Írta Patrícia gazdi (Junior), 2009. November 15. 23:52:56 #3282

Elszöktem

Egyik nap,én meg a két gazdim kimentünk az erdőbe sétálni.Levették rólam a pórázt,és futkározhattam.Ez még okés,de amikor hazamentünk,mi panelban lakunk,és a lépcsőházban a kisebb gazdim már le szokta venni rólam a pórázt meg a hámot,mert egyből felmegyek az ajtóig.A nagyobbik gazdim pedig kinyitotta a bejárati ajtót,és én már ott sem voltam.Először azt hitték,hogy megállok,de nem,tovább futottam.A kisebbik gazdi futott utánam.A felénél már nagyon sírt,és úgy kiabálta a nevemet,főleg akkor,amikor az úttest előtt -pedig tudtam a "patkaszélénmegállj" parancsot- mégsem álltam meg.Azaz megálltam,de utána már futottam is tovább,ahogy megláttam,hogy a gazdi fut utánam.Két autó között surrantam át,és egy centin múlt,hogy el ne üssön,csikorgott a fék.Aztán végül ott lett vége a fogócskának,ahol a többi kutyussal találkozni szoktunk.Nagy szerencse volt akkor,hogy ott voltak a gazdim barátai,és odamentem hozzájuk.Ezek után nagy fenyítésre várva a gazdi rámtette a pórázt,ölbe vett,és hazavitt.Anyukája kérdezte,hogy megfenyítette e,de akkor mondta,hogy azért nem tette,mert elgyengült,elfáradt a kiabálásban,sírásban és futásban.Megtanulta,hogy a lépcsőházban soha de soha többé nem szabad levenni rólam a pórázt!
Gazdiként: Tanultam az esetből,és senkinek nem kívánom azt a helyzetet,amikor látja,hogy majdnem elütik a féltett kiskutyáját.Akkor már láttam magam előtt,hogy mindennek vége,feladtam.Nagyon nagy szerencsém volt!!! 14/L