Írta kulics50 gazdi (Liza), 2015. May 01. 20:18:21 #24684

Búcsú a barátaitól !

Végleg elment ! Hatalmas csendet, mély fájdalmat és ürességet hagyott maga után ! Hiányzik a hajnali ébresztése, hogy szomjas adjam neki oda a vizét. Már nem kapcsolja ki a számítógépet, ha azt akarja, hogy csak vele foglalkozzak. Nem gyógyítja nyalogatással, ha fáj a lábam . Nem fekszik az ajtó elé, ha el akarunk menni itthonról. Már soha többé nem kell óvatosan bejönnünk a lakásba, vigyázva arra, hogy ne üssük meg. Soha többé nem ad puszit és nem öleli át a lábam, ha szomorúnak, vagy betegnek lát.

Az utolsó pár napban már nagy fájdalmai voltak, de még akkor is leste minden gondolatunkat, igyekezett minél szorosabban hozzánk bújni, mint ahogy azt egész életében tette. Alig tudott le és feljönni a lépcsőn, már az utcán sem sétált, igaz mindenkire figyelt és begyűjtötte az emberek simogatását, mosolyát, hiszen nem lehetett mellette úgy elmenni, hogy legalább rá ne mosolyogtak volna.

Amikor elindult utolsó útjára még az ajtóból visszafordította a fejét és a jól megszokott boldog vigyorral az arcán rám nézett, hosszan, mélyen . Én integettem neki és ő boldogan ment a gazdája után, bár biztos vagyok benne, hogy tudta, hogy mi ez az utolsó útja lesz !

Elhamvasztattuk és a lakásunk egy szép zugában őrizzük urnáját, így örökké velünk marad ...

Isten veled, drága barátom, kincsem, boldogságom, soha jobb dolog nem történt velünk, mint az amikor kiválasztottál bennünket és az életed folyamán egyetlen-egyszer sem okoztál csalódást. El sem távolodtál melőlünk egy méternél messzebb. Soha nem kellett rohangálni utánad, mert neked csak mi számítottunk, semmi és senki nem érdekelt. Bízom benne, hogy sikerült mindent megadni neked és valóban boldogan tetted meg az utolsó lépéseidet, tudván, hogy megszabadulsz a fájdalomtól. Az hiszem, hogy egy jó ideje már csak mi miattunk szedted össze magad és igyekeztél megfelelni a kéréseinknek, holott már jártányi erőd sem volt.