Írta Odusszeusz gazdi (Az Ikrek), 2013. July 12. 00:51:01 #23157

Búcsú az Árvától

Imádtam a kis szarost. Mindig morogtam vele, mert annyira mohó volt, hogy rágás nélkül habzsolta a száraz tápot és a konzervet egyaránt. Szegény megboldogult testvérének az etetőtálját, amit vettem neki is meg a másiknak is 3 lépés távolságra kellett tennem, hogy ne akarjon egyszerre mindkét tálból enni. Messziről, ha meglátott mindig jött, s úgy remegett a farka, mint aki Parkinson kóros lenne. Erre a neten megtaláltam a választ, hogy mit jelent: "Örülök, hogy látlak".

Szerdán már hiába várt. Sajnos a cég vezetése fronthatás következtében még a keddi napon megvált tőlem. És még finom voltam. Mikor leléptem egyedül csak a cicától köszöntem el. Fáj a szivem most is, ha csak rá gondolok. Testvére meghalt, ott fekszik a cégtől 800 méterre az árokba olyan részen, ahol lehetetlen gyalog kimenni érte, mert az autósok örült módon száguldoznak, és nem tudok vele tenni semmit, most pedig én, akit minden reggel az irodaajtóban várt már nem fog többet látni. Érezte, mikor búcsúztam, hogy baj van. Nem húzódott el, nem akart kiugrani, hanem ahogy a fejem nyomtam az övének úgy nyomta az övét az enyémnek. És mikor elengedtem keservesen nyávogott.

Nem tehettem mást. Nem az a probléma, hogy idehaza van két cica, Töki és Charlie, nem az a baj, hogy felmenőm kitérne a hitéből, ha harmadik cicával állitanék be, mert ez a kettő is néha szó szerint felér vagy 10 rosszassággal. Hanem az a baj, hogy a cég telepén még ha lelenc macska is, ki tudja, hogy egy hóbortós kótyagos vén főnök mit zúditana a nyakamba, ha magamhoz venném. Szegény igy is elég lestrapált állapotban van, gondoskodással a szőrét rendbe hoztam, de már nem tudok vele foglalkozni, ami bánt. Mert úgy szeretem, ahogy az enyémeket, és a cica is tudja, hogy egyedül csak én törődtem vele igazán a cégnél, a többiek csak tessék-lássék alapon, s ha túl sokat kért, elzavarták. Hiányozni fogsz, de nagyon!