Írta kolmanicsgabi gazdi (Lucky), 2009. November 23. 11:21:08 #3420

Születésem

Gondoltam én is megirom a kis történetemet, hogy a barátaim és a leendő barátaim még jobban megismerjenek.
Úgy kezdődött, hogy apa szüleinek van egy szép tanyája Somogymeggyesen, egész pontosan Mexico-puszta a becsületes neve.
Rengeteg állatka van ott, egy festői szépségü kis völgyben. Vannak juhok, kecskék, lovak, bikák, tehénke, tyúkok, kutyusok, cicák és persze sok-sok olyan malacka, mint én.
Apa és anya úgy gondolták, hogy a zajos városi környezetből leköltöznek oda. Az én malacanyukám is ott lakott.
Éltek-éldegéltek, mignem egy szép napon elérkezett az én születésem napja.
Az anyukámnak ez volt az első ellése, és bizony nem várt komplikációk léptek fel. Nagyon szenvedett szegény, de az orvos nem tudott kijönni, igy csak telefonon adott némi segitséget. Gazdiapa és anya segédkezett az ellésben.
A végeredmény az lett, hogy sajnos az összes testvérem túl sokáig volt a szülőcsatornában, igy megfulladtak. Egyedül én éltem túl ezt a megrázkódtatást. Malacanyukám is nagyon beteg volt utána, igy nem tudott engem szoptatni.
Anya és apa betettek egy szalmával kibélelt dobozba és már indúltunk is a legközelebbi gyógyszertárba cumiért, amivel majd tudnak etetni.
Útközben azon tanakodtak, hogy mi legyen a nevem, ha már egyszer idecsöppentem közéjük. Anya ötlete volt a Lucky, szerintem már tudjátok miért. Azóta többször rászolgáltam a nevemre, de ez egy másik történet.
Mikor visszaértünk a tanyára, apa fejt nekem kecsketejet, azt ettem. Később igazi, friss bocitejet.
Szerencsére az étvágyammal nem volt probléma, 3 óránként ettem. Persze éjszaka is többször hangos visitással jeleztem, hogy üres a pocim, kéne már valami kaja.Ilyenkor anya felkelt és pár perc múlva hozta is a finom, langyos tejecskét.
A körülöttünk élő emberek nem sok reményt füztek ahhoz, hogy életben maradok, de anyáék ezt meg sem akarták hallani és hősiesen küzdöttek azért, hogy szép, nagy malacka lehessek.
Folyt. köv.