-Kicseng?-kérdezte Isaac,amikor Rob már percek óta járkált fel-alá a telefonnal.
Robin némán bólogatott.
Abban a pillanatban fogadták a hívást.
-Helló!-szólt bele egy női hang a telefonba.
-Zenda?!-Robin remélte,hogy a szülei veszik fel.
-Laura.-mondta gúnyosan a nő.-Mit akarsz?
-A szüleimmel beszélni.-válaszolt nyersen Rob.
-Ők már nem nagyon beszélnek.Ami azt illeti,levegőt se nagyon vesznek.-majd az alakváltó lecsapta a telefont.
Robin rögtön lefuttatott egy hívásazonosító programot a telefonján.
-És most...?-kérdezte Anna.
-Ha minden igaz,ki kell adnia a helyet,ahonnan hívtak.-válaszolt.
A képernyő villogni kezdett.Kiadta a telefon eredeti tulajdonosát,a hívás pontos helyét,és a számot,illetve a nő hangját is felvette.
-Jackpot.- mondta Robin mikor meglátta a rengeteg jegyzetet, képet, és mappát, ami a széfből került elő.
Adamet a kanapéra helyezték, szigetelőszalaggal beragasztották a száját, majd összekötözték.
-Hé. Ő egy vérszomjas bűvész-vámpír. Nem sokat használ egy kötél.- tette kezét Lia vállára Rosie, mikor a lány a hatodik csomót kötötte Blackbirdre.- Ráadásul nem igazán fog felébredni a kábításból, amíg én fel nem ébresztem.
-Nem baj, jobb biztosra menni- kacsintott Lia, majd arccal lefelé fordította Adamet.
Közben a többiek ismét a papírok szelektálásába kezdtek.
-Esküszöm, úgy érzem magam, mint egy titkárnő- motyogott Anna.
Rövidesen végeztek az iratok átnézésével. Nagyjából annyit tudtak meg, hogy Adam milyen szisztéma szerint gyilkolt, kiket, és hogy egy cirkuszban csapódott Laurához. Az alakváltoztatóról annyit, hogy az eredeti neve Zenda Ulmann, az álneve fiatalabb korában Clockwork Angel volt, 1952-ben született, és pszihológusként szerzett doktorit valami jónevű egyetemen, mégis inkább bűvésztrükkökkel foglalkozott.
Pillanatnyilag valószínűleg egy Diószeg melletti kisebb városban bujkál.
Persze a többiek tudták, hogy ez nem így volt... és azt is, hogy Robin szülei hatalmas bajban vannak.
Rendőrségi feljegyzéseket is találtak ugyanis, amik Zendára, és Adamre bizonyította az egyik kilencvenes évekbeli sorozatgyilkosságot, ám valahogy mégis megúszták a börtönbüntetést. Azóta együtt bújkálnak.
Robin kis idő múlva előkapta telefonját, és a szüleit tárcsázta, hogy megtudja: hol vannak.
-Mi lehet a kombináció?-gondolkodott Lia.
-Kinek kell kombináció?-kérdezett vissza Isaac.
Előkapott pár jegyzetet a hátizsákból és random számokat kezdett el beütni a papír alapján.
-Mindenre számítottam.-jegyezte meg.
Kopogtattak.Lia nyitott ajtót.Nem lepődött meg,amikor Robinékat találta a küszöbön,az ájult Blackbird társaságában.
-Épp jókor.-mosolygott Lia.-Hogyhogy ilyen gyorsak voltatok?
-Ne ellenségeskedett sokáig.-legyintett Anna.
-Igazából Anna elküldte a nénit,Rose elkábította a fickót ésn meg felhúztam a lépcsőn.Lehet,hogy károsodott az agya.-magyarázta Robin.-Történt valami,amíg távol voltunk?
-Isaac talált egy széfet.Most épp azon dolgozik,hogy kinyissa.-mondta Lia.
-Most csak kipakolom!AZONNAL GYERTEK HÁTRA!-kiabált ki a szobából Isaac.-MA ESTE MINDENT VISZÜNK!
Egy pillanatig zavarodottan néztek egymásra, de végülis megindultak a néni által mutatott irányba. Az egyik eldugott asztalnál valóban ott ült Adam, kezeit összekulcsolta maga előtt, és amikor felfedezte a csapatot, egy félmosolyt eresztett.
-Szóval tényleg eljöttetek.- nevetett.- Számítottam rá, hogy nem teljes létszámmal.- mondta, majd félredöntötte a fejét. Rosie megigazította a rejtett kamerát és a hozzá csatlakoztatott mikrofont, majd egy mozdulattal bekábította Blackbirdöt is, mint azelőtt Mírát.
-Nos. Most egy ideig nem kell aggódnunk, hogy megszökik.- magyarázta, mikor meglátta a megszeppent arcokat. Szerintem a legjobb az lenne, ha őt is olyan helyre vinnénk, ahol szemmel tarthatjuk.
-Hát, ettől azért nagyobb harcot vártam- fintorgott Rob, majd megvakarta tarkóját.
-Fogd be a szádat, és segíts kicipelni a csávót a kisbuszhoz- mondta kifulladva Anna, miután nem sikerült megmozdítaniuk a bűvészt.
A teraszon üldögélő tulajdonos néni rájuk nézett, kortyolt egyet a kávéjából, beleszívott a cigijébe, és arra gondolt, hogy legalább öt évig ismét nem lesznek vendégei.
Eközben Adam lakásában Isaac és Lia is elkezdtek keresgélni, ám először nem sokra jutottak. Végül a falat, és a padlót kezdték kopogtatni, hátha találnak valami rejtett szekrénykét.
Viszonylag sok idő múlva fémes kopogást hallottak az egyik tapétával fedett rész alatt. Isaac egy bicskával körbevágta a tapétát.
Nem csalódtak, mikor egy számzáras széffel néztek farkasszemet.
Rob tövig taposta a gázt.A kisbusz fénysebességgel száguldottaz árvaházhoz.
-Mit csinálunk,ha nem találjuk ott a srácot?-kérdezte Rose.
-Szerinted egy ilyen alaknak hány búvóhelye van,drágám?-szólt Rob.-Nyilván tovább fogjuk keresni.
Pár perc múlva elérték az árvaházat.
-Mögötte van a kávézó,ugye?-kérdezte Robin,és bekanyarodott egy szűk,kihalt utcába.-Szerintem itt nincsenek élő emberek.
-A levél szerint találnunk kell valamit.-mondta Anna.
Hamarosan észrevettek egy apró,eldugott kávézót.Az ablakokból nem láttak semmit,a terasz teljesen kihalt.Még a kávézó nevét sem tudták elolvasni,ugyanis vastag koszréteg borította a táblát.
Zavarodottan léptek be.Belépésüket egy apró csengő jelezte.A régi,rozoga pult mögött egy öregasszony jelent meg.
-Ez a nő valamikor Krisztus előtt születhetett...-jegyezte meg halkan Rob,majd odalépett a kassza elé.-Jó napot.Egy bizonyos személyt keresünk.Feltételezéseink szerint a kávézó vendége.
-Nem áll módomban kiadni vendégeim adatait.-morgott a vénasszony.-Hacsak nem tudnak felmutatni igazolványokat.
-Nem érünk rá!-kiáltott Rose.-Látott egy szőke férfit,hosszú fekete kabátban és kalapban?!Bökje már ki!
-Mint már mondtam,nem szándé...-darálta a pultos.
-Szeretne kaparófa lenni vagy nem?!-förmedt rá az asszonyra Anna,megvillantva karmait.
-Hátul van.-sóhajtott a néni,majd egyszerűen kisételt a saját üzletéből.-Intézzék el nyugodtan...
Felforgatták a lakást, de csak személyes holmikat, és néhány ruhát találtak. Semmit, ami Laurára utalt volna. Az étkezőasztalon viszont egy sebtében firkantott levélre bukkantak, amin felismerték Adam kézírását.
"Tényleg azt hiszitek, hogy ilyen könnyedén elkaphattok?
Játsszunk egy kicsit!
Gyertek az árvaház mögötti kávézóhoz, amilyen gyorsan csak tudtok! Meglátjuk, ki nyer!
AB"
-A fenébe!- sziszegte Rosie.- Elkéstünk.
-Ráadásul két dolgot tehetünk. Az egyik, hogy itt maradunk és átkutatjuk tüzetesebben a lakást, a másik pedig, hogy tényleg elmegyünk a kávéházba... Ám valószínűleg az a terve, hogy elcsalogat minket minél messzebbre- gondolkodott Isaac-; a legjobb talán az lenne, ha két részre oszlanánk.- vetette fel a végén.
A többiek kissé vonakodtak.
-Azért arra is gondoljatok, hogy Blackbirdnek valamikor ide is vissza kell jönnie. Talán épp akkor, amikor arra számít, hogy mi a kávézóhoz megyünk.- fűzte tovább a szálat Rob.
-Ha meglátja, hogy kevesebben vagyunk, sejteni fogja, hogy a többiek itt maradnak, és biztos nem jön vissza- mondta Anna.- De még ezzel együtt is ez tűnik a legésszerűbb tervnek. Akkor. Ki marad itt, és ki megy el?
