‹‹‹ vissza Rosszcsont adatlapjához vagy blogjaihoz
Sziasztok!
Rosszcsont vagyok. 2011-ben kölyökként kerültem be Dózerrel a testvéremmel az Elek-Ágh Állatmenhelyre. A tesómat elvitték, de engem nem, pedig érdeklődő, játékos kutya voltam egykor. Sokáig vártam az igazit, de senki nem akarta a családját velem bővíteni, pedig nyugodt kutya vagyok. Teltek múltak a hónapok és megnőttem. Hirtelen növésem következtében meg kellet műteni a hátsó két lábamat meg a térdemben elszakadt valami szalag.
Nagyra nőttem és mindenki, aki meglátogatta a menhelyet, amikor meglátott félt tőlem, és nem akart hazavinni, pedig nagyon jó kutya vagyok. Egy idő után feladtam, hogy szerető családra leljek, és már nem érdekelt semmi, el is híztam közben. Már csak a kis kuckómba behúzódva elkeseredve vártam, hogy mi a terve velem a sorsnak.
Aztán emlékszem egy szombati nap volt, amikor megjelent a telepen Apa. Nagyon nagy volt, mint én, és kíváncsiságból odamentem megnézni közelebbről, mert nem hittem el, hogy létezik ekkora ember. Mellette hirtelen olyan normál méretű kutyának tűntem. Egyből egymásba szerettünk. Azt mondta, hogy még meg kell beszélnie anyával, hogy haza hozhat-e, de megígérte, hogy hamarosan újra jön. Lehet, hogy lesz végre családom?
Hozzászólások száma: 3
Köszönöm A gazdikáim már alig várják, hogy hazavihessenek, egyenlőre azonban nagyon sokat kell még aludni addig, mert most kezdik kialakítani a helyemet, hogy ne pisiljem össze anya veteményesét A szomszédban meg van két csaj, ezért az ő gazdijuk is úgy döntött, hogy meg kell csinálni a közös kerítést rendesen, mert ha kicsit intenzívebben neki fekszem lehet, hogy át döntöm a kerítést a lányokhoz