem akartam menni, kiszabadítottam magam, s visszarohantam gazdikám lábai közé. Azt hittem, ott menedéket találok! Kérlelő szemekkel néztem a gazdikám szemébe, de Ő megpuszilt, én vissza, s Ő azt mondta, légy jó kispamacs, ez a Te érdekedben történik. S én jó lettem, igaz nehezen, de elmentem a zöldköpenyessel.
....folyt a II. részben....