Írta Miry gazdi (Zeusz), 2012. March 30. 18:17:04 #20150

A baleset

múlt héten sétáltunk a réten gazdimmal. futottam kedvemre szabadon, nagyon élveztem.lassan kiértünk az útra.. még nem szokott megfogni gazdim mivel megtanítottak arra, hogy a járdáról lelépni TILOS!! vagy ha elbóklászna gondolatom az ÁLLJ! vagy VISSZA! szóra azonnal cselekszem és nem megyek le.. de sajnos olyan hirtelen jött egy autó.. pont amikor gondolataim valahol az egekbe szálltak és csak kocogtam előre és srégen le a járdáról..:/ egyszer csak megjelent az autó a közelben.:/ gazdi is meglepődött és csak nevemet kiáltotta én türelmesen felé is fordultam vártam mit szeretne.. de közbe nem álltam meg hiszen nem mondta.. így kocogtam lefelé a járdáról..=( majd oda ért az autó és egy hatalmas puffanás bal vállam és a fejem csattant a kocsi elején.. lábam rettenetesen fájt azonnal felugrottam járdára.. autós meg állt gazdi vele nem is foglalkozott csak nekem szólt hogy gyere ide, gyere ide.. de annyira megrémültem és olyan sokkba voltam hazarohantam..mire hazaértem gazdi már telefonált az otthoniaknak hogy haza fele tartok így tudták történteket..sietett is utánam gazdi majd azonnal telefon doktorbácsinak és be autóba azonnali kivizsgálás.. alig tudtam lábra állni nagyon fájt..=( doktor alaposan megvizsgál de szerencsére nem volt törés és agyrázkódás sem csak egy elég kemény zúzódás... kaptam enyhe nyugtatót és fájdalomcsillapítót..majd hazamentünk. de még 2 napig fájdalomcsillapítót kellet szednem mert nem tudtam ráállni, fokozott figyelés volt és nem játszhattam szomszéd kutyussal sem.. el voltam különítve egy füves részen.. majd ha gazdi a suliból hazaért vele bedöcögtem házba vagy ahova épp.. majd 3-4 nap már egyre jobb volt.. baleset óta eltelt jó egy hét.. már rendbe vagyok de azért még csak fokozatosan megyünk futni.. de már alig várom hogy szaladhassak nem bírom a kényszer pihiket..