‹‹‹ vissza Mazsola adatlapjához

Írta verrrrrus gazdi (Mazsola), 2009. December 15. 17:31:53 #3918

Eltűntem örökre...

Sziasztok kedves blökis barátaim!

Akik közelről ismernek, tudják, h mi történt velem egy héttel ezelőtt.
Ha valaki még kíváncsi rá, elmesélem:
Múlt hét szerdán történt, h jól belakmároztunk a családommal, és este kikéretőztem a konyhából, h a kinti kuckómban aludjak tovább. Azonban ez volt az utolsó alkalom, h gazdiék láttak engem...
Azóta nem hallottak hírt rólam... Gazdikám végigfésűlte a környéket, még Jessy szimatolását is segítségül hívta. Mindent tűvé tettek értem, de semmi. Reménytelen a helyzet, ezért úgy határozott gazdikám, h ma kiteszi mellém a kis keresztet.
Soha nem szoktam 2 méternél tovább eltávolodni a bejárati ajtótól, ezért gondolják úgy, h már nem élek... Lehet, h egy kutya támadott meg vagy autó ütött el, és én elbújtam, h szép csendben meghaljak.

Szerettelek titeket nagyon.... hiányoztok.... Mazsika

kommentek száma:14tovább

Írta verrrrrus gazdi (Mazsola), 2009. October 24. 19:25:38 #2828

Mérgezett egeret ettem...

Kedves kis blökis barátaim!

Eddig nem akartam veletek közölni, hogy milyen beteg voltam, de most, hogy szerencsésen felépültem, gondoltam megosztom veletek betegségem+gyógyulásom történetét!
Az egész egy héttel ezelőtt kezdődött, amikor Cappy-hugica egy egeret hozott a szájában, amit én elloptam tőle és nagy büszkén megettem. Kiderült, hogy mérgezett volt, ő megérezhette, és ezért hagyta ott, de én nem bírtam magammal, hiába, a ragadozóösztön mindenek felett!
A következő napok borzalmasan teltek, be sem mentem a lakásba, máskor különben ki sem lehet onnan robbantani, állandóan gazdi ölében vagy a pihepuha párnácskámon fekszem.
De egy hétig csak kint feküdtem az ajtó előtti kuckómban - csak hányni jártam ki belőle... Gazdi nagyon szomorú volt, de nem mert dokit hívni, hiszen Puszedli anyácskámat is félrekezelték, így inkább ő ápolgatott engem - azt kell mondjam, hogy elég nagy sikerrel!!!
Szerencsére tudtam inni, úgyhogy nem száradtam ki. A hányás 3 napig tartott, és aztán kiürültem.
Szerdán már végre néhány falat is lecsusszant, persze csak mértékkel. Gazdi tejfölbe, joghurtba mártotta az ujját, és azt tuszkolta a számba, néha kiköptem, de azért valamennyi bennem maradt. Aztán következett kedvencem a sonka, de abból is csak pár milliméternyi darabka.
Ma pedig eljutottam oda, hogy egész nap bent nyávogtam és gazdiékat kínoztam - pulykamellhusit, főtt párolt husit és laktózmentes tejet koldultam!
Este már ott tartottam, hogy a konyhaasztalon mászkáltam - ami TILOS!!! - de nem zavartak le, hiszen frissen gyógyultam, és csak nézték boldogan, ahogy befalom a számomra tetsző falatkákat!Azért ebből sajna nem lesz rendszer - az ominózus kávényalogatásom betett nekik egy kicsit...de nekem is mert leégette picinyke nyelvemről az ízlelőbimbóimat!
Külön szeretném megköszönni Hekibubusomnak a kedves, gyógyító szavakat és képet, Szőrgombi, te pedig ne haragudj, hogy neked nem szóltam erről, de nem akartam, hogy aggódj! Most boldog vagyok nagyon! Mazsipusz

kommentek száma:5tovább