‹‹‹ vissza Bella adatlapjához

Írta Sundi gazdi (Bella), 2016. March 26. 18:36:18 #25015

A mi "kis" állatkertünk-Boni és Zizi

Sziasztok Gazdik!

Mostanában sajnos nem tudtam írni, de most sikerült egy kis időt szakítanom a blogomra. Múltkor Mici történetét olvashattátok, most pedig két másik cicánk hozzánk kerülésének rövid kis történetét írom le. Ők Boni és Zizi.
A két kis rosszcsont testvérek, édesanyám barátnőjének cicája (Némi) az anyukájuk. Némi 5 kiscicának adott életet, és úgy gondoltuk, egyet közülük a "szárnyaink" alá veszünk. Az egyik kis fekete cicust akarták odaadni nekünk, de valamiért úgy voltunk vele, hogy nem szeretnénk fekete cicát. Talán a babona miatt. Ezért hoztak kettőt, hogy válasszunk közülük. A kis feketét, és egy fekete-fehéret. Nos, azonnal eldőlt, hogy nem tudunk választani, így mindketten nálunk maradtak. Először nagyon kis félénkek voltak, de szerencsére hamar feloldódtak, és megszokták az új helyüket. Bár Mici kezdetben nehezen fogadta el őket, szép lassan megszokták, majd megszerették egymást. Ezután pedig elválaszthatatlanok lettek
Zizi nevének eredetét könnyű lehet kitalálni, valóban azért kapta, mert egy bolondos, ugri-bugri zizi macska. Boni először a Pci nevet kapta, mert olyan kis picike volt a többiekhez képest, aztán ahogy egyre nagyobb lett, már nem igazán illett rá, így átkereszteltem Bonira. (Az egyik kedvenc lánynevem a Bonita.)
Hát ennyi lett volna Boni és Zizi története, ami nem annyira kalandos, mint Micié, de ez nem jelent semmit. Ugyanúgy imádjuk őket is.

Legközelebb anyai örömök elé nézünk!

Köszönöm, hogy elolvastad a blogomat, további szép estét és kellemes húsvéti ünnepeket kívánok minden gazdinak és kedvencének!

Puszi: Szandi

kommentek száma:2tovább

Írta Sundi gazdi (Bella), 2016. March 13. 22:50:29 #25006

A mi "kis" állatkertünk-Mici

Sziasztok Gazdik!

A múltkori rövid bemutatkozás után, most kicsit bővebben írnék a kis családtagjainkról, elsősorban a cicákról.
Az igazat megvallva, régebben nagyon nem szerettem a cicákat. Ez egészen addig fennállt, amíg 2014. február 20-án nyávogást nem hallottunk a padlásunkon. Felmentünk és megnéztük, mi van ott, és egy gyönyörű kiscicát találtunk. Azonnal megszerettük, annyira édes, bújós cica volt, még így is, hogy idegenek voltunk számára. És ami még érdekesebb, hogy Bella egyáltalán nem bántotta, pedig sosem szerette a macskákat. Készítettünk neki fekhelyet, kapott enni, inni, és úgy voltunk vele, ha hazamegy, akkor elengedjük, ha nem, megtartjuk. Gyönyörű, ápoltnak tűnő cica volt, se sovány, se csapzott nem volt, ebből gondoltuk, hogy talán egy-két napja jöhetett el otthonról. De másnap reggel még mindig a teraszunkon pihent, így a családunk részévé vált. A Mici nevet kapta.
Mici teljesen megváltoztatta az életünket. Sosem gondoltuk, hogy egy cica ennyi szeretetet tud adni, és rájöttünk, hogy az a tévhit, miszerint a macskák érdekállatok, egyáltalán nem igaz. Dorombolásával minden gondot képest volt elfelejtetni, ahogy odabújt hozzánk egy simiért, máris jobb kedve lett az embernek.
Aztán Mici egyszer eltűnt. 4 napon keresztül kerestük, minden nap jártuk a falut, hirdettük a képét, de semmi. Végig sírtuk azokat a napokat. Aztán egyik reggel, az egyik falubeli lány kopogott be hozzánk, hogy valószínűleg a mi cicánkat találták meg, a falu másik végén, egy padláson. Ugyanúgy, ahogy hozzánk került. És igen, tényleg őt találták meg. Emlékszem, édesanyám épp dolgozott, amikor felhívtam telefonon, hogy meglett Mici, örömében elsírta magát.
Szóval Mici egy elég kalandos, padlásra mászós cica volt. De rengeteg örömet okozott az életünkben.

Köszönöm, hogy elolvastad Mici történetét, legközelebb 2 másik cicánk sztorijáról fogok írni.

Puszi: Szandi

kommentek száma:4tovább

Írta Sundi gazdi (Bella), 2016. March 12. 11:20:07 #25003

Bemutatkozás

Sziasztok Gazdik!

Hát, hol is kezdjem?! Őszintén megmondom, még sosem csináltam ilyet, viszont mindig is ki szerettem volna próbálni, milyen blogot írni. Eddig azonban nem sikerült megtalálnom a megfelelő témát, amiről oldalakat tudnék regélni. Aztán regisztráltam erre az oldalra és rájöttem, mi más is lehetne a legtesthezállóbb téma számomra, mint az állatok, és az én egyetlen "kis"kutyám, Bella.
Aki amúgy annyira nem is "kis", ugyanis lányka létére elég nagyra nőtt szeretetgombóc, ami valószínűleg a farkasölő anyukának köszönhető. Bella ugyanis keverék kutyus, apukája német juhász volt. Ő már egy 6 éves nagylány, aki épp dackorszakát éli. Lehet, hogy kicsit megcsúszott ezzel, de éppen ettől különleges, hogy nem épp átlagos kutyus. Persze egyik kutya sem átlagos, de úgy gondolom, abban egyetértünk, hogy mindenkinek a saját kedvence a legkülönlegesebb.
Befejezésképp írnék pár szót magamról is. Edve Alexandrának hívnak, 19 éves vagyok. Egy Zala megyei kis faluban élek édesanyámmal, hugommal, Bellával, 7 kiscicánkkal és 2 papagájunkkal. Szóval elég szép állatkert van nálunk. Egyszerűen imádom az állatokat és nagyon szívemen viselem a sorsukat. Lehetőségeimhez mérten támogatom az egyik zalai állatvédelmi szervezetet is. Később pedig szeretnék magasabb szinten is a rossz sorsú állatok megmentésén és életük jobbá tételén dolgozni.
Azt hiszem, ennyi rólam elég is lesz. Szeretnélek megkérni titeket arra, (már ha valaki egyáltalán elolvassa ezt...), hogy írjatok nekem véleményt, illetve ha kérdésetek van, vagy ötletetek, hogy miről írjak legközelebb, azt is szívesen várom. Kíváncsi vagyok, van-e értelme a folytatásnak.

További szép napot és hosszú hétvégét kívánunk Bellával minden állatbarátnak, a kis kedvenceknek pedig pacsi!
Puszi: Szandi

kommentek száma:1tovább