-Nos, enyém a kisbusz, szóval nekem kell vezetnem.- tápászkodott fel Rob egy kanapéról, amire időközben leült.
-Én meg veled megyek. Nem akarom, hogy random öngyilkosságot kövess el, véletlenül. Tudom, hogyképes vagy rá.- állt mellé Anna.
-Én pedig nem szívesen engedlek el egyedül, de itt is szükség lesz egy férfire ha ne adj' Isten Blackbird tényleg visszajönne.- mondta Isaac, és megpaskolta a húga hátát, aki köhögni kezdett.
Lia természetesen a farkasfiúval maradt, Rosie pedig Annával, és Robbal tartott, hogy végszükség esetén vissza tudjanak teleportálni a lakásba.
-Teljesen egyedül lehet?-kérdezte Robin.
-Valószínűleg.Nem halottam,hogy bárki is üdvözölné.-válaszolt Anna.
-Rá fogunk törni.-jelentette ki Rob.-Az ajtót bezárta,igaz?
-Természetesen.
-Ezen segíthetünk!-lépett elő Lia és egy gémkapocs segítségével kipattintotta a zárat.Az ajtó nyitva,már csak be kell menni.
A csapat egyesével,némán vonult be az előszobába.Blackbird lakása meglepően drága bútorokkal volt tele.Bármerre néztek,luxussal találkoztak.
-Csak tudnám,hogy egy bűvésznek miből van ennyi pénze...-jegyezte meg Rob.-Mondjuk,nem egészen bűvész.
Ahogy haladtak előre,semmi nyomát nem látták a vámpírnak.Se egy árva lábnyom,se a levetett cipője,semmi.Biztosra ment.
A csapat szétvált,és a különböző szobákat kutatták át.Adam Blackbird felszívódott.
A papírokat a klubház egyik rejtett ételliftjébe dobálták, majd rázárták a számzáras ajtót. A csoport bepattant Robin kisbuszába, és az Anna által mutatott irányba indultak. Igyekeztek minél gyorsabban menni, hogy beérhessék Blackbird autóját. Nemsokára a nyomára akadtak, mivel az út nem ágazott el. Fél óra múlva a fekete autó leparkolt egy bérház előtt, Blackbird pedig fürgén kipattant belőle. Rob egy környező mellékutcában tette le a kisbuszt. Mindenki kiszállt, és Adam után ment.
Épp el tudták kapni a záródó ajtót, de Adamnek feltűnt, hogy nem hallja az ajtót kattanni, ezért gyanakodva megfordult. A következő pillanatban azonban kinyílt a liftajtó, ami előtt állt, és nagyjából tíz-tizenöt ember özönlött ki belőle, eltakarva előle a kilátást. Mivel többen is utazni akartak, úgy gondolta, hogy inkább nem tulajdonít nagy jelentőséget a be nem záródó ajtónak, és beszállt a liftbe.
-Gyerünk! Elvesztjük, ha most nem megyünk utána!- suttogta fojtott hangon Anna, és a lift után vetette magát. Épp becsusszant az egyébként is tömött zárkába, és a fülén lévő bluetootht kezdte el piszkálni, hogy a többiek hallhassák, melyik emeleten száll majd ki- természetesen Blackbirddel együtt.
Közben a csoport a lépcsőkön szaladt fel, és várta Anna információit.
Néhány másodperc után kiderült, hogy Blackbird a nyolcadik emeletre tartott, tehát a többiek is odamentek. Ann' az ellenkező irányba indult, de egy idő után megfordult, és megnézte, hogy Adam melyik fehérre meszelt ajtó mögött tűnik el. A 82. szoba előtt állt meg, a többiek pedig szinte ebben a pillanatban értek fel lihegve a hosszú folyosó másik végén.
Anna arra ébredt,hogy valaki becsapja az ajtót.Mire kirohant a ház elé,a kocsi már elhajtott.Csak a rendszámot tudta leolvasni.
Berohant és a hozzá legközelebb eső lapra kezdte felírni a betűket és számokat.
-Hé!Megvan!HALLJÁTOK?!MEGVAN!
Rose bágyadtan indult el felé.
-Mi van meg?-kérdezte unottan.
-Megvan a rendszáma.-zihálta Anna.
-Ezek szerint itt volt!-ugrott oda Robin.
Anna bólintott.-De én elkaptam.
Rob elkezdte összekapkodni a cuccaikat.
-Gyerünk,fel mindenki!Dugjátok el az iratokat!Szedjétek össze a fontos holmikat,és indulunk!
-Már megint itt voltak..?-pislogott Lia.
-Eltaláltad!-Anna menet közben eltalálta Isaac fejét egy hátizsákkal.-Pakoljatok!Most!
-Éljen.Ha Robinon és Annán múlik,a mezőn fogunk meghalni végkimerülés miatt.-tápászkodott fel Isaac
Anna arra ébredt,hogy valaki becsapja az ajtót.Mire kirohant a ház elé,a kocsi már elhajtott.Csak a rendszámot tudta leolvasni.
Berohant és a hozzá legközelebb eső lapra kezdte felírni a betűket és számokat.
-Hé!Megvan!HALLJÁTOK?!MEGVAN!
Rose bágyadtan indult el felé.
-Mi van meg?-kérdezte unottan.
-Megvan a rendszáma.-zihálta Anna.
-Ezek szerint itt volt!-ugrott oda Robin.
Anna bólintott.-De én elkaptam.
Rob elkezdte összekapkodni a cuccaikat.
-Gyerünk,fel mindenki!Dugjátok el az iratokat!Szedjétek össze a fontos holmikat,és indulunk!
-Már megint itt voltak..?-pislogott Lia.
-Eltaláltad!-Anna menet közben eltalálta Isaac fejét egy hátizsákkal.-Pakoljatok!Most!
-Éljen.Ha Robinon és Annán múlik,a mezőn fogunk meghalni végkimerülés miatt.-tápászkodott fel Isaac
-Hé. Szükségünk volt anyagra.- mondta Robin, és felnyalábolt egy köteg papírt, majd leült velük a földre.
-Ja. De azért nem kellett volna a Bibliát az összes létező nyelv fordításában kinyomtatni.- mondta Anna, majd követve Rob példáját, belemerült néhány iratba.
Lia és Rosie vállat vontak, és ők is bekapcsolódtak a nyomozásba. Pár óra alatt mindenki szelektálta az információkat, és csak arra lettek figyelmesek, hogy pirkadt.
-Eléggé elszaladt az idő- ásította Lia, és Isaac vállára hajtotta a fejét. Mindneki helyeslően bólogatott.
-Na jó. Még egy-két óra, kategorizáljuk a papírokat, elégetjük a felesleget, és mehetünk aludni. Mit szóltok?- pattant fel Robin, és összegyűjtötte a "Fontos" kötegeket. A megtisztított dohányzóasztalra dobta őket, és kis stócokat épített belőlük, ám idő közben arra lett figyelmes, hogy mindenki mélyen alszik. Gyorsan befejezte a munkát, és bevackolt a fotelbe.
*Pár óra múlva, délután*
A dohányzóasztal csupa hamu volt.
-Ti mit égetettek itt?!-lépett közelebb az asztalhoz Lia.
-Az összes információs anyagot,ami az ellenség kezére játszhat.-vállalta büszkén Robin.-De!Az asztalra vigyáztam!
-Én nem voltam benne.-fordult ki a konyhába Isaac.-Sokkal jobb cuccot szereztem.
Egy halom papírral a kezében jött vissza.Mivel a hamuban nem lett volna túl célszerű értékes papírokat fürdetni,a kanapéra dobta le őket.
-Mindent kinyomtattam róluk.Mindent,amit fel lehet használni.Minden nevet,helyszínt,elérhetőséget,ami valamilyen úton kapcsolódhat az alakváltóhoz vagy épp a bűvészhez.-dicsekedett.
-Már csak át kell nézni.-sóhajtott Anna.
-Átválogatni a fontosabbakat.-tette hozzá Rose.
-És mindezt egyesével...
Isaac bólogatott.
-Ha információ kell,információ kell.-azzal leült a papírok mellé és elkezdett selejtezni.-Ja,kell venni patront,kifogyott a nyomtatóból a festék.
-Minő meglepetés.-jegyezte meg Rose.
-Hm. Az alakváltoztatóról kiderült, hogy álnéven Franciaországba menekült, valószínűleg egy borvidékre.- kezdte Lia.
-Blackbird pedig szinkronszínészként dolgozik a Disneynél, de sajnos oda sem a saját nevén jelentkezett be, szóval szinte lehetetlen megtalálni.- gondolkodott el Anna, majd, mikor észrevette hogy Míra keze megmozdult, kétszer akkora erővel kezdte szorítani.
-Oké, ezek talán jók lesznek.- Mosolygott Rosie, és további latin szövegeket motyogott. Mikor befejezte, szólt a többieknek hogy engedjék el Mírát, és lépjenek hátrébb. Pár másodperc múlva a lány normális helyzetbe emelte a fejét, és néhány pislogás után kitisztult a szeme is.
-Mi van? Mit akartok már megint?- mordult a fogvatartóira.
-Elengedni.- szólalt meg nyugodt hangon Rosie.
