‹‹‹ vissza Pamacs Emlékére adatlapjához vagy albumaihoz
Feltöltve: 2018. April 24. 23:40:47
Hozzászólások száma: 1
Pamacs Kiskutyámnak!
Barna tekintete már sok izgalmat látott,
mackós feje és alkata tekintélyt sugárzott,
hivatását, szeretetét vérében hordozta,
életét, ha kellett, gazdájáért áldozta volna.
Nézett rám, s szemében mély fájdalom,
rég ismert útján már lassan bandukolt,
hűséges lelkét megfáradt teste már torzította,
lassan csaholt, a holnapban, a jövőben bízva.
Vánszorgott a kert végéből, de megtette az utat,
fáradt teste az elmúlt, dolgos évtizedre utalt,
Ő nem érezte, hogy hol ér véget a földi lét,
de érezte, gazdája elhagyása a legnagyobb tét.
Panaszát nem mutatta, de láttam rajta,
nem kenyere már a játék, az örökös hajsza,
hangja jelképes, rekedt ugatást utánzott,
ösztöne, akarata, haláláig hűséget sugárzott.
Sírásnak könnye nem látszott szemén,
sokszor pihent reggel, s napnak delén,
nagyobb hangra már meg is riadt,
felemésztette erejét a végtelennek tűnő harc.
Mély sóhajtása göröngyös úton haladt,
fájdalma emlékemben örökké megmarad,
gondjait csak lassú mozgásában láttam,
árnyékként követett leghűbb barátom.
Megszokott éberségét a sors nem engedte,
egykor fényes szemeit vékony homály fedte,
őrző énje, látása megfakult már,
féltettelek kiskutyám, tudtam ezután én vigyázok rád.
Elmúltak az ifjú évek, s harcias buzgó éned,
emlékeim, játékos, bölcs múltadba révedt,
ha utad az örök vadászmezők felé is haladt,
személyed mindig is hű családtag marad.
Nem élhetted meg 16. éved,
Pár hónap/nap elválasztott ettől Téged.
Szívem kettétört, életem életed nélkül
a semmibe veszett
úgy vártam 16. éved, de már nem köszönthettelek Téged!
Egy gyertya lángját - a szeretet fényét Emlékedre
gyújtottam, mögötte szemeim könnyekben ázottak