Írta pittbully gazdi (Fifi), 2009. May 25. 21:46:28 #119

Kezdem megszeretni az új gazdáimat :)

Néhány napja sétálni mentünk ahová mindíg járunk naponta kétszer: a Duna partra. Nagyon szeretem ez a helyet, mert itt szabadon szaladgálhatok a gazdim körül és jóóóó sok kutyával találkozunk. Imááádom őket!

Rájöttem, ha Virág a fura emberi nyelven azt mondja erőteljes hangsúllyal, hogy állj, akor a legjobb, ha megállok, mert akkor utolér engem, megdícsér és ami a fő: utána odaszaladhatok a sétáltatón a kutyához.

De néha olyan lassan sétál utánam, időnként meg-meg áll, hogy nem vagyok képes kivárni, hogy utánam jöjjön, ilyenkor odamegyek hozzá és megsürgetem: ez használni szokott, mert akkor normális tempóban utánam jön.

De a lényeg: néhány napja hazafelé jöttünk a sétáról és már a Duna sétahely vége felé közeledtünk, amikor hirtelen nagyon fontos dolog jutott eszembe, muszáj volt Virágot kicsit magára hagyni. Átszaladtam a HÉV sineken (ahol eddig mindíg pórázra kötve közlekedtem), aztán gondoltam, ha már ilyen közel vagyok az othonhoz, akkor a / sávos Soroksári út mentén elszaladok a Dandár utcig, onnan már csak egy ugrás volt, hogy hazaérjek, persze előtte át kellett jutnom a Soroksári úton, de megoldottam. Sőt még a lépcsőházba is beengedtek egészen a liftig! NNNa ezt csinálja valaki utánam!

Nagyon sokái kellett várnom a lépcsőházban a gazdámra... Mint később megtudtam, ő enegem kétségbe esve keresett a Boráros téren és attól rettegett, hogy elütött egy autó. Meg sokáig nem mert hazajönni, mert azt hitte (a kis naív), hogy majd ha nem találom ott, ahol elváltunk egymástól, akkor kétsége fogok esni. Ígyhát ott szobrozott azon a helyen és várta, hogy visszamenjek.

Amikor a lift előtt találkoztunk Virággal én nagyon örültem neki, de ő hideg volt és rideg - azt hiszem nagyon megharagudott rám amiért otthagytam és egyedül jöttem haza. Így hát mikor feljöttünk a lakásba, inkább bebújtam az ágy alá és ott vártam meg amíg megenyhül a légkör.