Míra gyanakodva nézett rá, és egy pillanatig úgy tűnt, hogy feláll, és megpofozza őt. Próbaképpen viszont kikecmergett a zuhanykabinból, és megindult a fürdőszobaajtó felé, miközben végig Rosiet nézte. Ő viszont egyáltalán rá sem hederített, a viktoriánus stílusú kád szélére ült, és Robin tusfürdőit nézegette. Viszont teljesen feszült volt, nem tudta, Míra nem támad-e rá valamelyik pillanatban.
Pár perc múlva már a bejárati ajtó csukódott be. Míra az összes holmiját visszakapta, kivéve persze a jegyzeteit Blackbirdről és Lauráról.
A lányok fáradtan huppantak le a kanapéra a nappaliban.
-Nos, minden jól ment?- kérdezte mosolyogva Isaac Liát.
-Miért ne ment volna?- kacsintott, és átkarolta a fiú nyakát.
-Ráadásul kapott néhány plusz információt is, mint például azt, hogy szerelmes az Alfába- kuncogott kislányosan Rosie, majd kezébe temette arcait, és a dohányzóasztalt bámulta ujjai között.- Fiúk. Ez mégis mi?!- mondta tagoltan.
-Valaki jöjjön velem,elintézzük Míra emlékeit.-jelentette be Rosie,és elindult a fürdőbe.
Pár perc múlva követte Anna és Lia.
-Hogy fogjuk csinálni?...-kérdezte Anna.-Miket hagyunk neki?
-A nevét,hogy ki ő,ismerőseit és a feladatát.Csinálunk egy gátat az emlékezetében.Valamint megtömjük a fejét idétlen hamis információkkal.-magyarázta Rose.-Gyűjthetitek az ötleteket.
A zuhanyfülkében csöpögött a víz,és az áldozat bágyadtan pislogott.
-Míra?Hogy vagy?-kérdezte Lia.
Semmi válasz.
-Mehet.-szólt Rosie.-Fogjátok le,légyszíves.
Anna és Lia rögtön megragadta a lány karjait és lábait.Akkor se tudott volna tiltakozni,ha akart volna.
Rose kapkodva feszítette hátra Míra fejét,és támasztotta meg az állát.Elkezdett latinul beszélni.Míra szeme kipattant,üres tekintettel nézte a plafont.
-Halljuk,mit rakjak a fejébe?
-Nézzétek. Az mindenképp pozitívum, hogy Míra nem tudja, legfeljebb csak sejti, hogy Laura az alakváltó. Persze lehet, hogy ezt is közölte az Alfával, de amilyen buta, még csak ez sem biztos.- kezdett bele Isaac.- Éppen ezért nagyon gyorsan ki kellene iktatnunk, hogy véletlenül se jöhessen rá semmire. Különben Lia. Te mégis milyen üvegkalitkáról beszéltél?- nevetett fel a végén.
-Őszintén? Fogalmam sincs. Viszont Rosie bekábította, majd bezártam a zuhanyzókabinba egy ideig. -röhögött fel, majd mindenki más nevetni kezdett.
-Na jó. Viszont úgy gondolom, hogy a vérfarkasokkal ne sokat foglalkozzunk, mivel nem tudhatjuk, hogy milyen maffiaügyekbe keveredünk.- szólalt fel Anna.- Már volt velük egy-két ügyünk, és ha valamit megtanultam, akkor az az, hogy nem érdemes beleszólni a játékaikba. Esetleg beprogramozhatnánk Mírába néhány téves információt, hogy azokkal eltereljük a falka figyelmét, és ennyi. Szerencsére még nem folytunk bele nagyon az ügybe, és nekünk is segítene, ha Laura, vagy legalább Blackbird meghalna.- fejezte be monológját.
-Nem tudom, szerintem még várnunk kellene a kiiktatásukkal. Nem hiszem, hogy az Alfa véletlenül szomjazna a vérükre.- vetette fel Robin.- Mielőbb tudjunk meg róluk valamit, és csak utána adjuk át őket.- Mindenki helyeslően bólogatott.
-Akkor a terv a következő:- Foglalta össze Lia- Nyomozni Lauráék után, feladni őket falkának, előbb viszont kisiklatni őket a nyomozásuk medréből. A szellemekkel meg majd lesz valami.- fejezte be, majd csend ült a szobára.
-Csak egy út Blackbird felé.Tudod,Adam fontos nekünk.Pontosabban a halála fontos.-nyilvánvaló volt,hogy Míra önszántából nem fog beszélni.
-Úgy reméltem,hogy nem kell erőszakot alkalmaznunk.Mondj el mindent,vagy...-Isaac a táska tartalmát bámulta.Többek között rengeteg lőfegyver,kések,kötelek és bilincs feküdt az asztalon.-Megjegyzem,jól felkészültél.Ez itt mind ellened fordulhat.
-Egy kést sem mernétek a kezetekbe venni!
-Kipróbáljuk?-a csapat türelme egyre csak fogyott.Isaac kiengedte karmait,majd a lány torkához illesztette őket.Szükség esetén akár halálos sebet is ejthet rajta.
-Figyelmeztetlek,hogy én is vérfarkas vagyok.-jegyezte meg Míra.
-Szerinted miért átkoztalak meg,te szerencsétlen?-szólt közbe Rose.
-Tudod a dolgod...Az alakváltóról annyit tudok,hogy simán belemászik akárki fejébe.Irányíthat mindent és mindenkit.Az igazi nevét és kilétét nem ismerem.Adam Blackbird pedig régi szolgája.Ezért vadászunk a vámpírra.Az alakváltót nem merjük támadni,de egy vadászat nem nagy kihívás.Ennyi.
-Ha ez minden,akkor most szépen felkísérünk és bezárunk az üvegcellánkba.Bizony,megvan még!-Lia idegesen kezdte el az emeletre lökdösni az újdonsült rabjukat.
-Nehezen fogsz kijutni.-rácsapták az ajtót a lányra,és a konyhában gyülekeztek.
-Azonnal el kell indulnunk!-jelentette ki Rob.
-Csak így?!Még azt sem tudjuk,mivel állunk szemben!Megtámadhatnak,utánunk jöhet az Alfa...-darálta a számtalan veszélyt Anna.-Amint van ötletetek,hogyan állítsuk meg az alakváltót,a vámpírt és az állandóan visszatérő szellemet,hallgatom.
-Most pedig elmondod szépen, hogy mit tudtál meg.- hajolt közelebb Rob.
-Semmit... pontosabban semmit sem tudtam továbbadni a falkavezérnek. Ám egyetlen üvöltés elég lenne, hogy idehívjam őt. Hasznos, mi?- kérdezte félredöntött fejjel, egy őrült vigyor kíséretében.
-Akkor miért nem vonyítasz?- kérdezte tőle Anna, szándékosan szítva a kedélyét.- Nem hinném, hogy a nagykutya csak úgy eljönne egy buta cafka hívására... Több méltóság van benne ennél- kacsintott.
-Mintha ismernéd őt- forgatta meg szemeit Míra- Különben jobb, ha tudod, hogy egyáltalán nem rossz a pozícióm a falkánkban. Falkahelyettes-jelölt vagyok, csupán a tizennyolcat kellene betöltenem... És persze bizonyítanom.
-Szóval erre ment ki az egész? Egy értelmetlen, és hülye politikai vita miatt képes lettél volna kiadni a barátaid titkait? Gusztustalan vagy.- köpte Lia.
Míra a "barát" szó hallatán idegesítő kacajba kezdett, mire mindenki szikrázó szemekkel nézett rá.
-Különben meg, mi szüksége lenne a nagyvezérnek Laura adataira?- kérdezte Isaac, remélve, hogy többet is kicsikarhatnak a lányból az alakváltó kiléte felől.
Egy apró jegyzettömböt emelt ki a felhalmozódott cuccok közül.
-Az nem az enyém!-rázta a fejét Míra.
-Rosszul hazudsz.-szólt Isaac.-Van itt pár hétköznapi jegyzet.de minden harmadik oldalon egy üzenet,esetleg egy információ van.És ezek nyilvánvalóan Lauráról vagy Blackbirdről szólnak.
-Nem én akartam,ezt köteles vagyok megcsinálni,mert...
-Most én beszélek.-szakította félbe Isaac.-Az FV-t falkavezér rövidítéseként használjátok...a nagykutyától többet vártam volna.Sajnos te betörtél.Ez bűnözésnek számít.
-És vámpírvadászat.-tette hozzá Anna.-Utáljuk őket.De nem vadászhatunk rájuk.
-Ezzel sajnos nem mehetünk rendőrségre...de intézhetek valamit.-Rose egy kés és némi vér segítségével átkot szórt Mírára.-Maradsz a kis seggeden.
A lépcsőn összetalálkoztak Rosieval, aki diadalmas arccal lobogtatta a keresett mappát a kezében, ám mikor észrevette Mírát, és a két "biztonságiőre" arcát, egyből rosszat kezdett sejteni.
-Hát te mit keresel itt?- kérdezte félig felvont szemöldökkel, és a biztonság kedvéért egy láthatatlan mozdulattal a csilingelő válltáskájába rejtette az iratokat.
-Azokat.- bökött a lány közömbösen a vászontáska felé, majd lerázta magáról az őt konokul tartó kezeket, és megindult a lépcsőn.
