Írta kisjanka gazdi (Fidó), 2009. November 24. 21:40:42 #3462

Tél

Ma éppen azon gondolkodtam, hogy Fidót a tél hozta és a tavasz vitte el. Milyen furcsa. Pont a tavasz, pedig akkor ébred a természet. Amikor találtam, egy kis rettegő szőrcsomó volt törött, megrepedt bordákkal, hatalmas zöld szemekkel. Már aznap éreztem, hogy örökre velem marad, nem gondoltam volna, hogy rövid idő és csak a szívemben. És azt sem, hogy ez ennyire tud fájni.
Mindig csak engem várt haza, az ajtónál sípolva, ugrálva örült nekem és szomorú volt amikor reggel elmentem.
Amikor meghalt, csak ültem mellette összegörnyedve a fájdalomtól. A család többi tagja ásta a sírját, mert képtelen voltam felállni mellőle. Néztem, hátha mégis lélegzik, aztán rám szóltak, hogy most már temessük el, mert teljesen merev a teste. Nagy kutya volt, ketten vittük ki, én a fejét fogtam, még utoljára, mint annyiszor rohamok alatt. Ne csapkodja a padlóhoz.

Vivaldi rá emlékeztet
http://www.youtube.com/watch?v=FCLpqkIDlXs&feature=related