Írta Stefanie gazdi (Szőrmók), 2019. September 18. 02:54:51 #25564

15. Szőrmók első karácsonya

Sziasztok! Szőrmók vagyok, és ismét jelentkezem. Nagyon boldog vagyok az új helyemen. Hiszen hamar beilleszkedtem, és örömmel befogadtak gazdi Apu és gazdi Anyu. Igen, így hívom Claudiám szüleit. Most azonban szeretném elmesélni új kalandomat velük. Képzeljétek, ma egy különleges nap van, amit az emberek karácsonynak hívnak. Ez másképpen a Szeretet és Fény ünnepe is. Boldogsággal töltött el, hogy ezt most én is megünnepelhettem családi körben. Claudiám és anyukája egész nap sürgölődtek és sütiket csináltak, rendet raktak, míg apukája a fát díszitette. Hát én is beszabadulhattam a konyhába és hogy azt felfedezhettem, végtelenül örültem neki.
Hamar eltelt a nap, és eljött az este, amikor meggyújtották a gyertyákat, és bekapcsolták a karácsonyfán az égőket. Claudiámtól kaptam én is egy jutalom csontocskát, és boldog karácsonyt kívánt.
Azonnal nekiláttam, hogy elfogyasszam. Nagyon ízlett nekem. Ők hárman eltűntek gazdi apuék szobájában, ahol a karácsonyfa is állt, és megajándékozták egymást. Ez a szoba tabu volt a számomra ezidáig, mégis ma úgy döntöttek, hogy bemehetek oda én is. Claudiám a karjaiba vett, majd bevitt, hogy megcsodálhassam a karácsonyfát. Nagyon tetszett. Különösen a fán logó szaloncukrok látványa vonzott. Reménykedtem, hogy majd valahogyan hozzájuthatok én is. Bár még sosem kóstoltam ilyesmit, de messziről éreztem az illatát, és a színes zörgő papír nagyon érdekelt.
Sajnos azonban nem sokáig maradhattam itt, hamar kirakták a szűrömet. Szerencsére hamarosan Claudiám is átjött a mi szobánkba, és az est további részét kettesben töltöttük. Megjátszotta, hogy vidám, de én tudtam, hogy kire gondol, és képtelen elfelejteni azt az alakot. Bárcsak tudtam volna rajta segíteni, az ölébe kuporodtam és mialatt simogatott, abban reménykedtem, hogy az idő majd begyógyítja a sebeit.
Így telt a Szent Esténk. Búcsúzom. Kutyapuszi nektek.
Folytatása következik
Pécs, 2014. December 2015. JanuárSziasztok! Szőrmók vagyok, és ismét jelentkezem. Nagyon boldog vagyok az új helyemen. Hiszen hamar beilleszkedtem, és örömmel befogadtak gazdi Apu és gazdi Anyu. Igen, így hívom Claudiám szüleit. Most azonban szeretném elmesélni új kalandomat velük. Képzeljétek, ma egy különleges nap van, amit az emberek karácsonynak hívnak. Ez másképpen a Szeretet és Fény ünnepe is. Boldogsággal töltött el, hogy ezt most én is megünnepelhettem családi körben. Claudiám és anyukája egész nap sürgölődtek és sütiket csináltak, rendet raktak, míg apukája a fát díszitette. Hát én is beszabadulhattam a konyhába és hogy azt felfedezhettem, végtelenül örültem neki.

Hamar eltelt a nap, és eljött az este, amikor meggyújtották a gyertyákat, és bekapcsolták a karácsonyfán az égőket. Claudiámtól kaptam én is egy jutalom csontocskát, és boldog karácsonyt kívánt.

Azonnal nekiláttam, hogy elfogyasszam. Nagyon ízlett nekem. Ők hárman eltűntek gazdi apuék szobájában, ahol a karácsonyfa is állt, és megajándékozták egymást. Ez a szoba tabu volt a számomra ezidáig, mégis ma úgy döntöttek, hogy bemehetek oda én is. Claudiám a karjaiba vett, majd bevitt, hogy megcsodálhassam a karácsonyfát. Nagyon tetszett. Különösen a fán logó szaloncukrok látványa vonzott. Reménykedtem, hogy majd valahogyan hozzájuthatok én is. Bár még sosem kóstoltam ilyesmit, de messziről éreztem az illatát, és a színes zörgő papír nagyon érdekelt.

Sajnos azonban nem sokáig maradhattam itt, hamar kirakták a szűrömet. Szerencsére hamarosan Claudiám is átjött a mi szobánkba, és az est további részét kettesben töltöttük. Megjátszotta, hogy vidám, de én tudtam, hogy kire gondol, és képtelen elfelejteni azt az alakot. Bárcsak tudtam volna rajta segíteni, az ölébe kuporodtam és mialatt simogatott, abban reménykedtem, hogy az idő majd begyógyítja a sebeit.

Így telt a Szent Esténk. Búcsúzom. Kutyapuszi nektek.

Folytatása következik
Pécs, 2014. December 2015. Január