A nappaliba érve mindenki döbbenten nézte a jelenetet, ahogy lelökik az ágyra, és elcibálják tőle a táskáját. Senki sem kérdezett semmit, a csendet csak papírlapok zizegése, és Míra dühtől való szuszogása törte meg. Kis idő múlva meg is szólalt.
-És most? Mit terveztek tenni velem?
-Kínvallatunk. Utána esetleg megölünk. Láttam egy nagyszerű helyet Ria sírjának közelében...- mondta vészjóslóan Isaac, és a táska tartalma felé hajolt.
Feltépték a bejárati ajtót,és egyből a nappaliban álló vitrinhez rohantak.
-Itt szokták tartani a fontosabb papírokat!-Rob eszeveszetten tépkedte ki a fiókokat.-Keressétek itt,valaki pedig feljöhet velem a hálószobájukba!
Anna rögtön csatlakozott a fiúhoz,így együtt rohantak az emeletre.
A szoba ajtaja nyitva volt,bent valaki kétségbeesetten dobálta a mappákat.
-Ki van itt?!-lépett be tétován Rob.-Ez betörésnek minősül,azonnal hívom a rendőrséget!
-Inkább ne.-motyogta Anna.
Míra nézett ki a szekrény mögül.
-Te?Te mégis mi a faszt keresel anyámék házában?-pislogott a fiú.
-El kellett jönnöm,mert meg kell keresnem a...
-És betörsz?!Kinek dolgozol?!-Anna már farkasként állt az ajtóban.Folyamatosan a betolakodóra morgott.-Azonnal lejössz.Elmondassz mindent.Kipakolod a zsebeid és a táskád.Indulj!
Mindenki némán ült, Rob továbbra is kuncogott, ám mikor észrevette mi történt, köhögni kezdett. Végül Rose odaszaladt, latin szavakat ordított, Farszky asszony feje pedig lebukott. Kis idő múlva, mintha transzból ébredt volna, a megkezdett mondatát folytatta.
-...nyegetett, és azt mondta, hogy ha kiadom a gyereket, merényletet követ el az árvaházunk vezetősége ellen. Mivel hidegvérű, és racionális nő vagyok, szemberöhögtem, és kiindultam az ajtón, ám ő hátulról a felkaromba szúrt valamit. Mire megfordultam, az a modortalan fráter kiugrott az ablakon, és leszakította a függönyömet. Azóta sem hallottam felőle, és semmi különleges nem történt velem azóta- mosolygott. A banda furcsán bólintott egyet, és úgy döntöttek, ők is teljes mértékben természetesnek veszik a hipnózisban történő halálos fenyegetést. Hozzá kellett szokniuk.
-Esetleg az aktáját megnézhetnénk?- kérdezte bizakodva Rosie.
-Már elnézést, hölgyem, de maga mióta ül az asztalomon?-kérdezte meghökkenve az idős hölgy. Talán mégsem volt annyira hidegvérű, és racionális, mint azt gondolta.- Mindazon által, nem áll módomban intézményük régebbi lakóinak személyes iratait kiszolgáltatni. És nem is tudnám: a papírok is a nevelőszüleihez kerültek.
Gondolatban mindenki a fejére csapott, és egy gyors "Köszönjükcsókolom" kíséretében elviharzottak. Rob elnézést kért modortalansága miatt, és belemarkolt a cukorkástálba.
A kisbusszal a Szabó ház felé vették az irányt.
-Vissza fogunk menni az árvaházba.Érdeklődünk egy kicsit az igazgatónál.-jelentette ki Lia.
-Egy óra múlva-
-Jó napot kívánok.Beszélhetnénk az igazgatóval?-állt meg a recepción Rose.
-Van időpontjuk?
-Nem,de fontos lenne...
-Tizennyolc éven aluli látogatóinknak nem áll módunkban...
-TIZENNYOLC VAGYOK!-kiabált előre Isaac.-És azonnal beszélnem kell a főnökkel!
A recepciós felvezette őket néhány lépcsősoron,aztán bekopogott egy ezeréves ajtón.
-Farszky asszony,vendégei jöttek.-az ajtó mögött egy öreg,ráncos vénasszony ült.
Helyet foglaltak,Lia pedig beszélni kezdett:
-Jó napot.Információkra van szükségünk egy régi lakóval kapcsolatban,Farszky asszony.Tud segíteni?-Robin folyamatosan a "Farszky" vezetéknéven röhögött.
-Attól függ.-morogta a néni.
-Most fogadták örökbe,Laurának hívják.A Szabó...-az igazgatónő rögtön a lány szavába vágott.
-Á,Laura.Egy öreg nő idehozta,aztán nyomtalanul eltűnt.Laura elég zűrös gyerek volt.Néha sehol sem találtuk.Egy férfi néha látogatta,aztán a Szabó házaspár felfigyelt rá,majd elvitték innen.
-Ennyi az egész?
-Többet nem mondhatok.
-Kérem!Ez sokat segítene nekünk!
-Nem lehet.A férfi bejött hozzám,aztán megfe...-a nőnek hirtelen elállt a lélegzete és kifordult a szeme.Hörögni kezdett.-A játszmának még koránt sincs vége!
-Hé... arra gondoltatok már, hogy Laura nagyjából hat éves?- dobta fel Anna.- Tényleg bizarr, meg minden, de nem hinném, hogy mindezt- mutatott a szőnyegre- megtenné. És különben is, az írásképe egy érett emberre utal.- fejezte be mondandóját.
Isaac felpillantott a könyvből.
-Láttuk kimenni azt a nénit az ajtón?- kérdezte vontatottan.
-Persze, a padlásajtón kiment... Utána viszont...-gondolkodott Rosie- Neee. Ugye nem azt akarod mondani, hogy Laura alakváltoztató?- kerekedett el a szeme.
A többiek is lassan realizálták a dolog jelentőségét, és tovább fűzték a gondolatszálat.
-Akkor viszont ki tudja, hogy milyen kapcsolatban van Adammel? Mármint, ha így állunk, nem valószínű, hogy azt mondta neki, hogy ő lesz az apja...- gondolkodott Lia a szája szélét rágcsálva.
-Valószínű, hogy nem is rokoni kapcsolatban állnak egymással... Ha Laura alakváltoztató, Adam pedig vámpír, valószínűbb, hogy szeretik egymást... Vagy valami hasonló.- fejezte be Rob.-Hé... arra gondoltatok már, hogy Laura nagyjából hat éves?- dobta fel Anna.- Tényleg bizarr, meg minden, de nem hinném, hogy mindezt- mutatott a szőnyegre- megtenné. És különben is, az írásképe egy érett emberre utal.- fejezte be mondandóját.
Isaac felpillantott a könyvből.
-Láttuk kimenni azt a nénit az ajtón?- kérdezte vontatottan.
-Persze, a padlásajtón kiment... Utána viszont...-gondolkodott Rosie- Neee. Ugye nem azt akarod mondani, hogy Laura alakváltoztató?- kerekedett el a szeme.
A többiek is lassan realizálták a dolog jelentőségét, és tovább fűzték a gondolatszálat.
-Akkor viszont ki tudja, hogy milyen kapcsolatban van Adammel? Mármint, ha így állunk, nem valószínű, hogy azt mondta neki, hogy ő lesz az apja...- gondolkodott Lia a szája szélét rágcsálva.
-Valószínű, hogy nem is rokoni kapcsolatban állnak egymással... Ha Laura alakváltoztató, Adam pedig vámpír, valószínűbb, hogy szeretik egymást... Vagy valami hasonló.- fejezte be Rob.
-TALÁLTUNK VALAMIT!-kiabált Rosie.
Pillanatok alatt megrohamozták a szobát.Az ágyat különböző tárgyakkal kerítették be.
-Ezt miért nem vettem észre?!-pislogott Rob.
-Kómásan rohantál le az erkélyre és a konyhába.Nem az ágyad körül nézelődtél.
-Lehet,hogy ki fogom pakolni a mekit.
Az ágy mellett egy csont,egy könyv,kevéske vér,kés,valamint egy fekete zsák volt.
-"Emlékül itt hagyom nektek ezeket.Biztos eljátszotok majd velük."-olvasta fel Lia.
-Ezt nem Blackbird írta.Szálkásabb betűkkel ír.-mutatott egy másik levelet Rob.-Attól félek,ezt Laurától kaptam.Ideje belehányni a zsákba.
-A sátánista kiscsaj kiásott egy sírt,hozott egy véres kést,könyvet,meg egy hullazsákot.Jobb,ha ezeket eltesszük és megkeressük a vénasszonyt,akitől a gyereket kaptuk.Még mielőtt közülünk is megöl valakit.
-Igazából az elejétől fogva nem volt igazán része a társaságnak... persze nem azt mondom hogy a helyet foglalja, de mégis... nem itt volt a helye.- toldotta meg Rosie Lia szavait. -De! Itt az ideje annak, hogy körülnézzünk... Szerintem a klubházunkba nem kellenek új tagok-kacsintott, és megindult a lépcső irányába. Mögötte mindenki felpattant, egyedül Isaac és Lia maradtak a kanapén ülve, Lia a fejét Isaac vállára támasztotta. Halkan beszélgettek, a többiek pedig úgy voltak vele, hogy "rájuk hagyják a nappali átkutatását".
