Írta mirandola gazdi (Vlad), 2015. March 05. 20:26:09 #24627

Farkas a családban: az első találkozás

A választás megtörtént. Tűkön ülve vártuk az időt, hogy mikor mehetünk érte. Lassan, nagyon lassan teltek a napok. Hosszú hetek és 274 km választott el minket a kis csöppségtől.
És megérte
Minden várakozást felülmúlt amit láttunk:
Hatalmas telek, kennelek hada. Állatok serege. Kicsik és nagyok. És mind csehszlovák farkaskutya (a beszélgetés során kiderült, h 30 körülire tehető a számuk) Voltak még más kutyái is, meg egyéb állatai. Eszméletlen látványt nyújtott.
Rövid ismerkedés, aztán mentünk is a kis családhoz.
Apuka be volt zárva egy kennelbe (nem tudom, lehet nem véletlenül, nem kérdeztem). Anyuka és a picurkák pedig ott szaladgáltak. Imádni valóak voltak. Nem lehetett velük betelni. Nem is tudom, kb 2-3 órát lehettünk ott. Nem emlékszem már. Nagyon gyorsan telt az idő. És mi minden percét imádtuk.
Voltak még rajtunk kívül, velük azóta is tartjuk a kapcsolatot. Az a pár két héttel később újra ment, és ők is vittek egy kicsit, csak egy másik alomból.
Mikor Edit a kezembe adta a kicsit, még a lélegzetem is elállt. Annyira édes volt! Viszont anyuci is ragaszkodott hozzá, ugyanis odajött és finoman "kivette" a kezemből. Hagytam, elvégre mi mást tehettem volna? Csak néztem a játszadozó apróságokat. A mi kis csöppségünk úgy döntött neki ez sok volt és lefeküdt a fűben. Edit lassan beterelte a tesókat és az anyukát.
Kivitte a kocsihoz aztán átadta a férjemnek. Megkapta a chipet. Nagyon jól viselte. Megkaptuk az oltási könyvet, kifizettük a fennmaradó összeget, és miután jó tanácsok tömkelegével látott el minket, és megbeszéltük, hogy tartjuk majd a kapcsolatot, elindultunk a 2-3 órás útra.
Az út szép csendben és nyugalomban telt. Nagyon jó kis utas volt