Írta tomisenior gazdi (Lilike), 2009. July 02. 11:47:30 #669

Röpke kis életem

Esett az eső azon a vasárnapon, amikor az a magas, nagykabátos ember felemelt, és azt mondta : " Igen, Ő lesz aki kell nekem ". Adott valamilyen papírdarabokat az öregúrnak akinél eddig voltam, majd a kabátja alá tett, hogy ne essen rám több eső. Sokáig mentünk, de jólesett a meleg, és az óvatos , de erős tartás...elaludtam. Amikor felébredtem, még három mosolygós kétlábú nézett rám. Akkor még nem tudtam, de később egyre inkább éreztem, hogy ők lesznek a családom. Hetek, hónapok, és évek teltek el, szeretetben. Tomi nem engedett a szobájába, tudtam, hogy nem szabad, mert kiskoromban lenyeltem valamilyen " Legókerék-micsodát ", és féltek, hogy újra megteszem. Nikinél sokat lehettem, ott aztán rengeteg puha plüssizé várta, hogy széttépjem őket. És ők hagyták
Meghozták egy nap nekem azt a sípolós orrú malacot, ami a kedvencem lett, és Apa összepározott zoknijainak ellopása is igen szórakoztattató elfoglaltság volt. De ők sosem haragudtak rám. Akkor voltam szomorú, amikor reggelente mind elmentekde még aznap újra láttam őket. Sétáltunk, együtt kerestük meg a madarakat a téren, és megvédtek, ha egy nagyobb kutya akart megszaglászni.
Apa elutazott, néha hosszabb időre, olyankor kapott egy nagy puszit, és vártam hogy visszatérjen. És Ő visszajött. Együtt játszottunk, ha nem figyelt, elég volt a lábujjába harapnom De nem haragudott. Vele akartam csak Kézbunyót játszani, erre a családom többi tagja nem volt alkalmas

Aztán eljött az a bizonyos vasárnapi séta. Apa megint messzire utazott, a gyerekek nyaraltak valami távoli helyen. Csak Anyával voltam, és jó volt így kettesben. Szerettem anyát.
A teret régóta nem kaszálták, nem nyírják a füvet A fűkalász sárga volt, száraz, és kemény. Felszippantottam az orromba, és anya nem tudta kiszedni.. Telefonon beszélt valakivel, és láttam rajta hogy aggódott. Nagyon rossz érzés volt, és valamilyen piros dolog folyt ki az orromból. Viszketett, égetettnagyon fájt.
Elvittek a doktorbácsihoz, aki szintén nem tudta kiszedni, aztán megszúrtak egy éles hegyes tűvel és éreztem, hogy elalszom. Anya ölében tértem magamhoz, szédültem, láttam hogy Anya szeme könnyes. Otthon voltam, a kis plédemen odamentem anyához, és felkéretőztem az ölébe Ott mindig jó, ott mindig biztonságos Simogatott. De a fájdalom nem múlt el...Hol van Apa ? Hol vannak a gyerekek ?...De legalább anya itt van.
Visszamentem a helyemre. Úgy tűnt süllyedek.Éreztem még hogy anya felkap, nagyon sír, és rémült az arca. Még egyszer ránéztem majd sötét lett.

Már semmi sem fáj. Nézem őket idefentről, és vigyázok rájuk. Nagyon hiányoznak.

Lilike kis szíve nem bírta az altatást, és 2009.június.22.-én hétfőn délután 17:00-órakkor összeomlott a vérkeringése. Rettenetesen hiányzik, és ezt csak az tudja átérezni igazán, aki elvesztett már valakit, aki nagyon közel állt a szívéhez.
Lilike családtag volt. Egy harmadik gyerek.