-Szerintem pedig nagyon bizarr ez az egész. Csak képzeld el, hogy a szüleid hazahoznak egy furcsa kislányt... pontosítanék, még csak haza sem hozzák! Valami halszagú öreg nővel kipostáznak hozzád egy kislányt, majd megölik a kisállatodat, és...hah. - sóhajtott Lia.- Olyan, mintha egy bizarr horror-sorozatban élnénk. Szegény Ria halála volt az első évad fináléja, most pedig a másodikban vagyunk. Talán nemsokára Rob is meghal?-borzongott meg.
-Nyugodj meg, hercegnő. Amíg én itt vagyok, operatőrködöm, és nem engedem, hogy egy rossz jelenet becsússzon a forgatókönyvbe.- válaszolta Isaac, Lia szemébe nézett, és megcsókolta.- Bár a stáblistát megváltoztatnám- tette hozzá magában.
Közben Rosie, Anna, és Robin szétszóródva átfésülte a házat. A két lány a hálószobában kutatott, és igazán érdekes dolgokra bukkantak a szőnyegen.
-Baszdmeg!Attól még a bátyja lettem,és nem akarok úgy gondolni rá,mint magára a sátánra!Képzeld el,tisztába vagyok vele,hogy nem normális!-Rob idegesen szorongatott egy szál krumplit.-Furcsa,ördögi,gyilkos!De nem mondhatom azt anyáméknak,hogy fejezzék le és hívjnak papot!Nagy hülyeség volt elengedni őket egy kis elmebeteggel.
-Hívjuk a rendőrséget.Feljelentjük a bűvészt.-jelentette ki Isaac.
-Biztos jó ötlet?
-Van jobb ötleted?!
-Hogy legyen?Betörés és állatkínzás?Betörés,gyilkossági kísérlet,állatkínzás,sátánista tevékenykedés...?-gondolkozott.
-Biztosan sürgősen megkeresnek majd egy sátánista bűvészt.-vágott közbe Isaac.
-Felhívom Rose-t.-Anna előkapta a mobilját,pár másodperc múlva már Rose is bekapcsolódott a beszélgetésbe.
-Szóval betört és bántani akart?-kérdezte Rose.
-Már vagy századszorra mondom,igen.
-Birtokháborítás,állatkínzás...Mindjárt ott vagyok,nyomozósdit fogunk játszani.Hívom Mírát és Liát.Gyorsabbak vagyunk a rendőrségnél.
Anna beütötte a rendőrség számát,aztán Rob kezébe nyomta a telefont.
-Jó napot!Szabó Robin András vagyok és betört hozzám egy elmebeteg bűvész,akit Adam Blackbirdként ismerünk.Inkább pszichopatának mondanám,mert ivott a döglött patkányom véréből.Igen,a véréből.Előtte engem is bántalmazni akart,de sikerült megakadályoznom.Illetve megpróbálta elrabolni a szintén defektes örökbefogadott húgom.Komolyan beszélek.Szóval fel akarom jelenteni birtokháborításért,állatkínz...-Rob rápillantott a képernyőre.-Letették.
-Csodálkozol?-röhögött Anna.-Ha egy vérszomjas pszichopata bűvészről beszélsz, nem nagyon fognak komolyan venni.
Rose és Lia lépett be a nappaliba.
-Míra eltűnt.Nem veszi fel a telefonját.A szülei adtak neki még két hetet.Csak azután költöznek el.
-Jó,most nincs sok szükség rá.-szólt Isaac.-Csak foglalná a helyet.
-Mostanában nem túl aktív.-bólintott Lia.-Megviseli ez a költözés.Messzire mennek.Másokkal is kell még beszélnie.
Fél óra múlva már a ház ajtaját nyitották (attól függetlenül hogy Rob beköltözött, mindnekinek megmaradt a kulcsa).
-Robiiin!- kiáltott Anna.-Megjöttünk, és hoztunk mekit!-csörgette meg a kezében lévő zacskót bizonytásképpen.
A szólongatott fiú rögtön lerobogott a lépcsőn csípőre tolt mackónadrággal, és kikapta Anna kezéből a kaját.
-Azért remélem megmostad a kezed, miután halott denevérkezdeményt fogdostál- fintorgott Isaac, mire Robin hunyorogva ránézett, és a zsebéből előkapott egy zseb-kézfertőtlenítőt, ami -a leírás szerint -99%-ban elpusztítja a kórokozókat.
-Aki állatorvos akart lenni, és bármelyik pillanatban kész elfogyasztani egy fél farmot, mindig hord magánál ilyet.- magyarázta, és nekiesett egy ismeretlen eredetű húshasonlatból készült... valaminek.
Anna közben a levelet két ujja közé fogva olvasta.
-Ennek vámpírszaga van. Fúj.-reagált, mikor megfordította a lapot, és felkavarva a levegőt megcsapta a szag.- De miért nem éreztük amikor Laurával beszélt?...- gondolkodott.- Valami tényleg nagyon nincs rendben azzal a kislánnyal.
-Azon sem lepődnék meg, ha telekinézissel kényszerítette volna Adamet arra, hogy megölje a patkányt.- toldotta meg Isaac.
-Hé, még mindig a kishúgomról beszélsz!-fortyant fel Robin.
-Igen! A démongyerekről, aki ismeretlen vámpír-bűvész hibrid akármikkel beszélget, és akit nem mellesleg alig egy napja ismersz!- kiabált Isaac.
Valami biztosan nincs meg.Valami biztosan kellet a betolakodónak!-gondolta.
Hirtelen rájött,mi hiányzik.Az erkélyen hagyta Cedricet.És ki tud leugrani egy háztetőről?
Rob felrohant a lépcsőn,kirontott az erkélyre.Majdnem letaposta a cipősdobozt.
A doboz teljesen üres volt.Csak egy levél feküdt az alján.
"Tudod,éhes voltam.Veszélyes lett volna veled szórakozni.Amúgy kicsit sűrű volt az patkányos vére.Nem volt elég finom.Csináltam belőle egy vérszívó ks mutánst,de nem engedtem el,nyugi.Elégettem az első adandó alkalommal.A hamvait kikaparhatod a tűzhelyből.
Bírom a szüleid,nagyon okos emberek.Tudják,kivel érdemes foglalkozni.Na meg azt is,kire kell hallgatni.
Ne félj,többet nem jövök.Nincs miért.
A húgod aranyos lány,és megérdemli a rendes szülőket.
Anna okosan kitalálta ki vagyok.Azt viszont nem tudjátok,mi vagyok.
A nevem Adam.Adam Blackbird.
Majd valamikor összefutunk."
Robin rögtön tárcsázta Anna számát.
-Hívd Isaacet!Hangosíts ki!-szólt bele a telefonba.Anna rögtön a bátyjának kiabált,aztán Isaac hangját hallotta.
-Mi van?!
-Mind a ketten jól figyeljetek!Itt volt,és elvitte a döglött patkányomat!Adam Blackbird betört.
-Adam?A bűvész?!-Anna nem hitt a fülének.
-Igen...elégette Cedricet.És megitta a vérét.
-Vámpír.-Isaac lecsapta a telefont.
Az első mondat Robin monológjához tartozik 
És simán kinézem belőle, hogy megöl egy kisállatot!-fejezte be indulatosan Robin, és az asztalra borult kimerültségében.
-Szóljunk a többieknek?-kérdezte bágyadtan Anna, és esetlenül megsimogatta a vállát. Nem gyakran vígasztalt embereket.
-Ne... ne piszkáljuk őket. Úgyis itt a hétvége... legfeljebb holnap írunk nekik egy sms-t.-próbált mosolyogni Robin.- És te is menj haza! Nehogy valami bajod legyen itt nekem!-mondta, és megölelte őt.
Rob pedig beletette az egyik dobozba Cedricet, és kitette az erkélyre, majd elkezdett lefekvéshez készülődni. Letusolt, majd felvette a pizsamagatyáját, és a csap fölé állt, hogy megmossa fogait, ám majdnem lenyelte a fogkrémet, mivel a tükörbe nézve látta, ahogy egy alak suhan el a folyosón. Pedig megbizonyosodott róla, hogy Anna is hazament- ő tette ki a házuk előtt. A csapba köpte a fehér folyadékot, és kiiramodott a fürdőszobából. Az összes villanyt felkapcsolta, ami az útjába került, miközben körbejárta az egész házat; a padlásra zseblámpával ment fel.
Miután megbizonyosodott arról, hogy senki sincs rajta kívül a házában, befeküdt az ágyába, és azonnal elaludt.
Éjszaka azonban többször felriadt. Minden alkalommal egy ugyan olyan alkatú árnyat látott az ágya végében, mint amilyet a tükörben is... ám amikor kitisztult szeme előtt szobája képe, a kísértet eltűnt. Nem igazán tudta mire vélni a dolgot.
Hajnalban nyugtalanul felkelt, és valamilyen földöntúli izgalommal sétált le a konyhába. A lépcsőn leérve felkattintotta a lámpát a gyér fények miatt, és látta, hogy a bejárati ajtó résnyire nyitva állt- ez viszont lehetetlen! Ő maga zárta be amikor razziát tartott az éjjel.
