Írta mary60gold gazdi (Domika), 2010. April 03. 15:30:13 #6903

Domika itt van, ahogy Dodika akarta

Hatalmas hóesésben indultam el az én Domikám álltal kiválasztott kiskutyámért. Szerencsémre nem kellett sokat mennem mert itty helyben találtam meg kicsikémet.
Az első pillanatban mikor megláttam azt a pici szörmokót, bevallom a Dodikám jutott ezsembe és Őt is kerestem az uj jövevényeben. Aztán rájöttem ez a kutyua nem a Dodika és nem is hasonlit a természetük......
Mikor a kezemben vehettem.....hatalmas szeretet áradt az égész testemet keresztül a szívemben. Megnyalta az orom és nagyon örültem. Beültünk a kocsiba és még mindig hullott a hó, letettem az ágyikójába és keservesen sirt. Ugy sajnáltam. Végig beszéltem neki, meg néha átnyultam hozzá. hogy ne féljen. Aztán megérketünt az uj otthonában.Letettem és kitörő örömmel végig rohant az összes helységen ahova be tudott menni. Mimtha mindig is itt lett volna ugy ismerte a járást mindenhova. A nagy tél miatt nem nagyon tudtunk lemenni.
Aztán eljött az a nap amikor már elolvadt a hó. Első utunk a Dodika sírjához vezetett. Sokat meséltem róla és ő nagyon is értette hogy a Dodika teste van most ott aholvagyunk. Dodika a szivárványhidon tul van és barátjai segitsédével tud leselkedni is. Aztán ráfeküdt Domikám a sirra....aztán ott ült míg messéltem Dodikámról.
Domika ettől fogva el sem hagy, minig jön melettem és itt van velem.....folytatom