‹‹‹ vissza Csibike adatlapjához vagy blogjaihoz

Írta hoffmannsaci gazdi (Csibike), 2013. March 25. 11:43:42 #22716

TAVASZCSALOGATÓ

Tavaszcsalogató vers

Esik a hó, fúj a szél,
visszaosont, itt a tél.
Újra támad, hideggel,
minden ágat dér lep el.

Úgy sejtettük, mesze ment,
hegyen tanyáz, odafent.
Gleccserekből házat rak,
karácsonyig ott marad.

Nem így történt, visszajött,
kertek alatt felszökött.
Ködöt gyártott, jégcsapot,
hózáporból pamlagot.

Unjuk már a zord ravaszt,
nagyon várjuk a tavaszt.
Hívatlanul bújt elő,
rossz volt a téltemető?

Vegyünk vállra maskarát,
farsangi rút, vad gúnyát,
nagykolompot, kereplőt,
telet, deret ijesztőt.

Csattogtassunk karikást,
égessünk máglyarakást,
szórjon szikrát, meleget,
így űzzük el a telet.

Már a kecses hóvirág,
domboldalon kandikál.
Előbújt, ő nem halaszt,
vígan várja a tavaszt.

Zsendülget a fű, a rét,
kóstolgatja hó levét.
Zöldellik már a határ,
késlekedni, tudja, kár.

Őzek, nyulak vidulnak,
hideg napok elmúlnak,
emlék lesz a koplalás,
szügyig érő hófúvás.

Madárraj húz az égen,
hazafelé tartva éppen,
elvonultak ősszel, régen,
honvágyuk lett, s visszatértek.

Mi emberek tudjuk jól,
élet serken hó alól,
nem fog a tél maradni,
el kell neki vonulni.

Az évszakok váltanak,
néha tovább maradnak,
néhány napot, vagy hetet,
ennyi csúszás engedett.

Hozzászólások száma: 0