Közelebb lépett, és becsukta. A fehér fának támaszkodott, és gyanakodva körbenézett- közben érezte, ahogy a gombkilincs langyosan a hátának nyomódik. Tehát nemrég használták a bejárati ajtaját...
-Hát...ez kurva jó!Ez tényleg kurva jó!-nyöszörgött Robin.-Hazamegyek,a szőnyeg tiszta sár.Cedric pedig döglötten,véresen fekszik a ketrecében.Valaki megpróbálta kibelezni.
-Sajnálom.Tényleg.De ha nem a húgod volt,akkor az idegen.Ez biztos.
-De Laura egy kislány!Ő nem...ugyan,biztos nem!
-Te tudod.-motyogta Anna.-Találtam ezt-azt a fura kis barátunkkal kapcsolatban.Egy bűnüldöző honlapon gyilkossággal gyanúsítják,és A. Blackbirdként emlegetik.Aztán két vándorcirkusz weboldalán képeket is találtam róla.A pasi bűvész.Nem sima szerencsétlen,hanem profi.
-Láttam már valahol...egyszer,még amikor kissrác voltam,az unokatesóimmal elmentünk egy előadásra.Blackbird is fellépett.Tizenöt-tizenhat lehetett...
-Szerintem nem csak a pénz...-sutyorgott Rosie Lia fülébe, aki elkezdett kuncogni, mikor ránézett Annára.
-Szóval, segítetek pakolni?-kérdezte hülye vigyorral Robin.
-Én nem merek hozzáérni semmihez, ami itt van...- gondolkodott el Isaac, miközben körülnézett a szobában.- Szerintem a poszterrétegek alatt lakik egy komplett második világháborús német ezred...
-Tényleg, szerintetek a posztereket le lehetne szedni egy darabban?... Vagy inkább bontsam ki a falat?- mondta Rob, majd megvakargatta az állát.
Néhány óra múlva...
-Nos, még kell egy forduló... Otthon van Cedric, és egy-két kisebb doboz.-szólt Robin Annának, aki egy laptopon szörfözött éppen.
-Segítsek? -kérdezte. -A többiek szépen itt hagytak...
-Nem kell, köszönöm. -húzta magához közelebb Robin, és nyomott egy gyors csókot a homlokára- és nem bánom, hogy nincsenek itt- kacsintott.
-Egy perverz állat vagy, Szabó Robin!-röhögte el magát Anna, és kituszkolta őt az ajtón, majd visszahuppant a gép elé. Teljesen belefeledkezett az internetbe, és csak akkor eszmélt fel, amikor észrevette hogy Robin zörög a kulccsal. Leugrált a lépcsőn, és kinyitotta neki az ajtót, viszont vissza is hőkölt, amikor meglátta őt hamuszürke arccal, és Cedric véres tetemével. Gyorsan betámogatta, és leültette őt az ebédlőasztalhoz (nyilván az állati maradvány nélkül), gyorsan behozta a kintmaradt dobozokat, és ő is helyet foglalt, mikor Rob belekezdett.
Szinte végszóra nyílt ki az ajtó.De Robék helyett a Szabó házaspár jelent meg.
-Á,szervusztok!-Robin apja elég zavartnak tűnt.-Ha találkoztok Robin Andrással,szóljatok neki az asztalon hagyott borítékról.Nekünk most mennünk kell.
-Laura,gyere!Jössz te is.-mosolygott Rob anyja.
A kislány kifejezéstelen arccal ment a szülei után.Rose ledőlt az ágyra.
-Szóval megtalálta őket.-motyogta.
-És meg is fenyegette őket.-folytatta Lia.
-"Ha találkoztok Robin Andrással...".Mekkora barmok.-mondta Isaac.-Ki nevelte fel ezt a szerencsétlent?Mert hogy nem ezek az emberek,az biztos.
-Fogalmam sincs.
Rob és Anna rohantak fel a lépcsőn.
-Elmentek.És elköltözöm.-jelentette be boldogan Rob.-Eddig se ismertem a szüleim,most meg már annyira sem érdeklem őket.Pakolok,és becuccolok a házba,amit vettünk!Végre használhatom valamire a bankkártyám!Már évek óta halmozódnak rajta a milliók...Az őseim pénze szeret engem!
A szobára döbbent csend ült, és mindenki zavarodottan nézte, ahogy az aranyszemű fiú az ablakhoz rontott. Mire odaért, az idegen messze járt.
-És miben akart neked segíteni, kicsi Laura?-kérdezte mosolyt erőltetve arcára Lia.
-Azt mondta, segít elszöknöm innen. Azt mondta, tudja, hogy nagyon rossz nekem itt, és hogy elvisz egy sokkal jobb helyre.-mondta a kislány, miközben hintázó lábait nézte.
-De te ezt ugye nem hitted el?-szólt közbe Isaac a párkányra támaszkodva, majd közelebb ment- az ilyen emberek csak rosszat akarnak neked. Soha, soha nem szabad velük menni!
-Vele tényleg jobb lenne. Azt mondta, hogy ő lenne az új apukám. Egyébként sem szeretem a mostanit...-utalt Laura Robin szüleire.
-Őket inkább hagyjuk is- sutyorgott Rosie. - Hova mentek egyáltalán? Most komolyan! Mintha transzban lennének... adoptálnak egy gyereket, aztán magára hagyják?! Eléggé kétségbeejtő a helyzet- gondolkodott tovább.
-Szerintem utána kellene néznünk nem csak a fickónak, de Laurának is. Nem tetszik itt nekem valami...- szólt bele Isaac, mostmár teljes hangerővel, mivel a kislány időközben elment a mosdóba.
-Megnyugtató lenne... viszont addig őt is le kellene passzolni valahová- biccentett az ajtó felé Lia is-esetleg a szüleinek?-kérdezte a legcinikusabb hangján.
-Először nem ártana megtudnunk, hogy egyáltalán hol vannak. És Robéknak is meg kellene érkezniük lassan. Ez egy gyorskajálda, ők pedig legalább egy órája elmentek.-aggodalmaskodott Rosie.
A szobára döbbent csend ült, és mindenki zavarodottan nézte, ahogy az aranyszemű fiú az ablakhoz rontott. Mire odaért, az idegen messze járt.
-És miben akart neked segíteni, kicsi Laura?-kérdezte mosolyt erőltetve arcára Lia.
-Azt mondta, segít elszöknöm innen. Azt mondta, tudja, hogy nagyon rossz nekem itt, és hogy elvisz egy sokkal jobb helyre.-mondta a kislány, miközben hintázó lábait nézte.
-De te ezt ugye nem hitted el?-szólt közbe Isaac a párkányra támaszkodva, majd közelebb ment- az ilyen emberek csak rosszat akarnak neked. Soha, soha nem szabad velük menni!
-Vele tényleg jobb lenne. Azt mondta, hogy ő lenne az új apukám. Egyébként sem szeretem a mostanit...-utalt Laura Robin szüleire.
-Őket inkább hagyjuk is- sutyorgott Rosie. - Hova mentek egyáltalán? Most komolyan! Mintha transzban lennének... adoptálnak egy gyereket, aztán magára hagyják?! Eléggé kétségbeejtő a helyzet- gondolkodott tovább.
-Szerintem utána kellene néznünk nem csak a fickónak, de Laurának is. Nem tetszik itt nekem valami...- szólt bele Isaac, mostmár teljes hangerővel, mivel a kislány időközben elment a mosdóba.
-Megnyugtató lenne... viszont addig őt is le kellene passzolni valahová- biccentett az ajtó felé Lia is-esetleg a szüleinek?-kérdezte a legcinikusabb hangján.
-Először nem ártana megtudnunk, hogy egyáltalán hol vannak. És Robéknak is meg kellene érkezniük lassan. Ez egy gyorskajálda, ők pedig legalább egy órája elmentek.-aggodalmaskodott Rosie.A szobára döbbent csend ült, és mindenki zavarodottan nézte, ahogy az aranyszemű fiú az ablakhoz rontott. Mire odaért, az idegen messze járt.
-És miben akart neked segíteni, kicsi Laura?-kérdezte mosolyt erőltetve arcára Lia.
-Azt mondta, segít elszöknöm innen. Azt mondta, tudja, hogy nagyon rossz nekem itt, és hogy elvisz egy sokkal jobb helyre.-mondta a kislány, miközben hintázó lábait nézte.
-De te ezt ugye nem hitted el?-szólt közbe Isaac a párkányra támaszkodva, majd közelebb ment- az ilyen emberek csak rosszat akarnak neked. Soha, soha nem szabad velük menni!
-Vele tényleg jobb lenne. Azt mondta, hogy ő lenne az új apukám. Egyébként sem szeretem a mostanit...-utalt Laura Robin szüleire.
-Őket inkább hagyjuk is- sutyorgott Rosie. - Hova mentek egyáltalán? Most komolyan! Mintha transzban lennének... adoptálnak egy gyereket, aztán magára hagyják?! Eléggé kétségbeejtő a helyzet- gondolkodott tovább.
-Szerintem utána kellene néznünk nem csak a fickónak, de Laurának is. Nem tetszik itt nekem valami...- szólt bele Isaac, mostmár teljes hangerővel, mivel a kislány időközben elment a mosdóba.
