‹‹‹ vissza Picúr adatlapjához

Írta Mice gazdi (Picúr), 2013. January 30. 20:06:53 #22439

ELTŰNTEM!!!!!

2013.01.30.
Eltűntem Győrladamérról!
Segítsetek haza találni, anya biztos nagyon keres!
Kérlek aki lát engem, vagy megtalál az hívja ezt a számot: 20/336-7362

kommentek száma:0tovább

Írta Mice gazdi (Picúr), 2013. January 23. 23:34:06 #22397

Egy elárvult cica naplója

1. nap (2012.08.04)

Ma érdekes nap volt. A hely ahol eddig laktam közel van egy bicikliúthoz, így ma rengeteg biciklis járt arra. Meg is álltak páran, de csak megetettek, és tovább mentek egy idő múlva. De ma történt valami jó. Megállt három biciklis, kicsit foglalkoztak velem és tovább álltak. Nagyon elkeseredtem, hogy én nem kellek senkinek. Tudom, tudom, nem vagyok egy szépség. Megviselt nagyon ez az egyedüllét. A pofimon csúnya sebek vannak, koszos a szőröm, bolhás vagyok, és nagyon sovány. Nem tehetek róla, nehéz idekint egyedül egy ilyen pici cicának mint én, nem vagyok tökéletes. Tehát a biciklisek odébb álltak, mint mindig, mindenki. Jóó tudom, biztos messziről jöttek, és hova is tennének egy kiscicát útközben. Épp lementem a patakhoz elkeseredésemben, mikor hirtelen zajt hallottam. Hurrá, emberek, végre talán elvisznek magukkal! Tehát feljöttem a patak partról, és tényleg ott voltak, nem álom, két biciklis értem jött. Meg akartak fogni, de nem hagytam magam. Sajnálom, de annyira féltem, sokan bántottak már, mi van ha ők is csak bántani akarnak. De aztán túljártak az eszemen, elkaptak. És már ült is fel velem a biciklire fogvatartóm, hiába próbálkoztam, nem engedett el. Kapálóztam, karmoltam, de nem eresztett! Nagyon féltem! Mi lesz most velem?! Hova visznek? De ahogy haladtunk, elkezdett beszélni hozzám, valami olyasmit mondott hogy nyugodjak meg, vigyáz rám, minden rendben lesz. Hihetetlen volt, hogy értem jöttek, de miután jó sokat mentünk, hittem neki, megnyugodtam. De hiába kérdezgettem merre tartunk, mi lesz velem, nem válaszolt. Csak azt mondogatta hogy : -Nyugi, nem lesz baj! Ahogy a kezében tartott, elkezdtem masszírozni a kezét. Úgy hiszem örült neki,szerettem volna megértetni vele, hogy köszönöm hogy elhozott. Aztán egy nagyon hosszú és érdekes út után megérkeztünk valahova. Ő (fogvatartóm) azt mondta rá: -Haza jöttünk. Haza,háát, az meg mi!? Otthon? Olyan nekem nem volt. Vagyis, valamikor volt olyanom, ahol anyukám lakott, de nem tudom mi történt, egyszer csak kint voltam az elhagyatott helyen a bicikliút mellett, egyedül, árván! Szoval HAZA értünk! Első találkozásom egy kutyussal volt, meglepődött hogy ott vagyok, jóól megszimatolt, de nem bántott. De én fújtam rá! Engem ne szagolgasson egy kutya! Na jó, bevallom, csak nagyon féltem. Beértünk valami nagy szobába, letettek, de én eliszkoltam. Megint kergethettek egy sort. De bánom már, ha hagyom magam, előbb kapok finom tejcit. Jól laktam, megnyugodtam picit. Simogattak, ölbe vettek, dédelgettek. Mint még soha! Aztán közben elaludtam az egyikük ölében. Azt mondták később, hogy ő az apukáméés a másik akkor ki? Anyu? Ezek szerint igen! Nagyon örültem, hogy lettek szerető szüleim, dédelgettek, simogattak mindketten, elhalmoztak ennivalóval. Épp kezdtem elaludni mélyebben, mikor azt mondták menni kell. Menni!? Hova? Nem maradhatok itt veletek? Hát nem szerettek? Elbújtam anyu hajába, hátha nem visznek így el, ha látják mennyire szeretem őket, de.menni kellett Beültünk egy naaagy, fehér, zajos valamicsodába...féltem. apu ölében voltam, megnyugtatott, hogy ne féljek, nem lesz baj, nem hagynak el. Hűűű megnyugodtam, de ha nem hagynak el, akkor hová megyünk? De nem figyeltem útközben, fáradt voltam és elnyomott az álom, mire felébredtünk már megálltunk. Apu átnyújtott anyunak, aki az ölébe vett. Simizett, kényelmes volt, megint elszundítottam. Megébredtem egy pillanatra, oké, minden rendben.héé, de várjunk csak, hová megy apu??? Mért megy el? Hát nem szeret hogy itt hagy?! Láttam anyu is szomorú, nem értettem mért megy el apu. Anyu azt mondta nyugodjak meg, nincs semmi baj, vigyáz rám. Hát jó, ha ő mondja, akkor úgy van, visszaaludtam. Olyan jót álmodtam, azt álmodtam hogy van családom! És képzeljétek, mikor felébredtem tényleg volt, és otthon voltam! Otthon! Értitek?! Otthon!! Kaptam megint fincsi tejcit, meg kaptam egy dobozt, egy saját kis zugot anyu szobájában. Olyan jó itt lenni. De azért estére kiharcoltam magamnak a vacsit még , meg azt hogy anyu ölében lehessek, és velem törődjön. Valamit nyomkodott egy nagy fényes izé előtt, segítettem neki J azt hiszem apuval beszélt valahogy, mintha láttam volna a képét. Tehát segítettem én is, hogy lássa apuci, hogy jól vagyok. Jól érzem magam itt, végre van otthonom! Na de késő van már, mára ennyi, megyek alszok egy jót teli pocakkal, végre nyugodtan pihenhetek! Jó éjt!

kommentek száma:1tovább