Írta hoffmannsaci gazdi (Csibike), 2022. April 20. 20:50:53 #25808

Machó csalódott...

Jelentkezem! Machóról most már nyugodtabban tudok írni...
Most már megírhatom, mert... mert jól alakulnak a dolgok, legalábbis remélem!
Machóka múlt hét csütörtökön egyfolytában véreset fosott. Nagyon kiszáradt. Erre pénteken már hányt is. Nem evett egy falatot sem. Inni iszogatott, de nem annyit, mint amit elvesztett a szervezete. Pénteken kora reggel már a 18. Ker. Állatgyógyászati Központban voltam vele, már a fejecskéjét sem tudta felemelni. Itt megkapta az első infuzióját, benne gyógyszereket. Enni továbbra sem tudott. Este is kellett vinni, újabb infuzió, vitaminok pótlása etc. Másnap is kétszer kellett vinni infúzióra, továbbra is sugárban hányt, nem evett, némi vizet ivott. Harmadnap ugyanez, kétszer mentem vele infzióra. Ezen a napon sem evett semmit. Hétfőn kezdődött a kis javulás, a remény. Kényszeretetést kellett csinálnom. Nem sok ment le neki tortahabtöltővel, de valami picikét bele tudtam nyomni. Akkor is kétszer voltunk az Állatgyógyászati Központban. Másnaptól, keddtől nem tudtam kocsihoz jutni, s ezt tudtam előre, ezért kikértem az addigi kezeléséről szóló papírt, s megbeszéltem az ottani orvossal, hogy Gyálon szeretném tovább adatni az infúziót, amit megértettek, s kiadtak mindent Machókáról. De mondtam Nekik, hogy hét végeken itt Gyálon nincs állatorvos, ha még akkor is kell a kezelés, akkor innen is kikérem az itteni kezelésekről a papírt, hogy mit csináltak, s azt viszem hét végén ismét hozzájuk.
Gyálra először kedden vittem. Megkapta az infúziót, táptuningot kapott még, hogyha nem eszik, valami táplálót kapjon. Itt csináltak még ultrahangot, ami mindent rendben talált a belső szerveiben, a belében még láttak bélsarat, hígabbat. Mondták, hogy még lesz hasmenés. Az infúzió és kezelés után hazaértünk, s itthon kakilt, de már nem fosott olyan bűzös véreset, igaz hígabb volt, de felszedhető, s pici véres vonalkák még fellelhetők voltak. Ezen a napon - kedd - háromszor meg tudtam a tortahabkinyomoval kétszer, egyszer pedig kézből elfogadta a husikát. Nem sokat, de evett. Ma reggel sétáltunk vagy 500 métert, csak pisiltünk. Hazajöttünk, Csibike jutifalatját megette, aztán kapott kis konzervkajából egy negyedet, délben megint evett, kettőkor ebédeltem húslevest, kipörgött a lába, úgy jött az asztalhoz, akkor is evett husikát. Nem töltöttem meg, de boldog voltam, hogy végre eszik. Délután 4-re mentünk a gyáli állatorvoshoz, megkapott minden kezelést, vettem még a konzervből, amit előző nap is ajánlottak, s elfogadta Machó. Nemsokára vacsorázunk. S várom a végterméket, hogy milyen lesz. Holnap kap ismét infúziót kora reggel. Azzal kecsegtetnek, hogy talán az utolsót. Fogyott ismét 40 dekát. Már csak két kiló 10 deka.
Hát ilyen volt az én húsvéti ünnepem!
Machóka locsolós képének elkészítésekor még semmi baja nem volt. Ezért is vettem viccesre.
Soha többé ne legyen ilyen rémálmom. Ha őszinte vagyok, én gondolatban eltemettem, de megtettem mindent azért, hogy még velem maradjon. Ma nyalta betegsége óta először a kezeimet, az arcomat, az orromat.
Remélem, hogy ilyen brutális virus soha többé nem támadja meg. Machó, s én is csalódott vagyok. Csak egy visszajelzést kaptunk Machó kedvességére...