-Megnyugtató lenne... viszont addig őt is le kellene passzolni valahová- biccentett az ajtó felé Lia is-esetleg a szüleinek?-kérdezte a legcinikusabb hangján.
-Először nem ártana megtudnunk, hogy egyáltalán hol vannak. És Robéknak is meg kellene érkezniük lassan. Ez egy gyorskajálda, ők pedig legalább egy órája elmentek.-aggodalmaskodott Rosie.A szobára döbbent csend ült, és mindenki zavarodottan nézte, ahogy az aranyszemű fiú az ablakhoz rontott. Mire odaért, az idegen messze járt.
-És miben akart neked segíteni, kicsi Laura?-kérdezte mosolyt erőltetve arcára Lia.
-Azt mondta, segít elszöknöm innen. Azt mondta, tudja, hogy nagyon rossz nekem itt, és hogy elvisz egy sokkal jobb helyre.-mondta a kislány, miközben hintázó lábait nézte.
-De te ezt ugye nem hitted el?-szólt közbe Isaac a párkányra támaszkodva, majd közelebb ment- az ilyen emberek csak rosszat akarnak neked. Soha, soha nem szabad velük menni!
-Vele tényleg jobb lenne. Azt mondta, hogy ő lenne az új apukám. Egyébként sem szeretem a mostanit...-utalt Laura Robin szüleire.
-Őket inkább hagyjuk is- sutyorgott Rosie. - Hova mentek egyáltalán? Most komolyan! Mintha transzban lennének... adoptálnak egy gyereket, aztán magára hagyják?! Eléggé kétségbeejtő a helyzet- gondolkodott tovább.
-Szerintem utána kellene néznünk nem csak a fickónak, de Laurának is. Nem tetszik itt nekem valami...- szólt bele Isaac, mostmár teljes hangerővel, mivel a kislány időközben elment a mosdóba.
-Megnyugtató lenne... viszont addig őt is le kellene passzolni valahová- biccentett az ajtó felé Lia is-esetleg a szüleinek?-kérdezte a legcinikusabb hangján.
-Először nem ártana megtudnunk, hogy egyáltalán hol vannak. És Robéknak is meg kellene érkezniük lassan. Ez egy gyorskajálda, ők pedig legalább egy órája elmentek.-aggodalmaskodott Rosie.A szobára döbbent csend ült, és mindenki zavarodottan nézte, ahogy az aranyszemű fiú az ablakhoz rontott. Mire odaért, az idegen messze járt.
-És miben akart neked segíteni, kicsi Laura?-kérdezte mosolyt erőltetve arcára Lia.
-Azt mondta, segít elszöknöm innen. Azt mondta, tudja, hogy nagyon rossz nekem itt, és hogy elvisz egy sokkal jobb helyre.-mondta a kislány, miközben hintázó lábait nézte.
-De te ezt ugye nem hitted el?-szólt közbe Isaac a párkányra támaszkodva, majd közelebb ment- az ilyen emberek csak rosszat akarnak neked. Soha, soha nem szabad...
szóismétlés level végtelen
*A kislány egy ismeretlennel beszélt.
A többiek csendesen üldögéltek,Laura pedig dúdolt.
-Hmm.Meg kéne nézni Robint.-jelentette ki Rose.
-Szerintem is,elég rég óta bent van.-bólintott Anna.
-Itt merjük hagyni?-suttogta Isaac és a kislány felé nézett.
Nem gondolkodtak sokat,és mivel nem volt önként vállalkozó,aki Laurával mert volna maradni,mind Robin után mentek.
-Hogy vagy?-kérdezte Míra.
-Áhh,jobban.Sőt.Ami azt illeti lemegyek enni.-közölte a fiú és felpattant a szőnyegről é lerobogott a lépcsőn.
-Hogy mi van?-nézett körül Isaac.-Ez totál hülye.
-Tudjuk.
Leballagtak a lépcsőn,Rob szülei felszzívódtak.Ahogy Robin is.
-Ez meg hova lett?-nézett körül Rose.A csapat meghalotta a kisbusz hangját.
-Hova mész?!-kiáltott ki az ajtón Míra.
-A Mekibe,éhes vagyok.
-És nem mehetünk?-kérdezte Anna.
-Ja,persze.Valaki marad Laurával?
-Én maradok.-közölte Lia.-Még valaki?
-Nem gondoljtáok hogy fura a kiscsaj?Inkább maradnék.-közölte Rose.
-Nem hagyom egyedül őket.-szólt bele Isaac.
-Én meg éhes vagyok.-hisztizett Robin.-Jön valaki vagy sem?
-Valaki vigyázzon rá.-bökött Rob felé Míra.-Én megyek,de a házunk előtt kiszállok,anyu most hívott.
-Akkor megyek.Mit kértek?-kérdezte Anna.A többiek leadták a rendelést,és Robin beindította a kocsit.
Eközben a többiek az ajtóban beszélgettek.
-Basszus,Laurát meg fent hagytuk!-csapott a fejére Lia.
Felmentek Robin szobájába,és beszélgetést hallottak.A kislány egy férfivel beszélt.Felrontottak a szobába,Laura pedig az ágyon ülve beszélgetett egy szőkésbarna hajú,hosszú,fekete kabátot viselő férfivel.
-Hé,ki maga?!-rontott be a szobába Isaac.Mielőtt lerohanta volna,az idegen fogta magát,intett,és nemes egyszerűséggel feljebb húzta magán a kabátot,és kimászott a tetőre,majd leugrott az ereszről,és eltűnt.
-Oké,én teljesen megzavarodtam.-idegeskedett Lia.
-Ki a fészkes fene volt ez?-ütött a falba Isaac.
Rose Laurához lépett.
-Ki volt ez?-kérdezte.
-Azt nem tudom,csak annyit,hogy segíteni akar nekem.
-A bátyjára ütött.-mondta Rosie mosolyogva,mire Rob kihúzta magát.-Mindenki a tökéletesre akar hasonlítani-kacsintott,és bekapott néhány szem mazsolát.-Ömm...biztos,hogy ez jó ötlet a rosszulléted után?-kérdezte Anna aggodalmaskodva,mire a többiek csak megvonták a vállukat.-Nem.-hallatszott az egyértelmű válasz,de a következő pillanatban Robin a fürdőszobába rohant.-Le kellett volna kopognunk.-motyogta Lia.Laura ezalatt lekuporodott az ágyra,és bátyja CD-it kezdte el nézegetni.Teljes nyugalomban ült,és teljesen kizárta azt,ami körülötte történik,egy furcsa dallamot dúdolva.
-Ez azért szemétség valamilyen szinten.Olyan,mintha Robin "nem lenne elég jó".-mondta Míra.A földszönten Robin szülei egymásra mutogattak.Robin zavarodottan kapkodta a fejét köztük,és közben Laura majdnem leszaggatta a kezét.-Tudjátok mit,elég.Én mentem.-Robin nem volt kiváncsi rá,ahogy "ővoltővolt" ovis veszekedést folytatnak a szülei.Laura felnézett rá,és megkérdezte:-Akkor ők a szüleim?-Ja.-mondta Rob.-Akkor ezek szerint te vagy a bátyám.-Szintén ja.-Hú,dde jó.Sose volt még tesóm.-csodálkozott a kislány.Rob nem tudta eldönteni,hogy imádja vagy utálja.Végülis Laura nem tehet semmiről.A házban járkálva nyitottak be minden szobába.Egy rózsaszín szobánál megállapodtak.-Gondolom ez a tied.-mutatott a szobára a fiú.-Ez borzasztóan ronda.-ráncolta a szemöldökét Laura.Erre Robin elröhögte magát:-Éljen,telitalálat!Benyitottak Robin szobájába is.A csapat elfoglalta a sötét szobát.-Neked nincs ablakod?-kérdezte Anna.-De van.-Aztán Rob egy mozdulattal lerántott a falról olyan 10 réteg posztert.-Hmm,de régen láttam.-És a szüleiddel mi újság?-Szerintem még mindig nem tudják hogy milyen rendezvényen vannak.-felemelte egy szekrény tetejét.-Kértek mogyit?Vagy kesudiót?Esetleg valami édességet?-Ez egy komplett közért.-közölte Laura.-A kesudió finom?
Mindenki megdöbbent,és értetlenül álltak a dolgokhoz.-Na jó. De ha apukádék fogadták örökbe,akkor ki volt az az öregasszony aki átnézett a lelkünkön?-kérdezte Lia,miközben összehúzta a szemét.-Ki tudja?...Mondjuk lehet,hogy nem is érdekes. Ha engem kérdeztek,cipeljük Robinékhoz akislányt,és hagyjuk,hadd beszélje meg ő az ősökkel.-mondta Isaac.-Igen,az lesz a legjobb...-gondolkodott Rob még mindig falfehéren. Visszaszálltak a kisbuszba.-Csak én érzem úgy,hogy túl gyorsan pörögnek az események?-kérdezte Anna,akinek az utóbbi órákban szinte nem is lehetett hallani a hangját.-Úristen,te is itt vagy?-kérdezte Míra,mire mindenki felröhögött.-Na jó,mindegy. Megárt a sok utazás ebben a kisbuszban...-gondolkodott el a lány.A jármű most Robinék háza előtt parkolt le,a csapat pedig csordaként vonult be az előszobába,Laura,és Robin vezetésével. Az újdonsült testvérpár bement a konyhába,a többiek pedig felcaplattak az emeletre.A szülők az étkezőasztalnál ültek,mivel mindketten akkortájt érkeztek haza. A küszöbön állva Robin megköszörülte a torkát.-Khmm..azt hiszem,meg kellene beszélnünk valamit.-mutatott a kislányra.
