‹‹‹ vissza Mr Robert Langdon adatlapjához vagy blogjaihoz
Ma kint voltunk anyával sétálni. Tett rám hámot,nehogy elszökjek. Anya ölbe vitt,mert nagyon rossz volt,ha letett és nem akartam megmozdulni se. Nem mertem. Féltem. Persze anya kiröhögött..... Na mindegy. Állítólag csak azért mert aranyosan néztem ki 
Aztán mentünk tovább. Van nálunk egy kis domb,ott már kicsit bátrabb voltam. Bár anya mind végig ott volt mellettem. De azért feltérképeztem,h milyen is a fű,meg a virágok. Aztán vissza fele letett egy lépcsőre. Ott tudtam,h nyugodtan mehetek,mert a lépcsőzni már tudok. De engem anya a világért sem tudott rávenni,h sétáljak. Az ölében biztonságosabb volt, így újra felvett Remélem nem kell egyedül többet kimennem az utcára ......
Hozzászólások száma: 0
