‹‹‹ vissza Pamacs Emlékére adatlapjához vagy albumaihoz

Pamacskámnak nagyon messzire...

Pekingi palotakutya

Feltöltve: 2018. April 24. 23:40:47

Hozzászólások száma: 1

Írta hoffmannsaci gazdi (Pamacs Emlékére), 2018. April 24. 21:43:13 #1988956



Pamacs Kiskutyámnak!



Barna tekintete már sok izgalmat látott,

mackós feje és alkata tekintélyt sugárzott,

hivatását, szeretetét vérében hordozta,

életét, ha kellett, gazdájáért áldozta volna.

Nézett rám, s szemében mély fájdalom,

rég ismert útján már lassan bandukolt,

hűséges lelkét megfáradt teste már torzította,

lassan csaholt, a holnapban, a jövőben bízva.

Vánszorgott a kert végéből, de megtette az utat,

fáradt teste az elmúlt, dolgos évtizedre utalt,

Ő nem érezte, hogy hol ér véget a földi lét,

de érezte, gazdája elhagyása a legnagyobb tét.

Panaszát nem mutatta, de láttam rajta,

nem kenyere már a játék, az örökös hajsza,

hangja jelképes, rekedt ugatást utánzott,

ösztöne, akarata, haláláig hűséget sugárzott.

Sírásnak könnye nem látszott szemén,

sokszor pihent reggel, s napnak delén,

nagyobb hangra már meg is riadt,

felemésztette erejét a végtelennek tűnő harc.

Mély sóhajtása göröngyös úton haladt,

fájdalma emlékemben örökké megmarad,

gondjait csak lassú mozgásában láttam,

árnyékként követett leghűbb barátom.

Megszokott éberségét a sors nem engedte,

egykor fényes szemeit vékony homály fedte,

őrző énje, látása megfakult már,

féltettelek kiskutyám, tudtam ezután én vigyázok rád.

Elmúltak az ifjú évek, s harcias buzgó éned,

emlékeim, játékos, bölcs múltadba révedt,

ha utad az örök vadászmezők felé is haladt,

személyed mindig is hű családtag marad.

Nem élhetted meg 16. éved,

Pár hónap/nap elválasztott ettől Téged.

Szívem kettétört, életem életed nélkül

a semmibe veszett

úgy vártam 16. éved, de már nem köszönthettelek Téged!

Egy gyertya lángját - a szeretet fényét Emlékedre

gyújtottam, mögötte szemeim könnyekben ázottak