Írta mirandola gazdi (Vlad), 2015. March 05. 11:21:44 #24624

Farkas a családban: A kezdet - Kiskutya?

Amikor először szóba jött párom és köztem, h kiskutyát szeretnénk, még csak középiskolások voltunk önálló jövedelem nélkül. Édesanyámnál laktunk (még most is), és már volt egy kutyusunk, Pamacs a közepes spicc. Nővéremék minden hónapban 1 hétvégére jönnek, és hozzák a kutyusukat aki már akkor meg volt nekik (Lory a kis westie), tehát ha úgy vesszük két kutya is van a családban.
Akkoriban még staffiet szerettünk volna.
A család reakciója határozott nem volt. Lemondtunk róla. Pár hónappal később beszereztünk egy cicát a deguk mellé A deguk száma egyre szaporodott, nem tudtuk őket hol tartani mér. Kénytelenek voltunk megválni tőlük.
Teltek az évek, a cica olyan lett számunkra, mint egy kisgyerek. orvoshoz jártunk/járunk vele. Mindent megadunk neki amit csak lehet. Velünk alszik, vigyázunk rá, minden ami kell. Első gyerek
Aztán jött a baba kérdés. Hát igen. Ez még sem olyan egyszerű, mint az ember gondolná. Történnek váratlan, nem kívánt és kegyetlen dolgok.... Ilyenkor nem kis űr keletkezhet az emberben, ha hagyja.
Ismét szóba jött a kiskutya. (Titokban, párom és köztem, mert senki nem egyezett volna bele egy újabb állatba.) De milyen kutya? A staffie anyukám részéről ki volt zárva. "Harci kutya ide soha nem jöhet!" A bordeauxi dogot midenki elutasította, minden alkalommal amikor véletlenül feljött a "Pamika után milyen kutya leegyen" téma. Kaukázusinak túl nagy a szőre... Husky? Nem. Malamut? Nem. Akita? Nem. Akkor mi? Én valami farkasszerűre vágytam. valami egyedire. És párom is. de mi hasonlít legjobban a farkasra?0 Keresés... farkaskutya... keres....
Bumm! "Csehszlovák farkaskutya" Az meg mi?!
Alapos böngészés. Minden fellelhető információ olvasása. "Nem, ez még sem nekünk való" "Kevesek vagyunk mi hozzá. Hiszen ő farkas és nem kutya. Vad... Egy farkashibrid"
De hát az ember kíváncsi. És tovább olvas, kutat, nem adja fel. Hiszen szerelem volt első látásra...