Írta hencsike121 gazdi (Kántor), 2015. July 15. 11:38:49 #24787

Fortune

Mikor betöltöttem a 17-et megkaptam a csodálatos Fortunet, senkinek nem jelentett semmit az akkor még csöpp keverék, mely nekem már akkor is reményt adott.
Szüleim válásáról akkor még nem tudtam, így mit sem sejtve sétálgattam az utcán édesapám és édesanyám mellett, mikor rátaláltam a sáros kis szőrpamacsra.
Szia drága. térdeltem le a kölyöktől pár méterre. Remegett, fehér szőre felismerhetetlen volt, bordái láthatók voltak.
Vigyázz, meg ne harapjon! Mi van ha veszett? Jézusom, menj el onnan az isten szerelmére! hallottam édesanyám hangját, de mit sem törődve vele e közeledő, remegő kölyökre néztem. Nyelvét kifelé dugdosta szájából, mintha meg akarna nyalni ilyen távolságból. Lassan bicegett hozzám, farkát úgy csóválta, hogy az egész teste beleremegett, füleit hátracsapta és a földön kúszva jött oda hozzám.
Istenem, de gyönyörű vagy.. motyogtam leginkább magamnak, majd megérintettem a kölyköt aki kétségbeesetten bújt hozzám kapcsolat hiánya miatt. Mosolyogva felemeltem, nem törődve vele, hogy a kölyök saras, és talán bolhás, vagy esetleg tetves is lehet. Hazaviszlek. - suttogtam mosolyogva a szőrébe. Nem érdekelt akkor semmi, sem a szüleim gondolata, sem az, hogy a pici albérletembe mégis, hogy fogunk kettesben élni. Akkor és ott tudtam valamit, hogy az a kutyus nekem volt szánva, és nem hagyhattam ott.
Fortune nagy szukává cseperedett, akivel nap mint nap meg kell osztanom a kanapémat, ugyanis nagy mérete ellenére imádja a kanapémat, főleg ha én is ott ülök.

A történetet én találtam ki, ha valakit érdekelnek még hasonló, hosszabb történetek nyugodtan megkereshet, és megadom a nyilvános blogom oldalát ;)