Írta hoffmannsaci gazdi (Pamacs), 2009. July 10. 11:26:17 #845

Kutyás idézetek...III.

Idejön szépen a kiskutya! - és odajön hozzám,
hogy kitöltse azt a tátongó űrt, amit a hamis és kicsinyes barátok hagytak maguk után.
Én már tudom, hogy híján van minden irigységnek, haragnak, vagy rosszindulatnak,
hogy nem fogja kifecsegni egyetlen titkomat sem,
és nem érez majd mardosó fájdalmat sikereim, sem pedig kéjes örömöt kudarcaim láttán.

A kutyám jön, hogy kitöltse a hűtlen barátok által hagyott űrt a szívemben.
Nincs benne irigység, rosszakarat, vagy gyűlölet.
Nem árulja el a titkaimat, nem lesz féltékeny a sikereimre
és nem leli örömét a bánatomban.

A kutyák, akikkel megosztható a létezés,
különös és csodálatos lények,
s nem lehet teljes az élet kutya nélkül

Mások nevezzék csak gyöngeségnek az állatszeretetet,
gúnyoljanak ezért,
- Te sétálj csak nyugodtan a kutyáddal.
Jó társaságban maradsz,
s Isten is tudja ezt.

Ne szégyelld Te azt,
hogy szereted az állatokat.
Ne röstelld, ha egy kutya közelebb van a lelkedhez,
mint a legtöbb ember, akit személyesen ismersz.

A kutya valóságos szent.
Természeténél fogva tiszta szívű és őszinte.
Ösztönszerűen tudja, mikor nincs rá szükség:
órákig képes nyugodtan feküdni,
mikor királya belemerül a munkába.
Ám amikor a király szomorú és szorong,
odalopakodik hozzá,
hogy az ölébe hajtsa a fejét.
Ne félj. Sose bánd, ha mindenki más el is hagy.
Gyere sétáljunk egyet, és felejtsd el az egészet.

Ha befogadsz egy éhező kutyát és gondoskodsz róla,
nem fog megharapni.
Ez a legfőbb különbség egy kutya
és egy ember között.

Kutyád rajongását ne értelmezd annak döntő bizonyítékaként,
hogy csodálatos ember vagy!

Bárcsak megértenék az emberek, hogy az állatok ugyanolyan kiszolgáltatottak,
s ugyanúgy függenek tőlünk, mint a gyerekek;
ezt a gyámságot ránk ruházták.

Egyszer és mindenkorra felelős lettél azért,
amit megszelídítettél!