‹‹‹ vissza Gina adatlapjához vagy blogjaihoz
7. égi születésnapom -
Ha emlegettek, köztetek leszek,
De fáj, ha látom könnyetek.
Ha rám gondoltok mosolyogjatok,
Mert én már Istennél vagyok!
Gina az égből
Drága Barátaim!
Köszönöm Nektek, hogy nem felejtettetek el, a szívetekben ott élek tovább. Igen, ma lenne a születésnapom.
Én úgy gondoltam, hogy azért, mert már nem vagyok, azért még lehet "ünnepelni".
Barátim, akik megtiszteltek, s eljöttek, hogy e napot emlékezetessé tegyék számomra:
Pamacs, Csibike, Jenny+, testvérkéim, Kormos+, Frédi+, Ninike, Lulu, Bocskoros, Bakancsos, Alma+, Betty+,Maja, Cipi, Marley, Emike, Zsömi fiú, Cicalámyok, Mopika+, Miácska+...
Köszönöm a csodás ajándékokat, amiket kaptam tőletek. Ki is teszem egytől-egyig.
1. kép: Gazdikámtól
2. kép:Ninike
3. kép: Betty+
4. kép: Zsömi fiú, Cicalányok, Mopika+, Miácska
5. kép: Alma+
6. kép: Lulu, Bocskoros, Bakancsos kedves ajándéka
7. kép: Maja
8. kép: Testvérkéimtől
9. kép: Kormos+ Frédi+
kedves ajándéka
Jó érzés, hogy ennyi év után is megemlékeztetek Rólam.
Köszönöm, hogy vagytok nekem!
Hozzászólások száma: 8
Ginácska örök égi barátnőnk!
Szeretettel emlékezünk Rád születésnapod alkalmából!
Eszünkbe jutsz máskor is nem csak ezen a napon...
Mamikánk beszélget rólatok a papával.. mi meg kihallgatjuk őket...
Zsömi fiú Cicalányok Mopika+ Miácska+
Gazdika http://www.bloki.hu/kuci/zsomi-fiu/kepek/799413/ginacska-egi-baratnonk-szulinapjara-emlekezunk
A port elviszi a szél,
A szeretet örökké él.
Szeretettel emlékezünk Rád drága Gina az évfordulón
http://www.bloki.hu/jutka19470329/lulu/kepek/799357/ginara-emlekezunk
Ginike!
Mi már örökre együtt... gyere húzzuk szét a felhőket, s leskelődjünk... biztos vagyok benne, hogy most is lesznek pislákoló fényecskék... gyertyák fényecskéi, melyek a Te Emlékedre égnek...
Drága Ginácska!
Köszönöm szépen Neked, hogy egy elárvult kutyusra, vagyis rám hagytad
- boldog otthonod,
- ágyikódat, párnádat, tányérodat, játékaidat,
- gazdid ölét, melyben annyira szeretve voltál,
- a simogató kezet és az édes hangot, amely a neveden szólított,
- a gazdid végtelenül szerető szívét.
Én lettem az utódod, aki nem ismerte a boldogságot, és már nem is reménykedett.
Köszönöm, hogy Nekem adtad a helyed!
Szeretetemmel, hűségemmel hálálom meg, hogy méltó lehessek a helyedre...
Lehetsz nagyon messze, akármilyen távol,
közelembe jársz Te, ha én úgy kívánom.
Szememben hordozlak, örök tükör vagyok,
belerajzoltak már a sugárzó napok.
Gyémánttű reggelek véstek a szemembe,
hogy éjszakáim Veled teljenek be.
S lehetsz nagyon távol, akármilyen messze,
csak bezárom szemem, s itt maradsz örökre!
Ginácskám!
Mikor elmentél, szinte el sem köszöntem,
hogy mivé lettél és hol, nem tudom.
Mintha nevetnél, mikor bámulom
az eget, tán mosolyogsz fölöttem.
Még kereslek... a nap sugarában,
felhők könnyében, szél erejében.
Hold fényében, Imák erdejében,
s érezlek a vihar tépte fákban.
Még kereslek... szélcsengők hangjában,
zajokban, a természet csendjében.
A vadak, őzek tekintetében.
Illatokban, kicsiny vadvirágban.
Még kereslek... madarak dalában.
Tavaszban, nyárban, őszben és télben.
A szívemben, az áramló vérben,
s érzem, itt vagy minden változásban.
Érezlek... kérnek és illeszkednek
ragaszkodó képek. Itt vigyázlak...
Ha akarom mindig megtalállak,
csak a földben nem... ott nem kereslek.
Gazdika