Írta Stefanie gazdi (Szőrmók), 2019. August 30. 18:57:29 #25548

2. Az első napok új gazdijaimmal

Sziasztok! Szőrmók vagyok és most elmesélem, hogy teltek az első napok az új gazdijaimmal. Számomra ezek nagyon kalandosak voltak. Megérkezésem utáni nap nagyon korán keltünk Claudiával, aki egy hátizsákba pakolt mindenféle ételt. Később rájöttem, hogy ezt Georg gazdinak csomagolja, hisz ő jó időre elhagyta az otthonunkat, mint kiderült, dolgozni sietett.
Miután felöltözött, Claudiával együtt levittek sétálni és hogy végezzem el a dolgomat. Ezútán mi még maradtunk lent egy kicsit, de Georg beült a kis autójába, és elhajtott.
Én szomorúan néztem utána, nem értettem, miért kellett elmennie. Később Claudia elmagyarázta, hogy hová ment és azt is megemlítette, hogy délután hazajön és ismét velünk lesz. Reménykedtem benne, hogy valóban így fog történni.
Később gazdi asszonykám felemelt és felvitt a lakásba. Ott aztán szárazra törölte a lábaimat, hisz nedves volt a fű és vizes lettem.
Ennek nem igazán örültem. Miután megszárítkoztam, ő is a szobájába indult, hogy folytassa a pihenést. Így Én is elszundítottam. Már világos volt kint, mikor gazdinénim előkerült ismét és láttam, hogy megreggelizik, majd ő is magamra hagyott egy időre, aggódtam, hogy nem jön vissza és egyedül maradok, de végül csak előkerült és a hátizsákjában hozott egy 5 kg-os macska almot, mint elmondta nekem, hogy abba végezzem majd a dolgomat.
A délelőtt gyorsan eltelt és a délután első fele is. Georg gazdi hazaérkezett a munkából, majd gazdi nénimmel elmentek valahova.
Amikor hazajöttek, kaptam egy-két dolgot. Többek között egy kutya tálcát, amibe Georg gazdi beletett az alomból és a WC-ben helyezte el és azt akarták, hogy ott végezzem el a dolgomat. Na persze ezt Én még nem értettem meg, hisz nagyon picike vagyok alig 28 cm hosszú, és 10 cm magas. Ráadásul csak most töltöttem be a 2-ik hónapot. Mégis innentől kezdve, ha odapisiltem valahova, akkor leszidtak és betettek az alomba, hogy ott végezzem a dolgomat.
Igaz, ez egyenlőre reménytelennek tűnt. Az első napomon nem igazán merészkedtem ki a vackomból és nagyon jól viselkedtem.
Kedden ismét korán keltünk, és a szokásos reggeli program következett, lementünk a ház elé, ahol a fűben szaladgálhattam kicsit és közben Georg gazdi ismét elment dolgozni, mi pedig egy idő után feljöttünk. Délelőtt Claudia gazdim a házi munkával foglalkozott. Porszívózott a szobájába, majd Georg gazdiéba is, Én meg lapítottam a vackomban, hisz nagyon nem tetszett ez a berregő hang.
A délelőtt gyorsan eltelt, de azért voltunk lent is kicsit. Majd pihentünk, és délután Claudia gazdi felmosott és míg vártuk, hogy felszáradjon, bevitt Engem a szobájába. Hú ez volt ám az igazi kaland. Bátorságot merítve hamarosan felfedező útra is indultam. Annyi érdekes sarok és elbújni való hely volt itt.
Legelőször a hármas szekrény alját választottam ki, mint nagyszerű helyet, ahol nem találnak rám, de a fotel mögött a polc alatt is klassz volt elbújni. Messzebb még nem merészkedtem és ki is tették a szűrömet, miután felszáradt az előszoba. Georg gazdi későn ért haza, már éppen lementünk sétálni, na és hogy miket hozott nekem?
Hát kaptam egy nyakörvet pórázzal, hogy ezután hosszabb távra is elmehessünk sétálni, meg egy fésűt is, amit mindjárt ki is próbált rajtam. Így aztán gyönyörűséges lett a szőröm, igazán csinos kislány lettem. Ami azonban nem tetszett nekem, hogy parizerbe csomagolt gyógyszert próbált meg lenyomni a torkomon. Persze rájöttem, mit tervez és azonnal ki is köptem. Ő azonban túljárt az eszemen és összetörve a szert elkeverte a vizemben, így kénytelen voltam meginni.
Azt magyarázta, hogy erre szükség van, mert kiírtja a bennem lévő férgeket. Így aztán apránként kiiszogattam. Georg gazdi elégedett is volt velem, be is engedett a szobába, ahonnan aztán csak este, mikor aludni tértek, tessékeltek ki. Aznap éjjel azonban nem tudtam aludni, hiányzott anyukám és testvérkém és Claudia gazdim közelségére is vágytam. Így aztán addig kajkoltam az ajtója előtt, míg Georg gazdi felébredt és kitalálta, hogy menjünk le sétálni, mert akkor talán megnyugszom.
Sötét volt és hideg, de ez nem érdekelte őket és úgy tűnt az sem, hogy fázom és nyüszögök.
Egy darabig ugrándoztam a fűben, de aztán felkéretőztem.
Mégse vettek fel sőt Georg gazdi magunkra hagyott és mi pedig lent maradtunk Claudiával egy kis ideig, hogy addig próbáljon meg aludni.
Gazdi nénim a lelkemre beszélt, hogy legyek jó kutya és ha majd felmegyünk, akkor próbáljak meg aludni, de főként maradjak csendben.
Igyekeztem megemészteni a szavait. Nem sokkal később mi is felmentünk és Én igyekeztem jó kutya maradni.
Claudia kint hagyta a lábtörlőn a cipőjét, és ez nekem elég volt, hogy megnyugodjak. Ott töltöttem az éjszakát és a következő napokban mindegyiket, mert éreztem az ő közelségét.
Gazdijaim meg is lepődtek, hogy milyen jó vagyok.
Ezentúl minden reggel Georg gazdival ébredtünk. Lementünk a ház elé, amikor ő indult munkába.
Amikor a dolgomat elvégeztem, és tettünk egy kört, fel is jöttünk még egy nagyot pihenni.
Claudia általában 9 tájában ébredt, így én addig csendben voltam, de aztán ahogy beszabadultam a szobájába , igyekeztem azt átformálni az Én stílusomra.
Gazdim örömére mindent leszedtem a dohányzó asztalról mármint az aljáról s aztán boldogan rohantam körbe a szobát néhányszor.
Bemásztam az asztalba is és ott is rendet raktam. A sok üres vitaminos dobozka különösen tetszett nekem és így meg is kaptam őket játékra.
Ha elfáradtam, akkor megpihentem a cipőn, ami mostantól mindig ott maradt a lábtörlőn, Claudia többé nem vitte be előlem a szobába.
Én pedig nem bántottam azt, csak leheveredtem rá. Inkább a papucsát csentem el és hordoztam körbe a szobában és ezzel mosolyt csaltam az arcára.
A hét többi napja is hasonlóan telt el. Georg gazdám minden reggel korán indult a munkába és mikor délután hazaérkezett, mindig kaptam valamit, aminek örülhettem.
A hétvége felé hozott nekem egy macska kosarat is, amiben pont elfértem. Abból a célból kifolyólag, hogyha autóval megyünk, akkor abban szállítsanak.
Eleinte még nem tudtam, mi célt szolgál, erre csak a hétvégén jöttem rá, amikor beledugtak, hogy vendégségbe vigyenek, de ez már egy másik történet. Egyenlőre búcsúzom.
Folytatása következik
Pécs, 2014. NovemberSziasztok! Szőrmók vagyok és most elmesélem, hogy teltek az első napok az új gazdijaimmal. Számomra ezek nagyon kalandosak voltak. Megérkezésem utáni nap nagyon korán keltünk Claudiával, aki egy hátizsákba pakolt mindenféle ételt. Később rájöttem, hogy ezt Georg gazdinak csomagolja, hisz ő jó időre elhagyta az otthonunkat, mint kiderült, dolgozni sietett.

