Írta olifun gazdi (Olívia), 2010. August 25. 15:32:31 #10248

A csodálatos kutyadoki

Szabim alatt sikerült kiolvasnom a könyvet Először is nagyon tiszteletreméltó h honnan is idult a suttogó és mit el nem ért....lenyűgöző ! Számomra az is bizonyítást nyert (ismét) h az önmagunkba vetett hit és kitartás által mennyi mindenre képesek vagyunk. Ahogy egy gondolat megszületik,majd nap mint nap makacsul lejátszuk ezt a fejünkben az előbb-utóbb valóra válik.
A kutyákkal való kapcsolatát nem is részletezem,mert arra több oldal se lenne elég. Egyébként meg még kavarognak a fejmben az olvasottak.
Azt viszont el kell mondanom h sajnos én (és még rengeteg másik kutyás) nem tudok úgy élni ahogy Cesar szerint a legideálisabb lenne. Mármint a kutya szemszögéből....persze jó lenne a hajnali friss levegőben kocogni a kutyával majd nyugodtan előkészíteni számára az ételt h még azon is a kezem illatát érezze majd mikor a legmegadóbb állapotát elérte megeheti és kimozgatva teli pocakkal jöhet a szeretet is....melóba meg a szomszéd megy meg a számláimat tesóm fizeti!?! Persze szeretnék így élni csak nem tehetem. Ettől függetlenül a tőlem telhető legtöbbet megadom neki...mozgás,fegyelem,szeretet,ebben a sorrendben! Azonban vannak sietősebb és zsúfoltabb napjaim amikor esetleg nem jut rá annyi idő....
Aztán a hajléktalan kutyája boldogabb téma se nyerte el a tetszésemet. Nem azért mert a hajléktalan nem tud royal-t venni a kutyájának csak vándorol és vándorol mint ahogy a kutya ösztönei is diktálnák....ez oké. Azonban ha az energiaáramlás az egyik mérföldköve a dolognak nem hinném h a hajléktalan őszinte örömöt és kiegyensúlyozottságot sugározhat a kutya felé....bár nem tudom jól megfogalmazni de ezt én ennyire nem hangsúlyoztam volna h a milliomos boldogtalan kutya meg a hajléktalan csoda! Persze ez csak az én véleményem.......jah és végül még mindig vallom vagyis most vallom igazán h sokat tanultam a könyvből is. (folyt. köv)