Közben a többiek Robin szobájában beszélgettek.-Csak nekem furcsa,hogy a szülei úgy fogadtak örökbe egy gyereket,hogy őt konkrétan meg sem kérdezik?-utalt Rosie Robra.
-Szia.-köszönt a kislány.-Öhm...szia,hogy hívnak?-Rob óvatosan közeledett a kanapé felé.-Laura.Téged?-a kislány egész barátságos volt.-Robin vagyok.Ki hozott ide,és egyáltalán miért vagy itt?-Hm,nemtudom.A néni ide hozott.-felelte Laura.-De...a néni nem a rokonod?-Nem tudom ki ő.Csak úgy kihozott az árvaházból.-Áá,értem.-bólogatott Robin.-És most hogyan tovább?-kérdezte Lia.-Nem maradhat itt.-szólt Míra.-Hát az tuti...de,akkor mit kezdjünk vele?-Vigyük vissza az árvaházba.-mondta Rose.Öt perc múlva már az autóban ültek.Az árvaház előtt leparkoltak,és beléptek a angy vaskapun.-Üdv!Ez a kislány hozzánk keveredett,egy idős asszony hagyta a házunkban.Állítólag Laurának hívják.-lépett a recepcióhoz Isaac.-Üdv,ha jól tudom ezt a kislányt már örökbefogadta bizonyos Szabó András.-válaszolt a recepciós.-Mi vaaaaaaan?Apámék örökbefogadtak egy gyereket?-értetlenkedett Robin.
-A jelek szerint.
Ismét Rosieba fojtották a szót,aki mérgében inkább leült a(z újkorában még) vajszínű kanapéra,miközben a többiek óvatosan kinyitották az ajtót,melyen valaki másodpercekkel korábban dörömbölt. A zárszerkezet halkan nyikorgott.A padlás küszöbén egy idős,zilált arcú nő állt,csapzott kontyából néhány szürkés tincs szemébe lógott.Meggörbült hátán brokátfüggönyként lógott előre fekete ruhája,tekintete őrültségről árulkodott.Lassan megszólalt:-Itt van a gyerek. Lent,a nappalitokban. Én már nem bírtam tovább... Sok szerencsét.-hangja, a monológja végénél inkább hörgés volt,mintsem emberi hang. Senki sem értette,hogy miről beszélt,de nem merték tőle megkérdezni.A nő túlságosan különös volt.Talán boszorkány. Ki tudja... Miután üveges szemekkel végignézett a társaságukon,mindegyikükön elidőzve,megfordult,és lecammogott a lépcsőn ibolyaszagot hagyva maga után.
A csapat hátán még percekkel később,a nő eltűnése után is a hideg futkározott. Rob ocsúdott fel először,és lepattogott a feljárón a nappaliig. A fotelben egy kislány ült,vasalt szoknyában,tojáshéjszínű blúzban,és egyáltalán nem az látszott rajta,hogy egy bolond vénasszony nevelte őt eddig. Különben nagyjából hét éves lehetett.
-Hát,lényegében lenne egy tervem.-kezdte.Ekkor megcsörrent Robin mobilja.-Igen?-vette fel a fiú.A többiek csendesen hallgatták ahogy Robin tárgyal a vonal másik végén csüngő alakkal.Mikor végre letette,mindenki rávetette magát:-Na,mi van?-kérdezte Míra.-Haza kéne mennem.-jelentette be Robin.-Nemááár.Minnél több időt kellene együtt töltenünk,amíg tudunk.-Míra,ráérünk még beszélgetni.De én most megyek enni.-Te állat.Bármi lehet a konyhában.És már nincs mit kihánynod.-ellenezte Rose.Rob mit sem törődve mások véleményével elindult .A többiek bámultak ki az ajtón.Aztán hirtelen eszeveszett tempóban rohant vissza Robin.-Van odalent egy idegen nő,aki egy gyerekről hadovál.Halljuk a tervet!
-Nem kell mindjárt leharapni a fejemet.-ült le Míra a földre,és elkezdte piszkálni a cipője orrát.-Csak nekem furcsa,hogy most nem a föld alatt vagyunk?-kérdezte merengve Anna.-Nem...de úgy gondoltam,ideje újítani.Meg egyébként is. A szellemek mindig a padlásokon "laknak"...nem?-motyogott.-Na jó,Mindenki sejti,hogy nem véletlenül hoztál minket ide. Gondolom van egy elméleted,terved,valami.-kacsintott Lia
-Robin?-kérdezte Anna.-Már biztos felment.-mondta Míra.-Ugyan hogy ment volna fel,ha ott volt szétterülve?-Ki érdekel?Gyere már!-szólt Isaac a húgára.-De,akkor hagyjuk lent egy kitudja mivel?Én tuti maradok.-Nem maradsz.Jössz.Előkerül,nagyfiú már.
-És ha nem?-Mondom előkerül.
Elindultak felfelé,már Isaac zárta volna az ajtót,amikor észrevette,hogy Rob vomszolja fel magát a lépcsőn.-Gyertek gyorsan!-kiált hátra Isaac.Rose,Anna,és Lia előrobogott a sötétből.Lesszaladtak a lépcsőfordulóba,és segítettek Robinnak.-Hol voltál?-nézett rá aggódva Rose.-Mosdóban.-nyögte ki Robin.-Tisztára kikészültem.Kihánytam mindent.Sikerült a félájult Robot felvonszolni a padlásra.-Jól vagy?-kérdezte Míra,amikor megpillantotta Robint.-Persze,minden ok.Kihányta konkrétan a beleit.Gyenge mint a harmat,mert egy gramm kaja sincs a gyomrában.-gúnyolódott Rose.-És akkor?Csak hányt.Mindenki szokott hányni.Szerintem nemsokára jobban lesz.-mondta Míra.-Míra,ne légy már hülye.Normális esetben ő egy mammutcsaládot is képes megenni.-közölte Anna.
-Na.Ennyit a három napról,meg a "ki tudja,hogy térnek vissza" dologról.. mit csináljunk?-szegezte a végén a kérdést Míra Rosienak.-Először is,az a legfontosabb,hogy ne essünk kétségbe. Másodszor pedig:van ennek a háznak padlása?-rágta szája szélét a megszólított.-Van,persze!Amikor Anna visszajött Robbal..tudod,amikor bevásároltak a ház kipofozása előtt!Na,akkor én segítettem nekik felvinni a raklapokat.-Ez esetben siessünk fel oda!-kiáltotta Rose,és megindult felfelé a lépcsősoron.
Az őrültekháza lent abbamaradt. Lia felemelte fejét az asztalról,és óvatosan kilesett az ujjai között..nem volt túl biztató a látvány:a frissen festett falon vízfoltok voltak,a mosogató feletti csempe pedig össze volt törve.-Legalább stílusos.-mondta Isaac feltápászkodása közben,a szekrényre mutatva,aminek kitörte az ajtaját.
Rose latinul motyogott.Megjelent egy női alak.Isaac érthetetlen módon a szekrénynek vágódott.Robin megpróbált elfutni,de rosszul lett,és összesett.Már csak egyedül Rose volt talpon...és Míra.
Mindenki ledöbbent,Egy ideig csak hallgattak,majd kiszálltak a járműből. Csendben bementek a házba. A metsző némaságot Rosie törte meg.-Mikor indultok?-kérdezte elfúló hangon Mírától-Két hét múlva.-válaszolt a lány.-Jaj,nem jó ez az érzelmektől túlfűtött hangulat...-tűrte hátra haját Isaac,és a könyökére támaszkodott. Lia mellette bekapott egy mogyorót,és halkan rágcsált,a többiek meg próbálták feldolgozni az utóbbi időszakot. Így összesen,mindent.A hallgatás kezdett kínossá,és egy kissé unalmassá válni,de nem kellett,hogy sokáig várjanak: az ablak egy éles reccsenéssel kicsapódott,és a befújó szél esőcseppeket reptetett össze-vissza a konyhában. De a szemek kezdték elveszteni amorf formájukat,és egy alakzatot vettek fel.
A fórumokhoz csak blöki.hu tagok szólhatnak hozzá!
A fórumokhoz történő hozzászólással elfogadod a fórumszabályzatot.
Pamacs Emlékére hozzászólt a saját képéhez
kb 5 órája
hoffmannsaci bejelentkezett a blökire
kb 5 órája
feriburkusbalufrici bejelentkezett a blökire
kb 8 órája
Nitacyca bejelentkezett a blökire
2 napja
kincseim2 bejelentkezett a blökire
3 napja
Ada és Lilko barátok lettek
2024. April 21.
Ada és Lola barátok lettek
2024. April 21.
hirmannszilvi bejelentkezett a blökire
2024. April 21.
Akkor kezdhetünk?