‹‹‹ vissza Mázli-Tipi-Tapi-Dínó adatlapjához vagy blogjaihoz
Az Illatos úti sintértelepen tengettem napjaim. Már lassan egy hónapja bennt voltam szőrnyű ketrecemben, mikor megláttam Anyát. Könnyes szemmel kapkodta a fejét, és láttam rajta hogy legszívesebben mindannyiunkat hazavinne. Elővettem legmagasabb hangom, és iszonyatos vonyításba kezdtem. Persze ártatlan nézésben is nyerő vagyok! Anya rámnézett, és elment. Teljesen kétségbe estem, már megint nem én! De egyszercsak Anya viszajött, és nem volt egyedül! Vele volt az én kis gazdim. Egyből benyúlt hozzám a rácson, és símogatni, nyugtatgatni kezdett. Tudtam, hogy ők azok; az én kis CSALÁDOM! Végre nekem is lesz otthonom! Mostmár minden rendben lesz, de annyira izgatott voltam hogy nem bírtam nyugton maradni még akkor sem mikor már kikerültem a ketrecből. Még egy-két papírmunka és kinnt leszek. Hurrá! Megis vagyunk, indulás haza. Előszőr busszal mentünk, én persze Anya ölében. Nagyon jólesett a SZERETET, akkor még nem tudtam hogy így hívják, csak éreztem hogy nagyon jó! Biztonságban voltam, becézgettek, símogattak. Még az sem zavarta őket, hogy nagyon büdi voltam. Egyszercsak megérkeztünk egy gyönyörű kertes házba. Kaptam ennivalót, megfürdettek, és egy pihe-puha ágyikóban aludhattam (mint kiderült 3 napot non stop). Hát ezért vagyok én egy nagy mázlista, így lett a nevem MÁZLI.
Hozzászólások száma: 5
De jó,hogy családba,jó helyre kerültél.
Élj boldogan Mázli!
Örülök a szerencsédnek!! Gazdáidnak meg minden tiszteletem!!!! Szép dolgot csináltak, hogy kivettek a telepről!!!
Örülök, hogy sikerült szerető otthonra találnod!
Nekem szerencsém volt, én nem ismerem a telepeket és a ketreceket. Ahol születtem, ott is jó sorunk volt....hát még itthon!!! Családtag voltam és vagyok is, a mama kedvence Komi cica mellett.
Puszika