Írta ÉvaésNégylábú_társai gazdi (Nancy emlékére), 2015. August 28. 19:35:48 #24845

Anyáékhoz kerülésem története

1998-ban születtem. Gazdikám meghalt, és az Illatos útra kerültem a lányommal együtt. Jöttek azok a kék, popófejű kutyás felsőrészben levő lányok, akik azt mondták, elmegyünk egy jobb helyre, amit úgy hívnak, hogy NOÉ Állatotthon, és lányom is velünk jön. Lányom szeretett ott lenni, de én nem. Nagyon fájt, hogy meghalt a gazdikám, és egyedül maradtam. Nem volt kedvem enni sem, felkelni sem. Jött ugyanolyan popófejű kutyás pólóban levő lány mint a többiek, és azt mondta, hogy beszél az anyukájával, és megkérdezi, hogy odamehetek-e hozzájuk, persze csak akkor, ha nem bántom a macskákat. Nem is szóltam, csak feküdtem. Mindegy volt nekem, csak el innen. Nagyon szerettek, jó hely volt, de én nem éreztem jó magam ott. Főleg azért, mert a lányom nem egyszer csinált kajaribilliót, és volt, amikor én húztam a rövidebbet. Hibába szeretgettek, dédelgettek, én családra vágytam. Egyszer csak újra jöttek, és mondta a lány, hogy mehetsz anyáékhoz. Hidd el imádni fognak. Betettek egy autóba, és elvittek egy emeletes házba, ahol kert is volt. Nagyon meg voltam szeppenve, de úgy voltam vele, hogy mindegy, nem is érdekel. Mikor oda értünk, anya lánya csöngetett, és jött anya, apa. Bementünk, és volt ott egy fehér uszkár, Hedvig volt a neve, és jöttek a macskák, nézegettek, szagolgattak, az egyik felugrott az asztalra, és ledobott egy csirkenyakat. Gondoltam, hogy az enyém, mert senki nem mozdult, Hedvig sem. Odaszaladtam, és megettem. Mindenki nevetett, átölelt. Pusziözön, simi özön, mindenki örült, hogy ettem. Boldogan felfedeztem mindent, nem akadályozott benne senki. Felmehettem az ágyra, a fotelba. Sőt, az egyik fotelt megkaptam, az volt a kedvenc helyem, már amikor Hamvaska nem túrt ki. Mindig együtt mentünk sétálni. Azt mondták, ideiglenesen lakom itt, ha valaki belém szeret, akkor elköltözhetek hozzá. Nem szeretett belém senki, ideigleneseim, imádtak, része lettem a családnak.

kommentek száma:1tovább