‹‹‹ vissza Pamacs Emlékére adatlapjához
Beceneve: | Pamacs Emlékére |
Neme: | hím |
Teljes neve: | Pamacs |
Weboldal: | http://www.bloki.hu/hoffmannsaci/pamacs-emlekere |
Típus: | Kutya |
Fajta: | Pekingi palotakutya |
Méret: | kicsi |
Születésnap: | 2002. April 25. |
Családba érkezett: | 2002. June 21. |
Eltávozott: | 2018. February 05. |
Párt keres: | nem |
Kedvenc étel: | Husikával bármi |
Kedvenc játék: | labda, sipolós, plüss játékok |
Trükkök: | Nem trükközött, igaz, szerető, hűséges kutyus volt. |
Tulajdonságok: | Szőke Herceg.... |
Bemutatkozás: | Pamacs kiskutyám 2018. február 05-én 16.25 órakor örök álomba merült. Egész életében egészséges volt. De 2018. február 3-án jött a visszafordíthatatlan agyi-idegi jelek! Intenzív osztályra került, megpróbáltunk mindent, amit lehetett. Nem sikerült! Életem legnehezebb döntését kellett meghoznom. Pamacskámat nem hagyhattam abban az állapotban tovább szenvedni. Euthanaziát kértem! Soha nem felejtem el könnyekben ázó szemecskéjét! Kis teste pár óra múlva urnácskában hozzánk hazaérkezett! Én csak öleltem Őt fájdalmam tüzével, Rám nézett szomorú, bánatos szemével. Sorsát elfogadta, megadóan némán, Én álltam felette szomorúan, bénán. Mikor utoljára a szíve megdobbant, Élete gyertyája egy utolsót lobbant, Elaludt, és füstje felszállt, fel az égbe. Akkor döbbentem rá: Vége van már, vége! Utoljára tette fejét az ölembe, Sűrű könnyeket csalt mind a két szemembe. Tudtam, hogy megkondult az utolsó óra, Fel kellett készülni végső búcsúszóra. Magamhoz öleltem kis bozontos fejét, Hogy meddig tartottam? Nem tudom idejét. Mit lehet mondani egy ilyen kis kutyának? Azt, hogy a szívemet epeszti a bánat, Hogy nélküle olyan üres lesz az élet, Felemelte fejét, itt vagyok még, élek. Maradnék még... Nem akarok elmenni és itt hagyni téged, mert minden messzeségtől félek, De hív egy másik világ, egy szép színes álom, ölelj át kérlek, mert nagyon fázom. Fázom, didergek, annyira félek, fogd végig a mancsom kérlek. Úgy maradnék, kapaszkodok, de erőm fogytán, már álmodok, álmodok egy szép szivárványt. Már nem félek és nem is fázom, csak a könnyeidet látom, s ahogy lépek minden lábnyom egy-egy könnycseppedben ázzon, Így sirass meg édes gazdám, mostantól már más vigyáz rám. [img=16x16] https://st |