Írta Lyenn gazdi (Fruzsi), 2015. November 05. 12:40:48 #24924

Új Otthon

Történt májusban, hogy a régi helyemen megcsörrent a telefon.
Valami készült, már megint. Májusig kb. 3-4 helyem volt a 7 évem alatt. Igazán senkihez sem tartoztam. Ide-oda lökdöstek, szabadulni akartak tőlem. Kevésbé drasztikus módszerrel: új családot kerestek nekem.
Engem ez annyira nem zavart, mert nem kötődtem igazán senkihez. A kötődés hiánya és az unalom miatt jó beagle-hez mérten állandóan szöktem. Hiába, vadászkutya vagyok, visz az orrom.
Szóval megcsörrent az a fránya telefon. Tudtam, hogy megint mennem kell.
Épp az udvaron sertepertéltem, mikor megállt előttünk egy autó. Kíváncsi, oldalra billentett fejjel néztem a jövevényeket. Érdekesnek tűntek. Fél órával később már az autóban ültem és elindultunk. Szerencsére még épp el tudtam búcsúzni az egyik kutyahaveromtól, épp arra sétáltak.
Megérkeztünk, kiszálltam a kocsiból nagy vígan, mire nekem ront egy fekete szőrmók. Spani, pont mint a kutyahaverom. Én örültem neki, ő nekem már kevésbé. Egy szép barátság kezdete...
Egy szó mint száz, kaptam egy szép nagy kertet, egy kutyapajtit és egy puha fekhelyet a házban. Kinti kutya lévén, nem volt olyan egyszerű megszokni, hogy nem pisilhetek csak úgy akárhová. Az új gazdáim valami szocializálatlanságot is gyakran emlegetnek, fene tudja ez mit jelent, de gondolom igazuk lehet.
Második napon már szökni próbáltam. Bemutatkoztam, mit várhatnak tőlem.
Lassan fél éve vagyok az új családomnál, de anya szerint nagyon sokat fejlődtem. Már nem pisilek be, nem mindig figyelek az apró zajokra, nem akarom meghágni a lábukat. A zabálásról és a kukaborogatásról még nem mondtam le, de azt hiszem idővel menni fog. Mollyval egész jól kijövünk, már amikor nem félti a játékait és nem akarja ellopni az enyémet. Szóval ennyi az én kis történetem.

Pacsi,

Fruzsi