‹‹‹ vissza Bessy adatlapjához vagy blogjaihoz

Írta cody012 gazdi (Bessy), 2014. June 30. 18:53:40 #24225

Az életemről eddig, röviden.

Sziasztok kedves barátaim!:)
Ezt a blogot azért hoztam létre, hogy nagyjából belássatok az életembe, és abba, ami eddig történt velem. Hogy egy kicsit jobban megismerjetek.

Szerelem csikóként születtem meg, 2002. 02.14.-én Valentin napon. Nem nagyon voltam tervben, de hát így történt. Amint elértem azt a kort hogy leválaszthattak az anyámtól, azonnal eladásra kerültem. Egy idősebb igahúzó nagytestű herélt mellé kerültem. Tőle tanultam, szoktatgattak új gazdáim a dolgokhoz. Aztán elértem a 3 éves kort. Jöttek az új dolgok. Nyereg, kantár, zabla, ilyen-olyan hámok, minden féle furcsa dolog. Az ember súlyát, jelenlétét hamar megtanultam, nem hisztiztem sokat csak néha-néha egy picit, akkor viszont nagyon. Hamar beleszoktam a dolgok rendjébe, megtanultam mindent amit tudnom kellett, tudtam már lovaskocsit is húzni, ezután pedig ismét eladásra kerültem. Egy kisebbségi család (nem szeretnék csúnyán beszélni) vett meg. Itt kezdődtek a problémák. Nagyon pici bokszba állítottak. Helyen nem volt lefeküdni, de még megfordulni sem, ráadásul egész nap kikötve álltam, ha esett az eső a tetőn lévő lukak miatt mindig eláztam. A kertbe csak nagyon ritkán engedtek ki, nem akarták hogy tönkretegyek valamit. Egész nap hajtottak, és amikor már nem volt velem dolguk visszadugtak a bokszba. Naponta kaptam verést. Mindenért megütöttek, pedig volt hogy nem szándékosan tettem amit tettem. Unatkoztam. De rettenően. Rossz szokásom alakult ki, karórágó lettem (mi lovak nem tudunk hányni, tehát ezért olyan nagy baj ez a rossz szokás. Ráfogok valamire például egy vastag faágra, szétnyitom állkapcsom és nyelni kezdem a levegőt, ami nem tesz nekem jót, de nem tudok róla leszokni.) és sokszor akartam kárt tenni magamban. Elkezdtem félni az emberektől, rettegtem mindentől ami velük kapcsolatos. Rúgtam, haraptam csíptem és verekedtem mindenkivel aki csak felém jött. Még az egészen pici gyerekeket is elkergettem magam mellől. Aztán egy nap végre ismét eladásra kerültem. Ekkor voltam 9 éves körülbelül. Egy pár birkáért cserébe lettem eladva. Új gazdáim lovasok voltak, sok lovuk volt, hatalmas terület, zöld legelők, minden ami kell egy lónak. Igen ám, de én nem bíztam bennük sem. Kiengedtek a legelőre már első nap. Ott ki is tomboltam magamat ám! Fel alá futkároztam, boldog voltam végre! Este azonban megpróbáltak elkapni. Nem rossz szándékból, csak a helyemre szerettek volna vinni. Én azonban nem engedtem. Több órán keresztül kitartóan kergettek, hívogattak. Aztán győzött az éhség, megadtam magamat nekik. Sok mindenen mentem keresztül. Egy csomószor támadtam új embereimre, ledobáltam őket a hátamról, felrúgtam őket ha le akartak ápolni, és minden ehhez hasonló dolgot megtettem velük. Aztán rájöttem, hogy jó emberek is léteznek. Ismét elkezdtem bennük bízni. Sokat köszönhetek nekik. Míg náluk voltam kétszer született csikóm. A végére már annyira kezesbáráyn lettem, hogy a két éves kisgyerekek biztonsággal vezethettek maguk mellett, és lovagolattak szabadon a hátamon. Feléledtek bennem anyai ösztöneim, amit a mai napig űzök, hisz minden kölyök vagy gyerek állattal és emberrel úgy bánok mintha a tulajdon gyermekem lenne. Ám kedves gazdáim pénzügyi problémákba este. Nekem mennem kellett. Eladtak. Így kerültem mostani embereimhez. Eleinte nem szerettem őket sem. Edót a fő fő gazdimat, megharaptam, megcsíptem, lábára tapostam, nem igazán kedveltem. De kitartott mellettem, adtam neki egy esélyt. A hely ahova kerültem egyébkén (nevet nem szeretnék írni, maximum privátban!) rettentően rémes volt. Eleinte rendesen kaptam ennivalót, volt saját bokszom is. Igen ám, de pár hét alatt elekzetdem fogyni. Igen szép iramban. Olyan ember ült rám mindig, aki arra a gazdámra emlékeztetett, aki mindig vert, és bántott engem. Hisz ő is ugyan ezt tette csak a hátamon ült. Gazdáim nem tettek ellene semmit eleinte, hisz a főfő gazdim szülei nem értenek a lovakhoz, és ők eleinte nem is látták hogy bánik velem ez az illető. A Főfő gazdi aztán kis segítséggel észhez térítette őket. Szerencsére. Én sosem voltam bunkó főfő gazdival és a kistesójával ha rámültek de már a földön állva sem. Hisz szeretem őket nagyon! Viszont G-vel (a bunkó lovassal aki ült rajtam) mindent megtettem. Le is dobtam kétszer magamról. Amiért mindig megvert. Lényeg ami lényeg, erről a helyről is elmentünk. Most új otthonom van. Szálender lovastanya, Göd. Itt rettentő jól érzem magam, csudi boldog lettem! :D
Végre igazán lóként viselkedhetek. Hízok (mellesleg 150 kilót fogytam azon a régi helyen...) és játszok minden nap. Gazdit már nyerítve várom hogy jöjjön, odamegyek hozzá ha hív, zokszó nélkül követem. Végre sínen vagyunk azt hiszem. :)
És remélem így is marad minden. Hisz én tanulok gazditól, ő tanul tőlem. Mert mi egyek vagyunk. És bár két különböző nyelvet beszélünk, én értem őt, ő ért engem. <3
És angyon szeretem! <3

Hozzászólások száma: 1

Írta rexsona gazdi (Szultán), 2014. July 04. 16:25:13 #1501735

Nagyon szép vagy,sok minden jót kívánok új gazdid mellett!!!