‹‹‹ vissza Cuki adatlapjához vagy blogjaihoz

Írta Almacsutka gazdi (Cuki), 2015. May 28. 19:03:51 #24709

Búcsúzás

Kedves Blöki tagok!
Sajnos szörnyű hírt kell közölnöm. 2015. május 23-án Cuki cicánk, megtalálta az örök békét. Nagyon szerettem őt, és nagyon szeretni is fogom. Ezt az üzenetet, ugyan könnyekkel küszködve megírtam. Most már teljes mértékben együtt tudok érezni, a gyászoló gazdikkal.
2015. május 23-a egy emlékezetes nap lesz. Sajnos, elütötték éjszaka. Az a rossz a lakóhelyünkben, hogy nem olyan közel (két háznyira) van egy főút, ahol nagyon sok busz és egyéb jármű jár. Az én kis bogaramnak az volt a veszte, hogy imádott az út közepén feküdni. Ez hozta a vesztét. Sajnos a mai napig hullatom a könnyeim iránta, és nem fogom soha elfelejteni, mert ő az én cicám lesz, még a túl világon is.
Emlékezzük rá, mint a világ legédesebb cicájára.

Hozzászólások száma: 4

Írta Almacsutka gazdi (Kormos), 2016. April 24. 19:57:51 #1783995

Köszönöm mindenkinek az együttérzést! Így egy év után már arra gondolok, milyen jó volt vele...

Írta Bardoo gazdi (Rudinho), 2015. June 27. 11:50:58 #1671760

Részvétem :'( . Cirmi testvére is így halt meg és Cili is

Írta rexsona gazdi (frici), 2015. May 29. 17:43:06 #1660020

Nyugodj békében!!Át tudjuk érezni ,milyen fájdalom elveszíteni szeretet kis állatkánkat,sajnos nekünk is két cicánkat ütöttek már el!!

Írta hoffmannsaci gazdi (Jenny), 2015. May 29. 11:36:30 #1659830

...

Szivárvány-híd...



Elveszteni egy szeretett állatot mindig nehéz.

A körülményektől függetlenül mindenki végigmegy a bánat különböző fázisain, s hogy mennyi ideig tart, nincs kőbe vésve, hanem mindenkinek saját természetétől függ. Ők nemcsak egyszerű állatok voltak számunkra, hanem a családunk tagjai, a gyermekeink.

Néhányan nincsenek tudatában annak a különleges, erős kapocsnak, mely a házikedvenc és gazdája között feszül, és nem tudnak együttérezni velünk, az elvesztett állatot gyászoló gazdával. A szomorúságból való kilábalásban segít, ha olyan emberek vesznek körbe bennünket, akik odafigyelnek, szeretik az állatokat, és osztoznak a fájdalmunkon.

A legfontosabb, amit emlékezetünkben kell tartanunk, hogy szerettük őket, és ők szerettek minket. Gondoskodtunk róluk, igyekeztünk törődni velük, és figyelni az egészségükre. A fájdalom, amit érzünk, a legjobb bizonyíték arra, mennyire szerettük őket.

Barátunk most már egy békés helyen van, egészségesen, megújulva. Játszik, pattog, makog, és várja az időt, amikor újra találkozhat velünk, és áthaladhatunk a hídon, az örökkévalóságba. A mennyországtól innen van egy hely, amit úgy hívnak: a Szivárvány-híd.





Amikor egy állat, aki közel állt valakihez meghal, a Szivárvány-hídhoz jut. Egy nagy rét terül el a lábánál, hogy minden állat szaladgálhasson, és együtt játszhassanak. Állandóan süt a nap, és elegendő étel, ital található ott, hogy mindenki kényelmesen érezze magát.

Azok az állatok, akik betegek, vagy öregek voltak, visszanyerik egészségüket és életerejüket. Akik megsérültek, sebeik begyógyulnak és olyanok lesznek, mint ahogyan fiatalon ismertük őket.

Az állatok boldogok és elégedettek, kivéve egy dolgot: hiányolják azt a valakit, akit szerettek, akit hátrahagytak.

Minden állat együtt kergetőzik és játszanak, de eljön a nap, amikor valaki egyszer csak megáll, és a távolba tekint. Tekintete elszánt, teste lelkesen reszket. Egyszer csak elszakad a csoporttól, a fű fölött szinte repülve, lábai egyre gyorsabban és gyorsabban viszik előre.

Megpillantja gazdáját, és amikor gazda és hű kedvence végre találkoznak, egymásba kapaszkodnak örömmel, hogy soha ne váljanak el többé....