Írta Zsoffancs gazdi (Tejföl), 2010. September 27. 22:46:17 #10882

Iszonytató!

Nos, ha találkoztál már velem személyesen egyértelűm számodra, hogy én egy játékos, nagyon barátkozós, talán (így visszagondolva) kissé naív kutyuska vagyok. Egyszer történt, hogy a szokásos délutáni körutamat végeztem, mikor is meg pillantottam, egy számomra ismeretlen kutyát (a személyeskedés elkerülése végett nem nevezem meg, hátha fenn van és még busszút áll) szóval gonodoltam üdvözlöm és felédobtam legmegnyerőbb pillantásom, mikor is morgás jött cserébe, nem értetem az dolgot, aztán csak arra eszméltem, hogy lepreg a szemem elött az életem. A labrador eltépte a pórázt és üldözni kezdett, annyira megilyedtem, hogy anyu nem tudott felnyalábolni mert annyira rohantam, de utolért és bele mélyesztette hatalmas agyarait csöpnyi, ám annál formásabb hátsófelembe, nagyon sírtam ,de apa megementett dacolva a veszéllyel leszedte rólam, anya meg felvett, szégyen nem szégeny aznap ölbe mentem haza. Hát hogy a fajtársaiban sem bizhat meg a kutya lánya!