Írta hoffmannsaci gazdi (Pamacs Emlékére), 2019. February 05. 10:25:27 #25482

Búcsú Kiskutyámtól, Pamacstól...

Ma egy éve, hogy Elmentél El kell, hogy engedjelek

Elmondanám, ha tudnám, elmondanám, ha el tudnám mondani. Az érzést, amit itt hagytál. Amivel feltöltötted a szívemet. Itt voltál, velem voltál. Betöltöttél bennem valamit, amihez csak Te fértél hozzá. Megtapasztalhattam általad, hogy ki is vagyok, hogy mit rejt a szívem.

Magam alatt voltam, amikor megkaptalak, amikor megismerhettelek, amikor beköltöztél az életembe és a szívembe. Ott, akkor megváltozott minden. Egy új emberré váltam. Mellettem voltál végig. Jóban, rosszban hűséges voltál hozzám. Ha sírtam jöttél és megvigasztaltál, aggódtál, fel-alá járkáltál, bújtál és szerettél. Kaptam Tőled 15 évet, 9 hónapot és 10 napot. Csodálatos volt.

Egy napon vendégségbe indulásom előtt megszeretgettelek, öleltelek és nagyon-nagyon szerettelek. Aztán hazaértem Kiszálltam az autóból és nem ugattál, nem örültél, nem jöttél. Még az udvarban voltam, amikor mondtam, valami baj van a kutyával, nem ugat. Benyitottam a lakásba és feküdtél.

Láttam, egyből láttam, hogy nagy a baj. Sietve leguggoltam hozzád, simogattalak, szólítgattalak, de nem mozdultál, csak feküdtél. A bundád éppen olyan selymes volt, mint máskor, én érintettelek, de nem reagáltál. Még éltél Azonnal orvoshoz vittelek, még három találkozásunk volt ezután, amikor látogattalak az Állatkórházban. Napról-napra rosszabb állapotban találtalak. Döntenem kellett! Életem egyik legnehezebb döntését hoztam meg eutanázia!

Elmentél, itt hagytál Tovább léptél, és a Fénybe érkeztél. A könnyeim folytak, a hangom elcsuklott, meghalt a kiskutyám

Az életem része voltál. S akkor távoztál.

Emlékek öntik el azóta is a tudatomat és a képek csak pörögnek-pörögnek. Helyet kér magának mind, egytől-egyig, az összes. Én most hagyom, hogy pörögjenek, hogy a könnyek között mosolyt csaljanak az arcomra: Emlékszem, hogy mondatok.

Gyújtok egy gyertyát érted, hogy fel tudj menni a Fénybe, hogy tudd, hogy én elengedlek és hogy a szívemben mindig őrizlek. Utadra engedlek, megkaptam mindent, amit kaphattam tőled. A gyertyát pontosan oda teszem, ahol egy éve megtaláltalak, ahol feküdtél. Ez az a hely, ahol utoljára mondhattam el neked, hogy mennyire szeretlek. Hiányozni fogsz és ezt a szeretetet, amit irántad érzek, szeretném továbbadni testvérkéidnek az eddigi irántuk érzett szeretetembe ágyazva. Oda szeretném adni. Valamit felébresztettél bennem és ezt szeretném a jövőben is megosztani.

Eltelt másfél óra és a gyertya elaludt. Nem égett el, csak elaludt a többi gyertya, amit ezzel egy időben gyújtottam, az még most is ég, de a Tiéd elaludt. Tudom, hogy abban a pillanatban, amikor a gyertya fénye kialudt, itt jártál, üzentél, elköszöntél. Elköszöntél tőlem és most már fent fogsz várni engem. Én még élek, és ha majd eljön az én időm, te fogsz várni engem. Én így emlékszem most Rád és hálás vagyok, hogy elköszöntél, hogy üzentél, hogy TE már jó helyen vagy, megérkeztél!

Sokat segít most nekem ez a tudat, ezekben a nehéz időkben

Ezzel a levéllel búcsúzom tőled, nagyon szeretlek!


Gazdika