Miután felöltözött, Claudiával együtt levittek sétálni és hogy végezzem el a dolgomat. Ezútán mi még maradtunk lent egy kicsit, de Georg beült a kis autójába, és elhajtott.

Én szomorúan néztem utána, nem értettem, miért kellett elmennie. Később Claudia elmagyarázta, hogy hová ment és azt is megemlítette, hogy délután hazajön és ismét velünk lesz. Reménykedtem benne, hogy valóban így fog történni.

Később gazdi asszonykám felemelt és felvitt a lakásba. Ott aztán szárazra törölte a lábaimat, hisz nedves volt a fű és vizes lettem.

Ennek nem igazán örültem. Miután megszárítkoztam, ő is a szobájába indult, hogy folytassa a pihenést. Így Én is elszundítottam. Már világos volt kint, mikor gazdinénim előkerült ismét és láttam, hogy megreggelizik, majd ő is magamra hagyott egy időre, aggódtam, hogy nem jön vissza és egyedül maradok, de végül csak előkerült és a hátizsákjában hozott egy 5 kg-os macska almot, mint elmondta nekem, hogy abba végezzem majd a dolgomat.

A délelőtt gyorsan eltelt és a délután első fele is. Georg gazdi hazaérkezett a munkából, majd gazdi nénimmel elmentek valahova.

Amikor hazajöttek, kaptam egy-két dolgot. Többek között egy kutya tálcát, amibe Georg gazdi beletett az alomból és a WC-ben helyezte el és azt akarták, hogy ott végezzem el a dolgomat. Na persze ezt Én még nem értettem meg, hisz nagyon picike vagyok alig 28 cm hosszú, és 10 cm magas. Ráadásul csak most töltöttem be a 2-ik hónapot. Mégis innentől kezdve, ha odapisiltem valahova, akkor leszidtak és betettek az alomba, hogy ott végezzem a dolgomat.

Igaz, ez egyenlőre reménytelennek tűnt. Az első napomon nem igazán merészkedtem ki a vackomból és nagyon jól viselkedtem.

Kedden ismét korán keltünk, és a szokásos reggeli program következett, lementünk a ház elé, ahol a fűben szaladgálhattam kicsit és közben Georg gazdi ismét elment dolgozni, mi pedig egy idő után feljöttünk. Délelőtt Claudia gazdim a házi munkával foglalkozott. Porszívózott a szobájába, majd Georg gazdiéba is, Én meg lapítottam a vackomban, hisz nagyon nem tetszett ez a berregő hang.

A délelőtt gyorsan eltelt, de azért voltunk lent is kicsit. Majd pihentünk, és délután Claudia gazdi felmosott és míg vártuk, hogy felszáradjon, bevitt Engem a szobájába. Hú ez volt ám az igazi kaland. Bátorságot merítve hamarosan felfedező útra is indultam. Annyi érdekes sarok és elbújni való hely volt itt.

Legelőször a hármas szekrény alját választottam ki, mint nagyszerű helyet, ahol nem találnak rám, de a fotel mögött a polc alatt is klassz volt elbújni. Messzebb még nem merészkedtem és ki is tették a szűrömet, miután felszáradt az előszoba. Georg gazdi későn ért haza, már éppen lementünk sétálni, na és hogy miket hozott nekem?

Hát kaptam egy nyakörvet pórázzal, hogy ezután hosszabb távra is elmehessünk sétálni, meg egy fésűt is, amit mindjárt ki is próbált rajtam. Így aztán gyönyörűséges lett a szőröm, igazán csinos kislány lettem. Ami azonban nem tetszett nekem, hogy parizerbe csomagolt gyógyszert próbált meg lenyomni a torkomon. Persze rájöttem, mit tervez és azonnal ki is köptem. Ő azonban túljárt az eszemen és összetörve a szert elkeverte a vizemben, így kénytelen voltam meginni.

Azt magyarázta, hogy erre szükség van, mert kiírtja a bennem lévő férgeket. Így aztán apránként kiiszogattam. Georg gazdi elégedett is volt velem, be is engedett a szobába, ahonnan aztán csak este, mikor aludni tértek, tessékeltek ki. Aznap éjjel azonban nem tudtam aludni, hiányzott anyukám és testvérkém és Claudia gazdim közelségére is vágytam. Így aztán addig kajkoltam az ajtója előtt, míg Georg gazdi felébredt és kitalálta, hogy menjünk le sétálni, mert akkor talán megnyugszom.

Sötét volt és hideg, de ez nem érdekelte őket és úgy tűnt az sem, hogy fázom és nyüszögök.

Egy darabig ugrándoztam a fűben, de aztán felkéretőztem.

Mégse vettek fel sőt Georg gazdi magunkra hagyott és mi pedig lent maradtunk Claudiával egy kis ideig, hogy addig próbáljon meg aludni.

Gazdi nénim a lelkemre beszélt, hogy legyek jó kutya és ha majd felmegyünk, akkor próbáljak meg aludni, de főként maradjak csendben.

Igyekeztem megemészteni a szavait. Nem sokkal később mi is felmentünk és Én igyekeztem jó kutya maradni.

Claudia kint hagyta a lábtörlőn a cipőjét, és ez nekem elég volt, hogy megnyugodjak. Ott töltöttem az éjszakát és a következő napokban mindegyiket, mert éreztem az ő közelségét.

Gazdijaim meg is lepődtek, hogy milyen jó vagyok.

Ezentúl minden reggel Georg gazdival ébredtünk. Lementünk a ház elé, amikor ő indult munkába.

Amikor a dolgomat elvégeztem, és tettünk egy kört, fel is jöttünk még egy nagyot pihenni.

Claudia általában 9 tájában ébredt, így én addig csendben voltam, de aztán ahogy beszabadultam a szobájába , igyekeztem azt átformálni az Én stílusomra.

Gazdim örömére mindent leszedtem a dohányzó asztalról mármint az aljáról s aztán boldogan rohantam körbe a szobát néhányszor.

Bemásztam az asztalba is és ott is rendet raktam. A sok üres vitaminos dobozka különösen tetszett nekem és így meg is kaptam őket játékra.

Ha elfáradtam, akkor megpihentem a cipőn, ami mostantól mindig ott maradt a lábtörlőn, Claudia többé nem vitte be előlem a szobába.

Én pedig nem bántottam azt, csak leheveredtem rá. Inkább a papucsát csentem el és hordoztam körbe a szobában és ezzel mosolyt csaltam az arcára.

A hét többi napja is hasonlóan telt el. Georg gazdám minden reggel korán indult a munkába és mikor délután hazaérkezett, mindig kaptam valamit, aminek örülhettem.

A hétvége felé hozott nekem egy macska kosarat is, amiben pont elfértem. Abból a célból kifolyólag, hogyha autóval megyünk, akkor abban szállítsanak.

Eleinte még nem tudtam, mi célt szolgál, erre csak a hétvégén jöttem rá, amikor beledugtak, hogy vendégségbe vigyenek, de ez már egy másik történet. Egyenlőre búcsúzom.

Folytatása következik
Pécs, 2014. November